A válságstáb vészmadarai méltatták Szlóbó háborús uszítójának legújabb könyvét
A Szerbiai Újságírók Egyesületének újvidéki médiaközpontjában bemutatták Milorad Komrakovnak, a Szerbiai RTV (RTS) egykori hírhedt fő- és felelős szerkesztőjének a koronavírusról szóló könyveit, amiket a köztársasági válságstáb leghírhedtebb tagjai, Predrag Kon és Branislav Tiodorović méltatták.
Idősebb olvasóink emlékeznek arra, hogy Komrakov a Milošević-rezsim egyik fő propagandistája és háborús uszítója volt a kilencvenes években, a Szerbiai RTV fő- és felelős szerkesztője abban az időben, amikor a NATO gépei 1999. április 23-án a hajnali órákban megbombázták az uszító állami televízió épületét, amely során az RTV-nek 16 dolgozója életét vesztette. Komrakov még a Szerbiai RTV-t ért tragédiát is propagandacélokra használta fel, ami nagy felháborodást váltott ki akkoriban az áldozatok hozzátartozóinál, akik 2003 januárjában keményen reagáltak a belgrádi Nacional bulvárlapnak – amely a Đinđić-gyilkosság után be lett tiltva – arra a lépésére, hogy tárca formájában közölte Milorad Komrakovnak a naplóját.
„Ön jajveszékel két fekete péntek miatt, amelyek az ön nagyra becsült bőrével vannak kapcsolatban, de eszébe sem jut megemlíteni a harmadikát, 1999. április 23-át, amikor ön csupán néhány perccel gyermekem és barátai halála után eszét vesztve üvöltözött embereire, hogy készítsenek felvételt a Szerbiai RTV romjairól, hogy mindent vegyenek fel, azzal a nyilvánvaló hátsó gondolattal, hogy a tragédiát felhasználja a világ többi része elleni őrült propagandaháborúra. Ebben a háborúban ön az őrület és a gyűlölet jól fizetett szítójának szerepét töltötte be, a tompa elméjű cenzor vagy banális hazudozó szerepét, ahogy már a szükség diktálta. Most valami ilyen új munkaadóknak kínálkozva ön professzionális adottságaival henceg, megfeledkezve ugyanakkor a legfontosabbról, alapvető erkölcstelenségéről. Én tudok arról a hajlamáról, hogy ezt az erkölcstelenséget erényként kezelje, de önnek emlékeznie kellene arra, hogyan emelkedett ki a névtelenségből éppen egy véres időszakban mint az őrület uralmának kifejezője és mint ugyanennek az uralomnak a része. Bevallom, félelemmel tölt el, hogy ön most nyilvánvalóan úgy érzi, eljött visszatérésének a pillanata. Félelmem annál nagyobb, hogy a nagy példányszámú Nacional szerkesztősége széles körű publicitást szentelt az ön naplójának, elvesztve ezzel a döntésével a mércét a jó és a rossz megkülönböztetésében. Ön ugyanis, Komrakov úr, bűnöző, nem pedig áldozat.”
Milorad Komrakov, da, da, onaj sa Dnevnika 2 koji bi trebalo da je u mišijoj rupi do kraja života, lažov, ratni huškač i ubica, dr. Predrag Kon i dr. Branislav Tiodorović predstavljaju Knjigu o COVID-19 koji pisao Komrakov. #ugasitese pic.twitter.com/ftXsGNx4CF
— Zdravko Jankovic 🐘 (@zdravkojankovic) December 23, 2021
A 2000. október 5-ei forradalom idején az emberek majdnem meglincselték a Milošević-rezsim fő propagandistáját. Az akkori beszámolók szerint a tüntetők, miután behatoltak a Szerbiai RTV épületébe, elfogták Milorad Komrakovot, és az épület egyik helyiségében tartották fogva. Az épület égett. Komrakov a helyiségnek egy felborított asztallal elkerített sarkában állt megtörve. Az épületből úgy vezették ki, hogy a tüntetők kendőt kötöttek az arcára, sapkát tettek a fejére, hogy az emberek ne ismerjék fel és nehogy meglincseljék.
Milorad Komrakov brutális hazugságokkal szította az embereket a nem szerbek ellen