„Elfogytak” a magyarok a szerbiai közigazgatásokból
A tartományi és az önkormányzati egységekben már csupán 4,52 százalék a magyar.
Ökrész Rozália, a Vajdasági „Magyar” Szövetség (önhibáján kívüli) szerbiai parlamenti képviselője, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója, stb. a 2020. évi állami költségvetés zárszámadásáról szóló, november 24-ei parlamenti felszólalásában „kitért többek között az autonóm tartományban és az önkormányzati egységekben foglalkoztatottakkal foglalkozó törvény módosítására is. Elmondta, hogy a jogi keret lehetőséget nyújt az érdem és a szakmai fejlődés alapján történő foglalkoztatásra. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy a törvény lehetővé teszi az Alkotmány azon szakaszának alkalmazását, amely hasonló feltételek mellett előnyt ad a kisebbséghez tartozó jelentkező foglalkoztatására. Kiemelte, Vajdaságban szeptember 30-áig a kisebbségi jelenlét a közfoglalkoztatottak körében még mindig a lakosság arányát tekintve alul marad. Például a lakosság 13 százaléka magyar nemzetiségű, de a tartományi és az önkormányzatok egységeiben a foglalkoztatottak aránya csupán 4,52 százaléka tartozik ehhez a kisebbséghez. Szavai szerint a törvényes előírások következetes alkalmazásával javulhatna a helyzet” – írja a Magyar Szót tudósító mh (?).
A munkaviszonyba való felvételkor figyelembe kell venni, hogy „a nemzeti összetétel, a nemek képviselete és a fogyatékos személyek száma a foglalkoztatottak között a lehető legnagyobb mértékben kifejezze a lakosság összetételét” – írja a tartományi és a helyi önkormányzati foglalkoztatottakról szóló törvény 19. szakaszában.
A Tartományi Ombudsman 2011. évi jelentése szerint a tartományi közigazgatás 1328 dolgozója között csak 87 magyar volt (6,55 százalék – a lakosságban való ugyancsak 2011. évi népszámlálás adatai szerinti – 13 százalékkal szemben!).
A tartományi szervekben 2015. január 26-án már csak 77 magyar dolgozott. Akkor ez a foglalkoztatottak 6,38 százaléka volt, ami már meghaladta az 50 százalékos alulképvisdeltséget.
A jogvédő jelentéseiben a tartományi közigazgatásban dolgozók nemzeti összetételére vonatkozó adatokat legutóbb az 2017. évre vonatkozóan lehet találni, miszerint a magyarok az év december 31-én a tartományi közigazgatásban mindössze 5,05 százalékban voltak jelen. Azt azonban hogy ez az 5,05 százalék számszerűsítve mennyi foglalkoztatottat jelentett, a jelentésből már nem lehet megtudni.
A legutóbbi, 2020. évi jelentés már nem is említi/foglalkozik a tartományi közigazgatásban dolgozók nemzeti összetételének alakulásával, illetve a részarányos foglalkoztatásra vonatkozó határozatok megvalósításával! Az ombudsman valamilyen oknál fogva már nem tartotta szükségesnek, hogy erről beszámoljon!
Az utóbbi tíz évben olyan „eredményesen” valósult meg a nemzeti kisebbségeknek a különböző szintű jogszabályokba foglalt részarányos foglalkoztatása, hogy – a magyarok ez esetében – a 2011. évi 6,55 százalékról 4,52 százalékra csökkent! Ahelyett, hogy végre a 13 százalék felé mozdult volna el! Erről, persze, a képviselők – az ifjú Pásztor (Bálint) frakcióvezetővel az élükön – mélyen hallhatnak!
A képviselők tudatáig még nem jutott el, hogy a tisztségük nem csak nagy fizetéssel és előjogokkal, de a döntéshozatalért a a közösség iránti felelősséggel is jár .
Ez az „eredmény” is a VMSZ (ВМС) nevű párt vezetői „sikeres” érdekképviseletének és képviselőinek a haladó-szocialista hatalomban való kollaborálásának a következménye!
Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban egy évtizede miért nem alkalmazták/alkalmazzák a jogszabályokat, hanem csak egyszerűen megállapította, hogy „a kisebbségi jelenlét a közfoglalkoztatottak körében még mindig a lakosság arányát tekintve alul marad”. Mi az, hogy „még mindig alul marad”, hiszen folyamatosan csökken!
Kellenek/minek nekünk az olyan képviselők, akik még az alapvető nemzeti kisebbségi jogokat rendező jogszabályok alkalmazásáért sem képesek kiállni? Még fikusznak se elég jók!
Bozóki Antal
