A DSS és a szerb radikálisok holnap az 1944-es magyar áldozatok emlékműve ellen tüntetnek
Portálunkon többször írtunk már az Újvidékre tervezett amorf turulmadárról, amely az 1944/45-ben legyilkolt áldozatoknak állítana emléket.
Mint megírtuk, az emlékmű nem csak a magyar áldozatoknak, hanem például a magyar hatóságok ellen terrorcselekményeket elkövető, de a Titó kommunistáinak szintén az útjában álló csetnikeknek és a szélsőjobboldali szerb mozgalmak áldozatainak is emlékhelye lenne. Ezen felül az emlékmű helyszíne, illetve kivitelezése sincs összhangban az újvidéki magyarság közel 30 esztendős hagyományával, miszerint a megemlékezéseket a Futaki úti temetőben tartották már a ’90-es évek dereka óta a helyi magyarok, ahová Makovecz Imre egy emlékművet is tervezett. Ám mindez a VMSZ-t nem érdekli, hiszen évek óta (2018. óta – szerk. megj.) próbálják tető alá hozni azt az emlékművet, amely most a magyarellenes szerb politikai pártoknak sem tetszik.
A szélsőjobbos Szerb Radikális Párt és a DSS ugyanis puszta magyarellenességből ágál az emlékhely ellen, amely még el sem készült. Holnapra még egy tüntetést is bejelentettek, épp az adventi időszakban, csupán néhány nappal a katolikus karácsony előtt, ami szintén üzenet értékű.
A soviniszta pártok bejelentették, hogy lehetőségeikhez képest akadályozni fogják, hogy megépüljön az emlékmű, amelyhez szerintük többek között háborús bűnös magyarok nevei is kötődnének (holott az emlékművön nevek nem is szerepelnének – szerk. megj.). Ezzel ellentétben az igazság az, hogy Újvidéken előre eltervezett etnikai tisztogatásokat hajtottak végre 1944-ben és 1945-ben, amely során számos gyermeket, asszonyt és aggastyánt, papokat, előljárókat, kétkezi munkásokat is megkínoztak és kivégeztek.
Vajon ugyanezen pártok azt is megvizsgálnák-e, hogy az újvidéki Duna-parton álló „hideg napoknak” emléket állító emlékmű megemlékezik-e olyan kivégzett személyekről is, akik a magyar hatóságok ellen követtek el orvgyilkosságokat és akiket bírósági úton ítéltek el?! Esetleg mit szólnának, ha ilyen felülvizsgálatot követelne valamely magyar párt vagy mozgalom?
A tény továbbra is az, hogy nem történt meg a valódi bocsánatkérés a szerb politikum részéről az 1944/45-ös események miatt (Tomiszlav Nikolity Csúrogon csak a gyilkosságokat ítélte el, amelyet morálisan nem tartott helyes cselekedetnek, de a bocsánat szót nem mondta ki – szerk. megj.), egyetlenegy tömegsírt sem tártak fel 77 év alatt, és egyetlenegy gyilkost sem vádoltak meg, vagy ítéltek el, és már valószínűleg sosem fognak. Így máig sem tudjuk, mennyi áldozata volt a második világháború utáni etnikai tisztogatásoknak, amelyről Titónak közvetlen tudomása volt. A kutatások valahol 20 és 60 ezer közé teszik a számot, míg az elűzött és kisemmizett lakosság száma ennek sokszorosa és akkor a svábokról még nem is beszéltünk, akik szintén jelentős számban éltek Újvidéken.
Sajnos a jelek szerint 1944 tele óta sem sok minden változott, hiszen ha a magyargyűlölőknek kedve tartja, továbbra is az újvidéki utcákon garázdálkodhatnak a magyar áldozatok emlékét gyalázva.
Kapcsolódó:
