Délvidék Kiemelt 

„A magyarság szociális helyzete Bácskában“

80 éve írták a lapok:

Szerdán ülést tart a képviselőház közjogi és pénzügyi bizottsága

1941. december 16.  A Magyar Távirati Iroda jelenti:

A képviselőház közjogi és pénzügyi bizottsága december 17-én, szerdán délelőtt 11 órakor a képviselőház miniszterelnöki tanácstermében ülést tart. Tárgy: A visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához való visszacsatolásáról és az országgal való egyesítéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása.

Halálos összeütközés a szabadkai pályaudvaron.

Szabadka, december 16. Kedden reggel a Budapest felől közeledő gyorstehervonat vezetője nem vette észre hogy a jelzőkészülék tiloson áll és a vonat belefutott a pályaudvarról kifelé haladó bajai tehervonatba. Varga Imre és Horváth István fékező életét vesztette. Vitéz Bakos Mihály fékező látva az elkerülhetetlen összeütközést, leugrott a vonatról. Súlyos sérüléseire kórházba szállították. A vizsgálat megindult./MTI/

Délvidéki kinevezések

A Magyar Távirati Iroda jelenti:

A földmívelésügyi miniszter a Darázs községben székelő jugoszláv megszállás alól felszabadult Alsókarasicavölgyi vízlecsapoló társulat ügyeinek igazgatására Sárkány Béla főhercegi uradalmi műszaki igazgató, főherceglaki lakost miniszteri biztosul 1941 évi december 13. napjától számított, az Óbecse községben székelő Bács-bánáti ármentesítő társulat ügyeinek igazgatására dr.Balassa Pál ügyvéd, óbecsei lakost, miniszteri biztosul 1941.évi december hó 4. napjától számított, a Kúla községben székelő Ferenccsatorna balparti vizrendező társulat ügyeinek igazgatására dr.Schick Károly ügyvéd, kúlai lakost miniszteri biztosul 1941 évi december hó 3. napjától számított két év tartamára kirendelte.

A felsőház közjogi bizottsága tárgyalja a délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról  szóló törvényjavaslatot

December 17.  A Magyar Távirati Iroda jelenti:

A felsőház közjogi bizottsága pénteken délelőtt  1/2 10 órakor ülést tart, amelynek tárgya a Juhász Andor halálával megüresedett elnöki tisztség betöltése. Utána a közjogi és pénzügyi bizottság együttes ülésen tárgyalja a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatot.

A felsőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottsága   pénteken délután 4 érakor együttes ülésben tárgyalja az országos földbirtokrendező bíróság megszüntetéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslatot.

A felsőház közigazgatási bizottsága pénteken délután 1/2  5 órakor tartja ülését, amelynek tárgya a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi  tagsági jogról szóló törvényjavaslat.

A hazatért Délvidék köszöntése a képviselőházban

Budapest, december 16.  Tasnádi Nagy András elnök negyed  11-kor nyitotta meg a képviselőház ülését. (…)Gajzágó István előadó ismertette a Délvidék visszacsatolásáról és az országgal való egyesítésről szóló törvényjavaslatot.

Gróf Teleki Mihály a kormánypárt vezérszónoka hangoztatta, hősi örömünnepe van ma a képviselőháznak. Mikó Imre, vitéz Jaross Andor, Tauffer Gábor, Tildy Zoltán, Klein Antal, Meskó Zoltán és Reibel Mihály szólt hozzá még a tárgyhoz. A vita bezárása után Bárdossy László miniszterelnök emelkedett szólásra.

— Negyedszer vár a magyar törvényhozásra az a magasztos feladat – mondotta – , hogy a tőlünk jogtalanul és igazságtalanul elszakított területek visszatérését ünnepélyesen törvénybe iktassa. — A magyar jóvátétel útjának állomásai ezek. Megindult lélekkel állunk meg előttük, hogy a sors hol keserves, hol üdvözítő változásaiból tanulságot merítsünk. Minden nemzetet sújthat csapás, érhet szenvedés; de ha a nemzet ereje ép, ha lelke egészséges,  akkor a csapások és szenvedések csak tűnő emlékek lesznek életében, amely diadalmasan építi ki újra, ami a vihar összezúzott, vagy letört. — A visszatért délvidéki területeket köszöntjük, területeket amelyeket közel 23 éven át egy szellemileg és erkölcsileg idegen együttesbe kényszerítették bele a népek sorsával vakmerően játszó kezek. (Úgy van! — a Ház minden oldalán.) — Amikor elérkezett a cselekvés pillanata, amikor arról volt szó, hogy a mesterséges határokon túl élő véreink és hozzánk hű más nemzettestvéreink sorsát biztosítsuk és megvédjük biztonságukat, a dicsőséges magyar honvéd is megindult, hogy elvigye a nehezen várt felszabadulást a déli végekre.

— Hála, köszönet és elismerés a honvédségnek (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán), bátor legénységének, vitéz tisztikarának, kitűnő vezetőségének, hogy ezúttal is teljesítette kötelességét, mint annyiszor, századokon át.

— De most köszöntsük boldog szívvel azokat, akik közel 23 év keserves elnyomatása alatt is magyarnak tartották meg a délvidéki területeket. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.)

— Szeretettel köszöntjük a Délvidék derék magyarságát, amely nehéz évek alatt a kisebbségi sors új életformáit építette ki magának, életformát. amelyben mindenki elvetve egyéni érdekeit, örömeit, becsvágyát — fáradságot, megpróbáltatást, szenvedést és ha kellett, életét áldozta a testvéreiért.

— Szeretettel köszöntjük a Délvidék hű németséget, amellyel betelepedése óta egymást kölcsönösen megbecsülve él a magyarság és amely rendületlen hűségét ehhez a hazához vérével igazolta be akkor, amikor 48-as függetlenségi harcunkban bátran és vitézül vett részt. (Úgy van! Úgy van!)

— Szeretettel köszöntjük a magyarsághoz fűződő kapcsolataikban meg nem ingott bunyevácokat és sokácokat, a mindig hű muraközi népet, Zrínyi vitéz népét (Élénk éljenzés és taps) és a visszatérő szerbeket, akik az elszakítottság ideje alatt tudták, hogy hol van a helyük. A visszacsatolás ez ünnepélyes aktusában egyforma szeretettel öleljük őket magunkhoz és mondunk nekik szívből jövő Istenhozzádot.

— Hogy a visszafoglalt terület milyen maradéktalanul kapcsolódott be újból a nemzet életébe, arra a legszebb  legmeggyőzőbb bizonyíték az, hogy ez a terület az elmúlt tíz hónap alatt máris új színnel, új elemmel gazdagodott: a bukovinai magyarsággal!  (Élénk éljenzés és taps a Ház  minden oldalán), amelyet a Délvidék népe örömmel, testvéri szeretettel és segítségre kész együttérzéssel fogadott. Az egész Ház hosszantartó élénk éljenzéssel és lelkes tapssal fogadta a miniszterelnök felszólalását. A Ház ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Részleteiben a közjogi és a pénzügyi bizottság foglalkozik majd vele.

Dr. bárdosi Bárdossy László, a vértanúhalált szenvedett magyar miniszterelnök

Délmagyarország, 1941. december 17 / 287. szám

Rádióleadóállomást kér Újvidék

Újvidékről jelentik: Újvidéket joggal lehet a  rádiózók városának  nevezni, mert majd minden második családnak van rádiókészüléke. A postai nyilvántartás szerint 6754 rádiókészülék van bejelentve. A nagyszámú rádiózó kénytelen lemondani a budapesti rádió hallgatásáról, mert Újvidéken a budapesti rádió adása a város földrajzi fekvéséből folyó állandó légköri zavarok miatt sok esetben élvezhetetlen. Nagyban befolyásolja a budapesti rádió hallgatását az a körülmény is, hogy a belgrádi rádió hatósugarának első zónájába esik, az pedig elnyomja a pesti rádió kisugárzását. Az újvidéki rádiózók mozgalmat indítanak azzal a céllal, hogy a rádió igazgatósága szakembereket küldjön ki, akik a helyszínen győződnének meg a rádióvétel zavarairól. A rádiózók zöme azon a véleményen van, hogy a budapesti rádió adásának vételi zavarai teljesen megszűnnének, ha a rádió Újvidéken mellék leadóállomást állítana fel. Ez elsősorban nemzeti szempontból volna kívánatos.

Délmagyarország, 1941. december 18 / 288. szám

Egyhangúlag elfogadták a délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról  szóló törvényjavaslatot

December 19.  A felsőház közjogi bizottsága pénteken délelőtt fél 10 órakor József királyi herceg korelnöklésével ülést tartott s azon az elhunyt Juhász Andor örökére Balogh Jenőt választotta meg a bizottságelnökéül.

Ezután, a felsőház közjogi és pénzügyi bizottsága tartott  együttes ülést Balogh Jenő elnöklésével  s azon a visszafoglalt  délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A kormány részéről Bárdossy László miniszterelnök és Zsindely Ferenc államtitkár vett részt az együttes bizottság ülésén. Majzik Viktor előadói ismertetése után Szilágyi Lajos, gróf Csekonics Iván, s Kolossváry Mihály szólt a javaslathoz. Bárdossy László miniszterelnöknek a felszólalásokra adott válasza után az együttes bizottság ünnepi hangulatban egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot.

Szabadka, december 20.  Szabadka város tisztviselői 15.000 pengőértékű erdélyi nyereménykölcsön kötvényt jegyeztek./MTI/

11.000 cigarettát és 300 csomag dohányt gyűjtöttek a péterrévei legények a honvédek részére

Szabadka ,december 20. Péter Pál és Buzogány Lajos péterrévei legények 11.000 cigarettát és 300 csomag dohányt gyűjtöttek a harctéren küzdő honvédek részére. /MTI/

Ruházati akció Újvidéken

Újvidék, december 20. A kormány olcsó ruházati akciója keretében 2.000 méter olcsó 6 textilárut bocsátanak az újvidéki szegénysorsú lakosság rendelkezésére. Az árusítás szerdán kezdődik. /MTI/

Viharos ügyvédi kamarai közgyűlés Újvidéken.

Újvidékről jelentik: Viharos közgyűlést tartott a most megalakult újvidéki ügyvédi kamara. Délelőtt 10 órakor ült össze az alakuló közgyűlés, amelyet dr. Uhlarik  Albin törvényszéki elnök nyitott meg. Üdvözlés után felszólította a jelenlevő 175 ügyvédet, hogy válasszon korelnököt, aki a szabályok értelmében tovább vezeti a közgyűlést. A viharos jelenetek már ekkor megkezdődtek. Hosszas vita után a 75 esztendős dr. Kosta Hadži száműzetésben élt újvidéki ügyvédet választották korelnöknek. Kosta Hadži mint korelnök bejelentette, hogy a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja s ezzel enunciálja, hogy az újvidéki ügyvédkamara megalakult. A tisztikar választására január 12-én hívja össze a közgyűlést. Erre kitört a vihar. Az ügyvédek egy része azt követelte, hogy a választást azonnal ejtsék meg, másik része kifogásolta, hogy a választásra nincs semmi sem előkészítve. Szűnni nem akaró kiáltozások követtek egymást a gyűlésteremben, amely végül is azzal fejeződött be, hogy a jelenlevő ügyvédek egy része kivonult. A bennmaradt ügyvédek ekkor új korelnököt választottak és megejtették a szavazást, amelynek során megválasztották a tisztikart. Jogászkörökben most nagy izgalommal tárgyalják, hogy vájjon szabályos volt-e a választás, amelyen a tagok többsége nem vett részt vagy a korelnök járt-e el szabályszerűen akkor, amikor berekesztette a közgyűlést és a választó közgyűlés megtartását január 12-re tűzte ki.

Délmagyarország, 1941. december 20 / 290. szám

Bárdossy miniszterelnök beszéde a Délvidék visszacsatolásáról a felsőházban

Budapest, december 21. A felsőház szombaton befejezte a költségvetés tárgyalását és megkezdte a karácsonyi szünetet. (…) A költségvetés letárgyalása, után megkezdték a délvidéki területek visszacsatolásáról szóló törvény tárgyalását. A felszólalások után Bárdossy László miniszterelnök mondott beszédet. A népek sorsába nincsenek  véletlenek – mondotta.

— A történelem ezért nem események és államok egymásutánja, hanem a nemzet folytonos küzdelme a maga lényének megvalósításáért.

— Különösen ma kell ezt megállapítani, amikor a nemzet egysége hozta vissza hozzánk a területeket: Az a nemzet, amely nem akar jobbá,  igazabbá lenni, nem is érdemli meg ezt a nevet. Ezért időszerű, hogy az öröm pillanatában a nemzeti egységre gondoljunk, mint legszebb, legnagyobb kötelességünkre. A nemzet egységére, amely alatt nem a jelszavak egységét értem, hanem a szívek és lelkek belső kapcsolatát, szolidaritást,  magyar  és magyar között, azt, hogy ne csak mondjuk, hanem érezzük is magunkat testvéreknek. Kifejezést adtam a hálának, köszönetnek mindazok iránt, akik a Délvidéket magyarnak  megtartották és akik vérük és életük áldozásával visszahozták. Legyen az emlékük mindörökre áldott.

Délmagyarország, 1941. december 21 / 291. szám

600 pár cipőt osztottak ki szegény gyermekek között Szabadkán

Szabadka, december 22. Szabadka város társadalmi egyesületei a városhozzájárulásával a karácsonyi ünnepek alkalmával 600 pár cipőt osztottak ki szegény gyermekek között. Dr. Reök Andor főispán és dr. Völgyi János polgármester 1000-1000 pengőt adományozott erre a célra ./MTI/

60 pengő értékű szeretetcsomag a szegénysorsú tűzharcos családoknak

Szabadka, december 22.  A szabadkai tűzharcos szövetség a karácsonyi ünnepek  alkalmával minden egyes szegénysorsú tűzharcos családnak 60 pengő értékű szeretetcsomagot juttatott ./MTI/

15 százalékkal felemelték a munkabéreket és a havi fizetéseket

A kormány átérezve a kisebb munkabérben, illetőleg fizetésben részesülő munkavállalók helyzetét, újabb rendelkezéssel gondoskodik megélhetésük javításáról.

A Budapesti Közlöny vasárnapi száma közli a kormánynak erre vonatkozó két rendeletet.

A 9080/1941/M.E. számú rendelet az iparban kereskedelemben, valamint a bányászatban és a kohászatban foglalkoztatott munkásságnak és a kereskedősegédeknek járó bérpótlék mértékét további 15 %-kal, vagyis   összesen 30 %-ra emeli fel. A visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen, valamint a visszafoglalt délvidéki területen – ahol eddig a bérpótlek, figyelemmel arra, hogy ezeken a   területeken,a katonai közigazgatás alatt a  munkabérek mintegy 7 %-kal emelkedtek, 8 % volt – a bérpótlékot ugyancsak további 15 százalékkal, összesen 23 százalékra emeli. Azok a munkaadók, akik önként felemelték az egységbéreket, az abból származó többletet a bérpótlékba továbbra is beszámíthatják; nincsen azonban helye a beszámításnak, ha az emelés előléptetés folytán következett be. A magasabb pótlékot visszamenőleg: már december 1-étől kezdődően kell fizetni.

Délmagyarország, 1941. december 21 / 291. szám

Egy olasz lap a bukovinai székelyek bácskai áttelepítésének előzményeiről

Róma, december 23. /Magyar Távirati Iroda/  A Gazzetta del Popoloban Sandro Volta Újvidékről keltezett cikkében foglalkozik a bukovinai székelyek bácskai áttelepítésének előzményével. Megállapítja, hogy mintegy 15 000 embert telepítettek át Bukovinaból Magyarország  déli részébe alig öt hét leforgása alatt minden zökkenő nélkül. Ehhez hasonlóra nemigen volt még példa a népek történetében. Tizenötezer ember egyik napról a másikra otthagyta addigi lakóhelyét, hogy néhányezer kilométerrel távolabb teljesen új körülmények között kezdjen új  életet. Az érkezőket új lakóhelyükön kellemes meglepetés várta. Házaik már készen állottak, teljesen bebútorozva, úgyhogy a dolgos székelyek másnap már munkához is láthattak földjükön.

A cikkíró a továbbiakban ismerteti Bácska helyzetet a húszéves szerb uralom alatt kiemelve, hogy Bácska mindig magyar volt nemcsak történeti érvek alapján, hanem népességének összetételénél fogva is. Bácska földje talán a legtermékenyebb egész Európában s egészen természetes, hogy a belgrádi kormány nagy előszeretettel telepítette le erre a vidékre megbízható híveit.  A szerb  agrárreform megfosztotta a magyarokat földjüktől és a dobrovoljácok lettek az urak azon a földön, amely mindig Szent István koronájához tartozott. Amikor a magyar honvédség ismét felszabadította a Bácskát a szerb uralom alól, a magyar kormány első gondja az volt, hogy minél előbb benépesítse az elhagyott területeket és megjavítsa a termés mennyiségét és minőségét. Ekkor határozták el, hogy letelepítik Bácskában azokat a székely családokat, amelyek már régóta  Bukovinában éltek, de nem feledkeztek meg  magyar voltukról és évszázadokon át is híven megőrizték magyar jellegüket.

Nemzetgyalázási ügyek az ötöstanács előtt

(Délmagyarország munkatársától) A szegedi törvényszék öttagú külön tanácsa szombaton délelőtt több nemzetgyalázási ügyet tárgyalt.

Jovan Beljanski 34 éves csúrogi szerb  földműves július 25-én Csúrogon, amikor a községi mezőőrök. Nemes Pál és Nagy Lajos nála megjelentek, hogy a csőszbért beszedjék, sértő kifejezésekkel illette a magyar nemzetet. A  törvényszék hatszáz pengő pénzbüntetésre ítélte.

Mank Márton bácsszentiváni napszámos augusztus 7-én az egyik kocsmában ittas állapotban sértegette a magyarokat. A törvényszék egyhónapi fogházra ítélte.

Dafcsik Gézáné Sztancsics Anasztázia 31 éves szabadkai lakos június 17-én mondott sértő kijelentéseket a magyar nemzetre. Egyhónapi fogházra ítélték.

Svetozar Naumov 50 éves nádaljai asztalos június 30-án Nagy-Szerbiát és Péter királyt éltette az utcán. A biróság jogerősen kéthónapi fogházra ítélte.

Dr Vujics Sándorné. 48 éves Újvidéki ügyvéd felesége július 7-én mondott sértő kijelentéseket. A bíróság kétszáz pengő pénzbüntetésre ítélte.

Délmagyarország, 1941. december 21 / 291. szám

Délvidéki képzőművészek első kiállítása Újvidéken

Újvidék, december 23. A Délvidéki Szépmíves Céhbe tömörült délvidéki képzőművészek első kiállítása 1941 december 20-án délután 5 órakor nyílt meg az újvidéki Levente-otthonban. A kiállítás fővédnöke Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. A kiállítást dr. apatini Fernbach Péter, Újvidék város főispánja nyitotta meg.  A kiállításon jelen volt a kultuszminisztérium képviseletében dr. Bisztray Gyula miniszteri tanácsos, aki a legnagyobb megelégedését fejezte ki a délvidéki művészek munkássága felett.

A délvidéki képzőművészeket Diószegi Balázs festőművész tömörítette össze néhány hónappal ezelőtt a Szépmíves Céhbe, mely a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség művészeti szakosztályaként működik. A kiállítás a szakértők véleménye szerint magas színvonalú és rendkívül érdekessé teszi az egyéniségek sokfélesége. /MTI/

Füstnélküli napot rendeztek Szabadkán

Szabadka, december 23. Szabadkán füstnélküli napot rendeztek. A füstnélküli nap eredményeként százezer cigarettát gyűjtöttek össze  a harctéren küzdő hős honvédek részére. /MTI/

Hatalmas zenés felvonulás Csáktornyán a Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslat becikkelyezése miatt

Zalaegerszeg, december 23. Csáktornyán a közeli falvak népének bevonásavar nemzeti zászlók alatt hatalmas zenés felvonulás volt annak az örömnek kifejezésére, hogy a Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslat becikkelyezésével kapcsolatban Muraköz újból elválaszthatatlan része lett Szent István országának. Valamennyi község képviselőtestülete ünnepi közgyűlést tart, annak hangsúlyozásával , hogy érdemesek Bárdossy László miniszterelnöknek arra a kijelentésére, hogy Zrínyi vitézei mindig hűségesek voltak a hazához. /MTI/

Nemzetgyalázási ügyek az ötöstanács előtt

Komáry Ede 41 éves zentai lakos a bevonulás után a zentai kompnál vámőr volt. Itt mondott olyan kijelentéseket, amelyek után feljelentették.  A  vádlott, a tárgyaláson kijelentette, hogy ártatlanul vádolták, mert ő nem a magyarságot, hanem az őt idegesítő embereket szidta. Elmondta még, hogy feljelentők személyi hajszát  indítottak ellene. A tanúk kihallgatása után jogerősen 150 pengő pénzbüntetésre ítélték.

Délmagyarország, 1941. december 23 / 292. szám

Huszonöt közjegyzőt neveztek ki a Délvidékre.

A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az igazságügyminiszter  dr. Széll György zalaegerszegi ügyvédet Alsólendvára, dr. Schmidt Konrád zombori ügyvédet Apatinba,dr.Berta József nagykanizsai ügyvédet Csáktornyára, dr. Róth Sándor dárdai ügyvédet Dárdára, dr. Reusch Alfréd és dr. Willmann Mátyás hódsági ügyvédeket Hódságra, dr. Keller Lőrinc és dr. Schick Károly kúlai ügyvédeket Kúlára, dr. Pintér Miklós murszombati ügyvédet Muraszombatba, dr. Balassa Pál és dr. Zelenay Miklós óbecsei ügyvédeket Óbecsére, dr. Batta Péter magyarkinizsai ügyvédet Palánkára, dr. Sebestyén Mátyás perlaki ügyvédet Perlakra, dr. Veréb Gyula és dr. Mamusich József szabadkai, valamint dr. vitéz Bernáth Jenő tabi ügyvédeket Szabadkára, dr. Mayer Jenő zombori ügyvédet Titelre, dr. Major József bajai ügyvédet Topolyára, dr. Magyary-Kossa Zoltán budapesti kir. közjegyzőhelyettest és dr. Wagner Károly újvidéki ügyvédet Újvidékre, dr. Ferenczi Antal  zentai és dr. Király Károly adai ügyvédeket Zentára, dr. Hoffmann János és dr. Tóth József zombori ügyvédeket Zomborba, végül dr. Bottlik Dezső szabadkai ügyvédet Zablyára királyi közjegyzőkké   nevezte ki.

Az igazságügyminiszter dr.  Pummer Sándor topolyai ügyvédnek a topolyai és dr. Léh Tibor újvidéki ügyvédnek az újvidéki közjegyzői teendők   ellátásával az illetékes katonai közigazgatási hatóság részéről történt ideiglenes megbízatását további intézkedésig hatályában  fenntartotta.

Zomborban kivégezték a gyilkosság miatt halálra ítélt cigányvajdát

Zombor, december 23. A zombori törvényszék rögtönítélő tanácsa december 2-án Kolompár József zombori cigányvajdát halálra ítélte, mert november 28-án Orsós János cigányt revolverével agyonlőtte, majd kirabolta. Kedden délelőtt a zombori fogház udvarán végrehajtották az ítéletet Kolompár Józsefen. /MTI/

Halálos baleset az újverbászi cukorgyárban

Újverbász, december 30. Az újverbászi cukorgyárban Varga János 39 éves munkás a felvonónál lapátolta a cukrot. Közben egyik társa véletlenül megnyitotta a felvonót és Varga a cukortömeggel együtt lezuhant. Mire társai kiásták a cukor közül, már halott volt./MTI/

Megalakult a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség bácsfeketehegyi fiókja

Bácsfeketehegy, december 30. Bácsfeketehegyen megalakult a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség fiókja. Elnökké Ágoston Sándor református püspököt választották meg./MTI/

Megdöbbentő öngyilkosság.

Szenttamásról jelentik: Megdöbbentő öngyilkosság történt Szenttamás község közelében a vasúti őrháznál. Senta Miković ötvennégy éves jómódú gazdálkodó felesége az őrház közelében a vonat elé vetette magát. A mozdonyvezető későn vette észre az asszony végzetes szándékát és már nem tudta leállítani a szerelvényt. A szerencsétlen asszonyt a kerekek valósággal lefejezték. A csendőrség megindította a nyomozást. Valószínűleg a szerencsétlen asszony családi okok miatt vált meg az élettől.

Délmagyarország, 1941. december 31 / 297. szám

A magyarság szociális helyzete Bácskában

A  több  mint  két  évtizeden  át  tartó  idegen  megszállás  alól  felszabadított  Délvidék  valamikor  leggazdagabb  területe  volt  az  országnak.  Gazdának,  vagy  béresnek,  szellemi  vagy  fizikai  munkából élőknek  egyaránt,  nemcsak  a  mindennapi  betevő  falat,  de  annak lehetősége  is  biztosítva  volt,  hogy  szorgalommal  és  igyekezettel tőkét  gyűjtsenek  maguknak.  Az  áldott  bácskai  föld  ontotta  a  termést,  az  életet  és  éppen  ezért  Bácska  és  a  bőség,  országszerte  — némi  túlzással  —  azonos  fogalmakká  váltak.

Ez  az  azonosítás  annyira  átment  a  köztudatba,  hogy  most, amikor  csapataink  s  azok  nyomán  a  magyar  élet  újra  bevonult a  Délvidékre,  nagyon  sokan  tették  magukévá  azt  az  eléggé  el  nem ítélhető  téves  felfogást,  hogy  a  gazdag  Bácskában  szociális  problémák  nincsenek.  Pedig  aki  nyitott  szemmel  mozog  itt  a  visszacsa­tolt  területen,  az  ennek  éppen  az  ellenkezőjéről  győződhetik  meg.

Az  általános  jómód  mellett,  sőt  bizonyára  éppen  azért,  az  országnak  ezen  a  részén  találhatók  a  legkirívóbb  társadalmi  ellentétek.  S  a  társadalom  elesettjeinek  túlnyomó  többsége  az  őslakos magyarság  soraiból  kerül  ki.

Két  fontos  tapasztalatot  szerezhetett  ebből  a  szempontból  az anyaországból  ideérkező  magyar,  mindjárt  az  első  időben.  Lépten-nyomon  tapasztaltuk,  hogy  a  mindenkori  jugoszláv  kormányok által  gyakorolt  szociálpolitika  és  —   az  agrárnépesség  szempontjából  mindenütt  elsőrendűen  szociális  vonatkozású  —  földbirtok­politika  csak  a  szláv  elemeket  igyekezett  erősíteni.

Ismeretes,  hogy  a  jugoszlávok  szláv  eldorádót  akartak  kialakítani  a  Bácskában,  s  törekvéseik  odairányultak,  hogy  még  300.000 szlávot  telepítsenek  erre  a  területre.  Ettől  ugyan  egyenlőre  visszatartotta  őket  a  már  lebonyolított  agrárreform  sikertelensége,  hiszen  földbirtokpolitikusaik  is  kénytelenek  voltak  elismerni 1), hogy  az  agrárreform  nem  úgy  sikerült,  ahogy  tervezték.  Az  új gazdaságok  termelése  visszaesett,  a  földreform  várt  hatása  jórészt elmaradt,  pedig  a  reform  aránylag  kevés  földnélkülin  segített. Anyagiak  hiányában  az  új  földtulajdonosoknak  nehéz  harcot  kellett  vívniok.  A   sok  nehézség  és  a  gazdasági  szaktudás  hiánya  tömegesen  késztette  a  telepeseket  arra,  hogy  ajándékföldjeiket  — mihelyt  annak  tényleges  tulajdonosaivá  váltak  —  tovább  adják. A  kiosztott  föld  kereskedelem  tárgya  lett,  amit  1938.  év  elején ingatlanforgalomkorlátozási  rendelettel  igyekeztek  megszüntetni. A  földhözjuttatottak  közül  is  sokan  estek  tehát  vissza  a  nincstelenség  állapotába.

Miután  a  jugoszláv  agrárreform  földet  csak  szlávoknak  juttatott,  a  visszacsatolt  országrész  magyar  lakossága  a  földreformba bevont  összesen  192.000  kat.  hold  területből  nemcsak,  hogy  szántóföldhöz  nem  jutott,  de  eltekintve  egyes  kivételes  esetektől,  még házhely  céljára  sem  kapott  telket.

Mi  lett  ennek  a  politikának  az  eredménye  a  magyar  tömegek szempontjából?  A  magyarság  teljes  anyagi  leromlása,  elproletárosodása.  Topolya  község  lakosságának  helyzete  igazolja  talán  legjobban  ezt  az  állítást.  A  jugoszláv  agrárreform  igénybe  vette  és megszüntette  a  község  határában  fekvő  nagybirtokokat,  de  az  addig  a  nagybirtokon,  illetve  a  nagybirtokból  élő  magyar  gazdasági cseléd  és  mezőgazdasági  munkás  tömegeket  a  felszámolt  nagybirtokokból  földhöz  nem  juttatta.  Ezeknek  sorsa  tehát  a  teljes  elszegényedés,  anyagi,  majd  később  erkölcsi  leromlás  lett.  A   magyar  mezőgazdasági  munkásságot  az  új  birtokosok  nem  foglalkoztatták,  hiszen  a  telepesek  nem  kaptak  akkora  földterületet, hogy  bérmunkásokra  lettek  volna  utalva,  de  a  kereset  nélkül maradt  munkásságot  nem  volt  képes  felvenni   a  gyáripar  sem, amely  ezen  a  területen  szintén  sorvadásra  volt  ítélve.

Mérhetetlen  károkat  okozott  ezekkel  az  intézkedésekkel  a  magyar  nemzettestnek  az  elmúlt  23  év  alatt  a  soviniszta  délszláv politika!  Korábbi  életszintjének  feladására,  sőt  a  létminimum  alá süllyesztésére,  kivándorlásra,  egykézésre  kényszerítetteni  a  széles magyar  néprétegeket.

A  tervszerűen  folytatott  elnyomásnak  a  legtöbb  községben  és városban  az  lett  az  eredménye,  hogy  pl.  a  saját  lakóházzal  sem rendelkező  mezőgazdasági  foglalkozású  családok  arányszáma  elképzelhetetlenül  magasra  emelkedett.  A   most  folyamatban  levő hivatalos  adatfelvételezés  tanúsága  szerint  a  visszacsatolt  terület ebből  a  szempontból  külön  hatalmas  problémát  jelent.  Azok  a „háztulajdonosok“,  akik  a  jugoszláv  hatóságok  által  is  engedélyezett,  illetve  eltűrt,  rendszerint  egészségtelen,  mélyfekvésű  területekre  építettek  ugyan  lakóházakat  maguknak,  azonban  házaik jelenleg  a  talajvíz  okozta  rongálások  miatt  százszámra  állnak  lakhatatlanul,  vagy  összedőlve  (főleg  Bácsföldvár,  Óbecse,  Péterréve, Mohol,  Ada,  Zenta,  Magyarkanizsa  községekben  és  városokban),  a magyar  hatóságok  intézkedéseitől  és  támogatásától  remélik  lakásproblémáik  megoldását.

Alig  néhány  magyar  község  akad  mindössze  Bácskában,  amelyeknek  helyzete,  sajátos  adottságaik  következtében,  a  megszállás évei  alatt  is  elviselhető  volt  (Bácskertes,  Doroszló).

Másik  tapasztalatunk,  hogy  a  jugoszláv  munkásvédelmi  és munkabérrendeletek  végrehajtása  a  gyakorlatban  egyáltalán  nem történt  meg,  amiből  természetesen  a  legnagyobbrészt  munkássorban  élő  magyarságnak  származott  legtöbb  kára.

A  munkásvédelmi  és  munkabérkérdés  dzsungeljében  már  a katonai  közigazgatás  a  legelső  időben  rendet  teremtett,  mert  az itt  talált  helyzet  anyaországi  viszonylatban  tarthatatlan  volt.  Szabályozta  a  mezőgazdasági  és  ipari  munka  területén  egyaránt a munkaidőt  és  a  munkabért,  az  üzemeket és  gyárakat  munkásvédelmi intézkedések  foganatosítására  szorította,  intézkedett  az  ipari munkásokra  vonatkozóan  a  gyermeknevelési  pótlék  bevezetéséről, stb.  stb.

Különösen  erős  kézzel  kellett  belenyúlni  a  mezőgazdasági munkabérek  kérdésébe,  mert  a  tapasztalatok  azt  mutatták,  hogy e  téren  a  jugoszláv  idők  alatt  a  munkaadók  részéről  a  munkásság kárára  a  legnagyobbfokú  önkényesség  uralkodott.  Birtokomban vannak  olyan  munkaszerződések,  melyeknek  feltételei  a  jobbágyság  korára  emlékeztetnek.  Nemcsak  a  mezőgazdasági  napszámbérek,  de  az  aratási  és  cséplési  munkálatok,  valamint  a részes  és  szakmánymunkák  végzéséért  fizetendő  bérek  is  rendeleti úton,  nyertek  részletes  szabályozást,  biztosítva  a  munkásság  emberi  megélhetését.

A  megszállás  évei  alatt  sokezer  magyar  mezőgazdasági  munkás  állott  aratáskor  is  foglalkoztatás  nélkül,  pedig  a  mezőgazdasági  munkásság  egész  évi  megélhetése  az  aratási  keresményre van  beállítva.  A  katonai  közigazgatás  az  aratógépek  használatának betiltásával  aratási  munkához  juttatta  a  terület  mezőgazdasági munkásságát.

A  csonkaországi  gyakorlathoz  híven,  közmunkák  beindítása útján  már  a  tavaszi  hónapokban  gondoskodott  a  katonai  közigazgatás  a  munkanélküli  tömegek  foglalkoztatásáról  és  lehetővé tette, hogy  saját  munkájával  mindenki  megkeresse  kenyerét.  Ellenszolgáltatás,  munka  teljesítése  nélkül  azonban  senkinek  sem  nyújtott keresetet.

A  magyar  szociálpolitika  további  lépéseként  kell  megemlítenem  a  karitatív  téren  életbe  léptetett  intézkedéseket,  melyek közül  a  napközi  otthonok  felállítása,  a  zöldkeresztes  tejakció,  a gyermekétkeztetés  és  a  gyermeknyaraltatás  azonnali  beindítása voltak  a  legfontosabbak.

Elszomorító  a  délvidéki  terület  magyar  kisiparos  és  kiskereskedő  társadalmának  helyzete.  Ezt az  értékes  réteget  egészen különlegesen  alkalmazott  adópolitikával  nemcsak  teljesen  leszegényítette,  de  jórészt  ki  is  pusztította  a  megszálló  hatalom.  Az értékesebb,  életrevalóbb  kisiparosok  és  szakmunkások  az  iparilag hanyatló  területről  Jugoszlávia  más  országrészeiben  kényszerültek  megélhetést  keresni.  Bácskában  e  tekintetben  egyedül  Újvidék  hatalmasra  fejlődött  ipara  és  kereskedelme  jött  számításba. Az  erőtlen  kisiparosok  és  kiskereskedők  talpraállítása,  de  általában  az  ipar  és  a  kereskedelem  magyarabbá  tétele,  a  magyar  kisiparosok  és  kiskereskedők  számának  szaporítása  körül  a  Nemzeti Önállósítási  Alapra  nagy  feladat  hárul,  melyet,  Erdélyhez  hasonlóan,  bizonyára  eredményesen  fog  betölteni.

A  visszacsatolt  délvidéki  terület  népe,  a  magyarok  és  a  nemzethű  idegenajku  lakosság  egyaránt,  már  több  mint  félév  óta  tapasztalja  a  magyar  államhatalom  gondoskodásának  jótékony  eredményeit.  A  magyar  hatóságok  intézkedéseinek  eredménye  az  élet egyes  területein, máris érezhető,  bár kétségtelen,  hogy  a  romok  eltakarítása,  a  terület  teljes  megtisztítása  még  hosszú  időt  igényel.

A  továbbiak  során  azt  szeretném  röviden  ismertetni,  hogy  milyen eszközök  állnak  a  magyar  hatóságok  rendelkezésére  abból  a  célból, hogy  megerősítsék  és  minél  jobban  hozzákössék,  odaláncolják  a magyar  földhöz  a  bácskai  magyarságot,  ahhoz  a  röghöz,  amelyen eddig  földönfutó  volt  saját  hazájában.

Hatásában  és  eredményeiben  legjelentősebb  ezek  közül  a  kormánynak  az  az  intézkedése,  amely  a  jugoszláv  agrárreform  felszámolásával  kapcsolatban  magyar  és  nemzethű  kezekbe  juttatja  a bácskai  földet.

A  jugoszláv  agrárreformba  bevont  192.000  kat.  hold  terület  jelenleg  a magyar  kincstár tulajdonát képezi,  amely azt a  kisajátítást szenvedettek kártalanítása mellett földbirtokpolitikai céljainak szolgálatába  állítja.  Ugyancsak  erre  a  célra  áll  rendelkezésre  a  jugoszláv  agrárreform  által  szupermaximum  címen  nagybirtokosoknak meghagyott  terület  is,  úgyhogy  a  kormányzat  mintegy  250.000  kat. holdon  valósíthatja  meg  földbirtokpolitikai  célkitűzéseit.

Az  idegenből  hazatelepített  13.000  főnyi  bukovinai  székelység számára 53.000 kat.  holdat hasítottak  ki,  a megmaradó terület azonban  még mindig  bőven  elég nemcsak  arra,  hogy az  őslakosság minden  jogos  és méltányos  földigénylése kielégíttessék,  de módot nyújt nagyarányú  telepítés  lebonyolítására  is,  amire  minden  kétséget  kizáróan  nagy  szükség  van.

A  már  lefolytatott délvidéki népszámlálás feldolgozás  alatt  álló eredményei  fogják  megmutatni,  hogy  a  tervszerű  elnyomás  következtében  a  magyarság  lélekszáma  mennyire  fogyott  meg.  Bárhogyan  álljon  is  a  helyzet,  bizonyos,  hogy  ezeréves  múltunk  kötelezően  előírja,  hogy  a  magyarság  megritkult  sorait  ezen  a  területen erősítsük.  Ez  az  erősítés  pedig  csak  telepítés  útján  vihető  végbe, mert arra  nem  várhatunk,  hogy  a kívánatos nemzetiségi  arányszám a  magyarság  természetes  szaporodása  következtében  álljon  elő.

A  telepítésnek  két  módja  van.  A   rendelkezésre  álló  területre a  visszacsatolt  Délvidék  egyes  városainak  és  községeinek  népfeleslege  viendő  át  elsősorban,  de  feltétlenül  szükséges  anyaországi magyarok  áttelepítése  is.

Zombor  városában  pl.  a  jugoszláv  agrárreform  2.321  kat.  hold területet  vett  igénybe,  amit  169  dobrovolyác  és  497  más  agrárérdekelt között osztottak  fel.  Miután  a  zombori  magyarság földigénye mintegy  1.000— 1.200  kat.  holddal  kielégíthető  (jelenleg  ugyanis  a zombori  határban  fekvő  agrárföldekből  49  doroszlói  család  431,  továbbá  147  bácskertesi  család  871  kat.  holdat  bérel),  telepítési  célokra  pl.  Zombor  város  területén  kereken  2.000  hold  áll rendelkezésre.

A  földbirtokpolitikai  rendeletek  végrehajtását  a  Délvidéken  a m.  kir.  földmívelésügyi  minisztérium  külön  birtokpolitikai  kirendeltsége  eszközli,  Újvidék  székhellyel.  A  magyarság  népi  erejének megerősítése  és  egy  új  magyar  jövő  kialakítása  szempontjából  a földbirtokpolitikai  tevékenység  a  legkiemelkedőbb  jelentőségű.

Ugyancsak  folyamatban  van  már  a  visszacsatolt  területrészen a  házhelyigénylések  kielégítése  céljából  foganatosított  összeírás, mert  házhelyhez  Magyarországon  minden  azzal  nem  rendelkező családnak  joga  van.  A  községi  elöljáróságok,  nemzetiségi  különbség  nélkül,  minden  házhelyigénylőt  kötelesek  előjegyezni,  akik számára  mindenütt  a  község  belterületén,  vagy  ahhoz  csatlakozóan fog  építkezésre  alkalmas,  egészséges  fekvésű,  árvíztől  vagy  belvíztől  nem  veszélyeztetett  házhelyeket  biztosítani  a  hatóság.  Az  építkezések  lebonyolítása  azonban,  —  melyhez  pedig  építőanyag  beszerzésre  hosszúlejáratú  FAKSz  kölcsön  is  igényelhető  —   sajnos, a  közismert  nyersanyagbeszerzési  nehézségek  következtében  csak vontatottan  történhetik. A  sokgyermekes  családok  —  amelyekhez  legalább  4  ellátatlan gyermek  tartozik  —  mindezeken  felül  különös  gondoskodást  élveznek  a  magyar  szociálpolitika  rendszerében,  amiről  kissé  részletesebb  tájékoztatást  szeretnék  nyújtani.

Az  elmúlt  évben  alkotta  meg  a  magyar  törvényhozás  az  Országos  Nép-  és  Családvédelmi  Alapról  szóló  törvényt,  mely alapnak kifejezetten  a  mezőgazdasági  foglalkozású  sokgyermekes  családok intézményes  támogatása  a  célja  és  erre  évi  80  millió  pengő  fedezettel  rendelkezik.

 Ennek  az  igen  tekintélyes  összegnek  felhasználására  azonban nem  segélyek  osztogatása  útján  kerül  sor,  hanem  az  alap  keretében  működő  különleges  szervezetek:  a  vármegyei  közjóléti  szövetkezeteken  keresztül  úgy  történik  a  megsegítésre  szoruló  és  arra érdemes  sokgyermekes  családok  támogatása,  hogy  családonként nagyobb  összegű  kölcsönök  folyósításával  kinek-kinek  egyéni  helyzete  és  adottságai  szerint  nyújt  az  alap  lehetőséget  arra,  hogy egzisztenciáját  biztosabb  alapokra  helyezhesse,  családjának  megélhetését  jobbá  és  könnyebbé  tehesse.

A  közjóléti  szövetkezet  kölcsönéhez  nem  bankszerű  fedezet, hanem  sok  gyermek,  becsület,  tisztesség  és  szorgalom  kell,  ahhoz tehát  bárki  hozzájuthat.  Olyan  családok,  amelyek  eddig  a  tőkehiány miatt  nyomasztó  helyzetben  tengődtek,  s reményük  sem volt, hogy  abból  valaha  kikerüljenek,  a  közjóléti  szövetkezet  kölcsönével  most  lakóházhoz,  földhöz,  földbérlethez,  gazdasági  felszereléshez,  haszonállatokhoz,  ipari  szerszámokhoz  és  nyersanyaghoz,  kiskereskedői  forgótőkéhez  s  általában  mindahhoz  hozzájuthatnak, ami  alkalmas  arra,  hogy  elesettségükből  őket  kiemelje,  a  társadalom  egyenrangú  tagjaivá  és  a  magyar  gazdasági  élet  izmos  tényezőivé  erősítse.  Ugyancsak  a  közjóléti  szövetkezet  látja  el  a  mezőgazdasági  foglalkozású népesség téli  foglalkoztatásának  feladatát is. Az  agrárnépesség  munkaereje  a  téli  hónapokban  csaknem  teljesen kihasználatlanul  áll,  pedig  egy  kis  szervezéssel  és  némi  forgótőkével  a  háziipari  munkákból  nemcsak  saját  szükségleteit  fedezheti bizonyos  cikkekből  a  család,  de  piacra  vihető  árut  is  állíthat  élő, amiből  —   tekintve,  hogy  a  háziipari  cikkek  értékesítését  is  a  szö­vetkezet  végzi  —  komoly  bevételre  tehet  szert.

A   szövetkezet  kölcsönei  kamatmentesek,  a  visszafizetési  részle­tek  a  család  teljesítőképességének  messzemenő  figyelembevételével nyernek  megállapítást.  A  szövetkezet  különben  a  maga  részéről különböző  juttatások  egymásba  kapcsolásával,  továbbá  a  juttatások hozamának,  a  termények  és  termékek  értékesítésének  megszervezé­sével  és  kézbentartásával a törlesztési  feltételek  teljesítését messze­menően  megkönnyíteni  igyekszik.  E  vonatkozásban  szerzett  eddigi tapasztalataink  a  legnagyobb  reményekre  jogosítanak  fel  bennünket  abban  a  tekintetben,  hogy  a  most  ismertetett  szociális  támogatási  eljárás  alkalmas  az  eddig  nincstelen  sokgyermekes  családok társadalmát,  rövid  pár  esztendő  leforgása  alatt,  gyökeresen  átalakítani.  Minden  visszafizetett  pengő  újabb  családokhoz  kerül  kihelyezésre.  A  szövetkezet  tevékenysége  igy  állandóan  bővül,  a  támogatást  élvezők  tábora  pedig  folyton  növekszik.

 Az  eddig  kifejlődni,  kibontakozni  képtelen  népi  erők  felszínre hozása  szempontjából  a  közjóléti  szövetkezetek  működésének  jelentősége  beláthatatlan.  A  magyar  szociálpolitikai  rendszer  meg  akarja  szüntetni  a társadalmi igazságtalanságokat s ehhez a nemes szándékú  törekvéséhez  komoly  anyagi  erőforrásokkal  rendelkezik.  Szociális bajok,  társadalmi igazságtalanságok,  szegény  emberek  mindig voltak  a  világon  és  mindig  lesznek  is.  Azok  számára  azonban,  akik egy  magasabb  társadalmi  rétegbe  kívánnak  emelkedni  s  akik  ezért dolgozni,  küzdeni  is  hajlandók,  megadja,  sőt  megkeresi  ennek  az annyira  kívánatos  társadalmi  kiegyenlítődésnek  a  lehetőségeit  a magyar  szociálpolitikának  a  való  élethez  simuló,  az  élő  élet  lehetőségeit  és  kívánalmait  szem  előtt  tartó  új  iránya.

A  magyarság  a  megszállás  hosszú  évei  alatt  is bizonyságot  tett életrevalóságáról,   élniakarásáról.  Sok  államsegélyből   felépített dobrovolyác  lakóház  került  már  az  idegen  uralom  alatt  a  szorgalmas  magyar  parasztság  kezébe.  Máshol  a  kiosztott  agrárföld-parcellákat  vásárolták  össze  a  napszámos  magyar  kisemberek  azoktól a  szláv  tulajdonosoktól,  akik  —  miután  társadalmi  felemelkedésük nem  fokozatosan,  hanem  hirtelen,  ugrásszerűen  történt  —  nem voltak  képesek  új  helyzetükbe  beilleszkedni.  A   helyzet  tehát  nem reménytelen,  különösen  ha  figyelembevesszük,  hogy  a  Nép-  és Családvédelmi  Alap  pár  éven  belül  igen  jelentős  összegekkel  segíti hozzá  a  támogatásra  leginkább  rászoruló  családok  ezreit  jobb anyagi  létük  megalapozásához.

A   sok  megpróbáltatásban  megedződött,  acélosra  kovácsolódott délvidéki  magyarság  megerősítésének  hatalmas  munkája  már  folyamatban  van,  ehhez  a  nemzeterősítő  tevékenységhez  segédkezet nyújtanunk  szent  kötelességünk.

__________________

1) Lásd Dr.  Mijo Mirković :  Agrarna  politika  és  Dr.  Teofan Ristić: Borba za  zemlju  c.  könyveit

Török  László

Kalangya, 1941.  december X.  évf.  4. szám

 

Hasonló bejegyzések