„A magyarság szociális helyzete Bácskában“
80 éve írták a lapok:
Szerdán ülést tart a képviselőház közjogi és pénzügyi bizottsága
1941. december 16. A Magyar Távirati Iroda jelenti:
A képviselőház közjogi és pénzügyi bizottsága december 17-én, szerdán délelőtt 11 órakor a képviselőház miniszterelnöki tanácstermében ülést tart. Tárgy: A visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához való visszacsatolásáról és az országgal való egyesítéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása.
Halálos összeütközés a szabadkai pályaudvaron.
Szabadka, december 16. Kedden reggel a Budapest felől közeledő gyorstehervonat vezetője nem vette észre hogy a jelzőkészülék tiloson áll és a vonat belefutott a pályaudvarról kifelé haladó bajai tehervonatba. Varga Imre és Horváth István fékező életét vesztette. Vitéz Bakos Mihály fékező látva az elkerülhetetlen összeütközést, leugrott a vonatról. Súlyos sérüléseire kórházba szállították. A vizsgálat megindult./MTI/
Délvidéki kinevezések
A Magyar Távirati Iroda jelenti:
A földmívelésügyi miniszter a Darázs községben székelő jugoszláv megszállás alól felszabadult Alsókarasicavölgyi vízlecsapoló társulat ügyeinek igazgatására Sárkány Béla főhercegi uradalmi műszaki igazgató, főherceglaki lakost miniszteri biztosul 1941 évi december 13. napjától számított, az Óbecse községben székelő Bács-bánáti ármentesítő társulat ügyeinek igazgatására dr.Balassa Pál ügyvéd, óbecsei lakost, miniszteri biztosul 1941.évi december hó 4. napjától számított, a Kúla községben székelő Ferenccsatorna balparti vizrendező társulat ügyeinek igazgatására dr.Schick Károly ügyvéd, kúlai lakost miniszteri biztosul 1941 évi december hó 3. napjától számított két év tartamára kirendelte.
A felsőház közjogi bizottsága tárgyalja a délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot
December 17. A Magyar Távirati Iroda jelenti:
A felsőház közjogi bizottsága pénteken délelőtt 1/2 10 órakor ülést tart, amelynek tárgya a Juhász Andor halálával megüresedett elnöki tisztség betöltése. Utána a közjogi és pénzügyi bizottság együttes ülésen tárgyalja a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatot.
A felsőház igazságügyi és földmívelésügyi bizottsága pénteken délután 4 érakor együttes ülésben tárgyalja az országos földbirtokrendező bíróság megszüntetéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslatot.
A felsőház közigazgatási bizottsága pénteken délután 1/2 5 órakor tartja ülését, amelynek tárgya a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról szóló törvényjavaslat.
A hazatért Délvidék köszöntése a képviselőházban
Budapest, december 16. Tasnádi Nagy András elnök negyed 11-kor nyitotta meg a képviselőház ülését. (…)Gajzágó István előadó ismertette a Délvidék visszacsatolásáról és az országgal való egyesítésről szóló törvényjavaslatot.
Gróf Teleki Mihály a kormánypárt vezérszónoka hangoztatta, hősi örömünnepe van ma a képviselőháznak. Mikó Imre, vitéz Jaross Andor, Tauffer Gábor, Tildy Zoltán, Klein Antal, Meskó Zoltán és Reibel Mihály szólt hozzá még a tárgyhoz. A vita bezárása után Bárdossy László miniszterelnök emelkedett szólásra.
— Negyedszer vár a magyar törvényhozásra az a magasztos feladat – mondotta – , hogy a tőlünk jogtalanul és igazságtalanul elszakított területek visszatérését ünnepélyesen törvénybe iktassa. — A magyar jóvátétel útjának állomásai ezek. Megindult lélekkel állunk meg előttük, hogy a sors hol keserves, hol üdvözítő változásaiból tanulságot merítsünk. Minden nemzetet sújthat csapás, érhet szenvedés; de ha a nemzet ereje ép, ha lelke egészséges, akkor a csapások és szenvedések csak tűnő emlékek lesznek életében, amely diadalmasan építi ki újra, ami a vihar összezúzott, vagy letört. — A visszatért délvidéki területeket köszöntjük, területeket amelyeket közel 23 éven át egy szellemileg és erkölcsileg idegen együttesbe kényszerítették bele a népek sorsával vakmerően játszó kezek. (Úgy van! — a Ház minden oldalán.) — Amikor elérkezett a cselekvés pillanata, amikor arról volt szó, hogy a mesterséges határokon túl élő véreink és hozzánk hű más nemzettestvéreink sorsát biztosítsuk és megvédjük biztonságukat, a dicsőséges magyar honvéd is megindult, hogy elvigye a nehezen várt felszabadulást a déli végekre.
— Hála, köszönet és elismerés a honvédségnek (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán), bátor legénységének, vitéz tisztikarának, kitűnő vezetőségének, hogy ezúttal is teljesítette kötelességét, mint annyiszor, századokon át.
— De most köszöntsük boldog szívvel azokat, akik közel 23 év keserves elnyomatása alatt is magyarnak tartották meg a délvidéki területeket. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.)
— Szeretettel köszöntjük a Délvidék derék magyarságát, amely nehéz évek alatt a kisebbségi sors új életformáit építette ki magának, életformát. amelyben mindenki elvetve egyéni érdekeit, örömeit, becsvágyát — fáradságot, megpróbáltatást, szenvedést és ha kellett, életét áldozta a testvéreiért.
— Szeretettel köszöntjük a Délvidék hű németséget, amellyel betelepedése óta egymást kölcsönösen megbecsülve él a magyarság és amely rendületlen hűségét ehhez a hazához vérével igazolta be akkor, amikor 48-as függetlenségi harcunkban bátran és vitézül vett részt. (Úgy van! Úgy van!)
— Szeretettel köszöntjük a magyarsághoz fűződő kapcsolataikban meg nem ingott bunyevácokat és sokácokat, a mindig hű muraközi népet, Zrínyi vitéz népét (Élénk éljenzés és taps) és a visszatérő szerbeket, akik az elszakítottság ideje alatt tudták, hogy hol van a helyük. A visszacsatolás ez ünnepélyes aktusában egyforma szeretettel öleljük őket magunkhoz és mondunk nekik szívből jövő Istenhozzádot.
— Hogy a visszafoglalt terület milyen maradéktalanul kapcsolódott be újból a nemzet életébe, arra a legszebb legmeggyőzőbb bizonyíték az, hogy ez a terület az elmúlt tíz hónap alatt máris új színnel, új elemmel gazdagodott: a bukovinai magyarsággal! (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán), amelyet a Délvidék népe örömmel, testvéri szeretettel és segítségre kész együttérzéssel fogadott. Az egész Ház hosszantartó élénk éljenzéssel és lelkes tapssal fogadta a miniszterelnök felszólalását. A Ház ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Részleteiben a közjogi és a pénzügyi bizottság foglalkozik majd vele.
Dr. bárdosi Bárdossy László, a vértanúhalált szenvedett magyar miniszterelnök
Délmagyarország, 1941. december 17 / 287. szám
Rádióleadóállomást kér Újvidék
Újvidékről jelentik: Újvidéket joggal lehet a rádiózók városának nevezni, mert majd minden második családnak van rádiókészüléke. A postai nyilvántartás szerint 6754 rádiókészülék van bejelentve. A nagyszámú rádiózó kénytelen lemondani a budapesti rádió hallgatásáról, mert Újvidéken a budapesti rádió adása a város földrajzi fekvéséből folyó állandó légköri zavarok miatt sok esetben élvezhetetlen. Nagyban befolyásolja a budapesti rádió hallgatását az a körülmény is, hogy a belgrádi rádió hatósugarának első zónájába esik, az pedig elnyomja a pesti rádió kisugárzását. Az újvidéki rádiózók mozgalmat indítanak azzal a céllal, hogy a rádió igazgatósága szakembereket küldjön ki, akik a helyszínen győződnének meg a rádióvétel zavarairól. A rádiózók zöme azon a véleményen van, hogy a budapesti rádió adásának vételi zavarai teljesen megszűnnének, ha a rádió Újvidéken mellék leadóállomást állítana fel. Ez elsősorban nemzeti szempontból volna kívánatos.
Délmagyarország, 1941. december 18 / 288. szám
Egyhangúlag elfogadták a délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról szóló törvényjavaslatot
December 19. A felsőház közjogi bizottsága pénteken délelőtt fél 10 órakor József királyi herceg korelnöklésével ülést tartott s azon az elhunyt Juhász Andor örökére Balogh Jenőt választotta meg a bizottságelnökéül.
Ezután, a felsőház közjogi és pénzügyi bizottsága tartott együttes ülést Balogh Jenő elnöklésével s azon a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A kormány részéről Bárdossy László miniszterelnök és Zsindely Ferenc államtitkár vett részt az együttes bizottság ülésén. Majzik Viktor előadói ismertetése után Szilágyi Lajos, gróf Csekonics Iván, s Kolossváry Mihály szólt a javaslathoz. Bárdossy László miniszterelnöknek a felszólalásokra adott válasza után az együttes bizottság ünnepi hangulatban egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot.
Szabadka, december 20. Szabadka város tisztviselői 15.000 pengőértékű erdélyi nyereménykölcsön kötvényt jegyeztek./MTI/
11.000 cigarettát és 300 csomag dohányt gyűjtöttek a péterrévei legények a honvédek részére
Szabadka ,december 20. Péter Pál és Buzogány Lajos péterrévei legények 11.000 cigarettát és 300 csomag dohányt gyűjtöttek a harctéren küzdő honvédek részére. /MTI/
Ruházati akció Újvidéken
Újvidék, december 20. A kormány olcsó ruházati akciója keretében 2.000 méter olcsó 6 textilárut bocsátanak az újvidéki szegénysorsú lakosság rendelkezésére. Az árusítás szerdán kezdődik. /MTI/
Viharos ügyvédi kamarai közgyűlés Újvidéken.
Újvidékről jelentik: Viharos közgyűlést tartott a most megalakult újvidéki ügyvédi kamara. Délelőtt 10 órakor ült össze az alakuló közgyűlés, amelyet dr. Uhlarik Albin törvényszéki elnök nyitott meg. Üdvözlés után felszólította a jelenlevő 175 ügyvédet, hogy válasszon korelnököt, aki a szabályok értelmében tovább vezeti a közgyűlést. A viharos jelenetek már ekkor megkezdődtek. Hosszas vita után a 75 esztendős dr. Kosta Hadži száműzetésben élt újvidéki ügyvédet választották korelnöknek. Kosta Hadži mint korelnök bejelentette, hogy a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja s ezzel enunciálja, hogy az újvidéki ügyvédkamara megalakult. A tisztikar választására január 12-én hívja össze a közgyűlést. Erre kitört a vihar. Az ügyvédek egy része azt követelte, hogy a választást azonnal ejtsék meg, másik része kifogásolta, hogy a választásra nincs semmi sem előkészítve. Szűnni nem akaró kiáltozások követtek egymást a gyűlésteremben, amely végül is azzal fejeződött be, hogy a jelenlevő ügyvédek egy része kivonult. A bennmaradt ügyvédek ekkor új korelnököt választottak és megejtették a szavazást, amelynek során megválasztották a tisztikart. Jogászkörökben most nagy izgalommal tárgyalják, hogy vájjon szabályos volt-e a választás, amelyen a tagok többsége nem vett részt vagy a korelnök járt-e el szabályszerűen akkor, amikor berekesztette a közgyűlést és a választó közgyűlés megtartását január 12-re tűzte ki.
Délmagyarország, 1941. december 20 / 290. szám
Bárdossy miniszterelnök beszéde a Délvidék visszacsatolásáról a felsőházban
Budapest, december 21. A felsőház szombaton befejezte a költségvetés tárgyalását és megkezdte a karácsonyi szünetet. (…) A költségvetés letárgyalása, után megkezdték a délvidéki területek visszacsatolásáról szóló törvény tárgyalását. A felszólalások után Bárdossy László miniszterelnök mondott beszédet. A népek sorsába nincsenek véletlenek – mondotta.
— A történelem ezért nem események és államok egymásutánja, hanem a nemzet folytonos küzdelme a maga lényének megvalósításáért.
— Különösen ma kell ezt megállapítani, amikor a nemzet egysége hozta vissza hozzánk a területeket: Az a nemzet, amely nem akar jobbá, igazabbá lenni, nem is érdemli meg ezt a nevet. Ezért időszerű, hogy az öröm pillanatában a nemzeti egységre gondoljunk, mint legszebb, legnagyobb kötelességünkre. A nemzet egységére, amely alatt nem a jelszavak egységét értem, hanem a szívek és lelkek belső kapcsolatát, szolidaritást, magyar és magyar között, azt, hogy ne csak mondjuk, hanem érezzük is magunkat testvéreknek. Kifejezést adtam a hálának, köszönetnek mindazok iránt, akik a Délvidéket magyarnak megtartották és akik vérük és életük áldozásával visszahozták. Legyen az emlékük mindörökre áldott.
Délmagyarország, 1941. december 21 / 291. szám
600 pár cipőt osztottak ki szegény gyermekek között Szabadkán
Szabadka, december 22. Szabadka város társadalmi egyesületei a városhozzájárulásával a karácsonyi ünnepek alkalmával 600 pár cipőt osztottak ki szegény gyermekek között. Dr. Reök Andor főispán és dr. Völgyi János polgármester 1000-1000 pengőt adományozott erre a célra ./MTI/
60 pengő értékű szeretetcsomag a szegénysorsú tűzharcos családoknak
Szabadka, december 22. A szabadkai tűzharcos szövetség a karácsonyi ünnepek alkalmával minden egyes szegénysorsú tűzharcos családnak 60 pengő értékű szeretetcsomagot juttatott ./MTI/
15 százalékkal felemelték a munkabéreket és a havi fizetéseket
A kormány átérezve a kisebb munkabérben, illetőleg fizetésben részesülő munkavállalók helyzetét, újabb rendelkezéssel gondoskodik megélhetésük javításáról.
A Budapesti Közlöny vasárnapi száma közli a kormánynak erre vonatkozó két rendeletet.
A 9080/1941/M.E. számú rendelet az iparban kereskedelemben, valamint a bányászatban és a kohászatban foglalkoztatott munkásságnak és a kereskedősegédeknek járó bérpótlék mértékét további 15 %-kal, vagyis összesen 30 %-ra emeli fel. A visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen, valamint a visszafoglalt délvidéki területen – ahol eddig a bérpótlek, figyelemmel arra, hogy ezeken a területeken,a katonai közigazgatás alatt a munkabérek mintegy 7 %-kal emelkedtek, 8 % volt – a bérpótlékot ugyancsak további 15 százalékkal, összesen 23 százalékra emeli. Azok a munkaadók, akik önként felemelték az egységbéreket, az abból származó többletet a bérpótlékba továbbra is beszámíthatják; nincsen azonban helye a beszámításnak, ha az emelés előléptetés folytán következett be. A magasabb pótlékot visszamenőleg: már december 1-étől kezdődően kell fizetni.
Délmagyarország, 1941. december 21 / 291. szám
Egy olasz lap a bukovinai székelyek bácskai áttelepítésének előzményeiről
Róma, december 23. /Magyar Távirati Iroda/ A Gazzetta del Popoloban Sandro Volta Újvidékről keltezett cikkében foglalkozik a bukovinai székelyek bácskai áttelepítésének előzményével. Megállapítja, hogy mintegy 15 000 embert telepítettek át Bukovinaból Magyarország déli részébe alig öt hét leforgása alatt minden zökkenő nélkül. Ehhez hasonlóra nemigen volt még példa a népek történetében. Tizenötezer ember egyik napról a másikra otthagyta addigi lakóhelyét, hogy néhányezer kilométerrel távolabb teljesen új körülmények között kezdjen új életet. Az érkezőket új lakóhelyükön kellemes meglepetés várta. Házaik már készen állottak, teljesen bebútorozva, úgyhogy a dolgos székelyek másnap már munkához is láthattak földjükön.
A cikkíró a továbbiakban ismerteti Bácska helyzetet a húszéves szerb uralom alatt kiemelve, hogy Bácska mindig magyar volt nemcsak történeti érvek alapján, hanem népességének összetételénél fogva is. Bácska földje talán a legtermékenyebb egész Európában s egészen természetes, hogy a belgrádi kormány nagy előszeretettel telepítette le erre a vidékre megbízható híveit. A szerb agrárreform megfosztotta a magyarokat földjüktől és a dobrovoljácok lettek az urak azon a földön, amely mindig Szent István koronájához tartozott. Amikor a magyar honvédség ismét felszabadította a Bácskát a szerb uralom alól, a magyar kormány első gondja az volt, hogy minél előbb benépesítse az elhagyott területeket és megjavítsa a termés mennyiségét és minőségét. Ekkor határozták el, hogy letelepítik Bácskában azokat a székely családokat, amelyek már régóta Bukovinában éltek, de nem feledkeztek meg magyar voltukról és évszázadokon át is híven megőrizték magyar jellegüket.
Nemzetgyalázási ügyek az ötöstanács előtt
(Délmagyarország munkatársától) A szegedi törvényszék öttagú külön tanácsa szombaton délelőtt több nemzetgyalázási ügyet tárgyalt.
Jovan Beljanski 34 éves csúrogi szerb földműves július 25-én Csúrogon, amikor a községi mezőőrök. Nemes Pál és Nagy Lajos nála megjelentek, hogy a csőszbért beszedjék, sértő kifejezésekkel illette a magyar nemzetet. A törvényszék hatszáz pengő pénzbüntetésre ítélte.
Mank Márton bácsszentiváni napszámos augusztus 7-én az egyik kocsmában ittas állapotban sértegette a magyarokat. A törvényszék egyhónapi fogházra ítélte.
Dafcsik Gézáné Sztancsics Anasztázia 31 éves szabadkai lakos június 17-én mondott sértő kijelentéseket a magyar nemzetre. Egyhónapi fogházra ítélték.
Svetozar Naumov 50 éves nádaljai asztalos június 30-án Nagy-Szerbiát és Péter királyt éltette az utcán. A biróság jogerősen kéthónapi fogházra ítélte.
Dr Vujics Sándorné. 48 éves Újvidéki ügyvéd felesége július 7-én mondott sértő kijelentéseket. A bíróság kétszáz pengő pénzbüntetésre ítélte.
Délmagyarország, 1941. december 21 / 291. szám
Délvidéki képzőművészek első kiállítása Újvidéken
Újvidék, december 23. A Délvidéki Szépmíves Céhbe tömörült délvidéki képzőművészek első kiállítása 1941 december 20-án délután 5 órakor nyílt meg az újvidéki Levente-otthonban. A kiállítás fővédnöke Csánky Dénes, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. A kiállítást dr. apatini Fernbach Péter, Újvidék város főispánja nyitotta meg. A kiállításon jelen volt a kultuszminisztérium képviseletében dr. Bisztray Gyula miniszteri tanácsos, aki a legnagyobb megelégedését fejezte ki a délvidéki művészek munkássága felett.
A délvidéki képzőművészeket Diószegi Balázs festőművész tömörítette össze néhány hónappal ezelőtt a Szépmíves Céhbe, mely a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség művészeti szakosztályaként működik. A kiállítás a szakértők véleménye szerint magas színvonalú és rendkívül érdekessé teszi az egyéniségek sokfélesége. /MTI/
Füstnélküli napot rendeztek Szabadkán
Szabadka, december 23. Szabadkán füstnélküli napot rendeztek. A füstnélküli nap eredményeként százezer cigarettát gyűjtöttek össze a harctéren küzdő hős honvédek részére. /MTI/
Hatalmas zenés felvonulás Csáktornyán a Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslat becikkelyezése miatt
Zalaegerszeg, december 23. Csáktornyán a közeli falvak népének bevonásavar nemzeti zászlók alatt hatalmas zenés felvonulás volt annak az örömnek kifejezésére, hogy a Délvidék visszacsatolásáról szóló törvényjavaslat becikkelyezésével kapcsolatban Muraköz újból elválaszthatatlan része lett Szent István országának. Valamennyi község képviselőtestülete ünnepi közgyűlést tart, annak hangsúlyozásával , hogy érdemesek Bárdossy László miniszterelnöknek arra a kijelentésére, hogy Zrínyi vitézei mindig hűségesek voltak a hazához. /MTI/
Nemzetgyalázási ügyek az ötöstanács előtt
Komáry Ede 41 éves zentai lakos a bevonulás után a zentai kompnál vámőr volt. Itt mondott olyan kijelentéseket, amelyek után feljelentették. A vádlott, a tárgyaláson kijelentette, hogy ártatlanul vádolták, mert ő nem a magyarságot, hanem az őt idegesítő embereket szidta. Elmondta még, hogy feljelentők személyi hajszát indítottak ellene. A tanúk kihallgatása után jogerősen 150 pengő pénzbüntetésre ítélték.
Délmagyarország, 1941. december 23 / 292. szám
Huszonöt közjegyzőt neveztek ki a Délvidékre.
A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az igazságügyminiszter dr. Széll György zalaegerszegi ügyvédet Alsólendvára, dr. Schmidt Konrád zombori ügyvédet Apatinba,dr.Berta József nagykanizsai ügyvédet Csáktornyára, dr. Róth Sándor dárdai ügyvédet Dárdára, dr. Reusch Alfréd és dr. Willmann Mátyás hódsági ügyvédeket Hódságra, dr. Keller Lőrinc és dr. Schick Károly kúlai ügyvédeket Kúlára, dr. Pintér Miklós murszombati ügyvédet Muraszombatba, dr. Balassa Pál és dr. Zelenay Miklós óbecsei ügyvédeket Óbecsére, dr. Batta Péter magyarkinizsai ügyvédet Palánkára, dr. Sebestyén Mátyás perlaki ügyvédet Perlakra, dr. Veréb Gyula és dr. Mamusich József szabadkai, valamint dr. vitéz Bernáth Jenő tabi ügyvédeket Szabadkára, dr. Mayer Jenő zombori ügyvédet Titelre, dr. Major József bajai ügyvédet Topolyára, dr. Magyary-Kossa Zoltán budapesti kir. közjegyzőhelyettest és dr. Wagner Károly újvidéki ügyvédet Újvidékre, dr. Ferenczi Antal zentai és dr. Király Károly adai ügyvédeket Zentára, dr. Hoffmann János és dr. Tóth József zombori ügyvédeket Zomborba, végül dr. Bottlik Dezső szabadkai ügyvédet Zablyára királyi közjegyzőkké nevezte ki.
Az igazságügyminiszter dr. Pummer Sándor topolyai ügyvédnek a topolyai és dr. Léh Tibor újvidéki ügyvédnek az újvidéki közjegyzői teendők ellátásával az illetékes katonai közigazgatási hatóság részéről történt ideiglenes megbízatását további intézkedésig hatályában fenntartotta.
Zomborban kivégezték a gyilkosság miatt halálra ítélt cigányvajdát
Zombor, december 23. A zombori törvényszék rögtönítélő tanácsa december 2-án Kolompár József zombori cigányvajdát halálra ítélte, mert november 28-án Orsós János cigányt revolverével agyonlőtte, majd kirabolta. Kedden délelőtt a zombori fogház udvarán végrehajtották az ítéletet Kolompár Józsefen. /MTI/
Halálos baleset az újverbászi cukorgyárban
Újverbász, december 30. Az újverbászi cukorgyárban Varga János 39 éves munkás a felvonónál lapátolta a cukrot. Közben egyik társa véletlenül megnyitotta a felvonót és Varga a cukortömeggel együtt lezuhant. Mire társai kiásták a cukor közül, már halott volt./MTI/
Megalakult a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség bácsfeketehegyi fiókja
Bácsfeketehegy, december 30. Bácsfeketehegyen megalakult a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség fiókja. Elnökké Ágoston Sándor református püspököt választották meg./MTI/
Megdöbbentő öngyilkosság.
Szenttamásról jelentik: Megdöbbentő öngyilkosság történt Szenttamás község közelében a vasúti őrháznál. Senta Miković ötvennégy éves jómódú gazdálkodó felesége az őrház közelében a vonat elé vetette magát. A mozdonyvezető későn vette észre az asszony végzetes szándékát és már nem tudta leállítani a szerelvényt. A szerencsétlen asszonyt a kerekek valósággal lefejezték. A csendőrség megindította a nyomozást. Valószínűleg a szerencsétlen asszony családi okok miatt vált meg az élettől.
Délmagyarország, 1941. december 31 / 297. szám
A magyarság szociális helyzete Bácskában
A több mint két évtizeden át tartó idegen megszállás alól felszabadított Délvidék valamikor leggazdagabb területe volt az országnak. Gazdának, vagy béresnek, szellemi vagy fizikai munkából élőknek egyaránt, nemcsak a mindennapi betevő falat, de annak lehetősége is biztosítva volt, hogy szorgalommal és igyekezettel tőkét gyűjtsenek maguknak. Az áldott bácskai föld ontotta a termést, az életet és éppen ezért Bácska és a bőség, országszerte — némi túlzással — azonos fogalmakká váltak.
Ez az azonosítás annyira átment a köztudatba, hogy most, amikor csapataink s azok nyomán a magyar élet újra bevonult a Délvidékre, nagyon sokan tették magukévá azt az eléggé el nem ítélhető téves felfogást, hogy a gazdag Bácskában szociális problémák nincsenek. Pedig aki nyitott szemmel mozog itt a visszacsatolt területen, az ennek éppen az ellenkezőjéről győződhetik meg.
Az általános jómód mellett, sőt bizonyára éppen azért, az országnak ezen a részén találhatók a legkirívóbb társadalmi ellentétek. S a társadalom elesettjeinek túlnyomó többsége az őslakos magyarság soraiból kerül ki.
Két fontos tapasztalatot szerezhetett ebből a szempontból az anyaországból ideérkező magyar, mindjárt az első időben. Lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy a mindenkori jugoszláv kormányok által gyakorolt szociálpolitika és — az agrárnépesség szempontjából mindenütt elsőrendűen szociális vonatkozású — földbirtokpolitika csak a szláv elemeket igyekezett erősíteni.
Ismeretes, hogy a jugoszlávok szláv eldorádót akartak kialakítani a Bácskában, s törekvéseik odairányultak, hogy még 300.000 szlávot telepítsenek erre a területre. Ettől ugyan egyenlőre visszatartotta őket a már lebonyolított agrárreform sikertelensége, hiszen földbirtokpolitikusaik is kénytelenek voltak elismerni 1), hogy az agrárreform nem úgy sikerült, ahogy tervezték. Az új gazdaságok termelése visszaesett, a földreform várt hatása jórészt elmaradt, pedig a reform aránylag kevés földnélkülin segített. Anyagiak hiányában az új földtulajdonosoknak nehéz harcot kellett vívniok. A sok nehézség és a gazdasági szaktudás hiánya tömegesen késztette a telepeseket arra, hogy ajándékföldjeiket — mihelyt annak tényleges tulajdonosaivá váltak — tovább adják. A kiosztott föld kereskedelem tárgya lett, amit 1938. év elején ingatlanforgalomkorlátozási rendelettel igyekeztek megszüntetni. A földhözjuttatottak közül is sokan estek tehát vissza a nincstelenség állapotába.
Miután a jugoszláv agrárreform földet csak szlávoknak juttatott, a visszacsatolt országrész magyar lakossága a földreformba bevont összesen 192.000 kat. hold területből nemcsak, hogy szántóföldhöz nem jutott, de eltekintve egyes kivételes esetektől, még házhely céljára sem kapott telket.
Mi lett ennek a politikának az eredménye a magyar tömegek szempontjából? A magyarság teljes anyagi leromlása, elproletárosodása. Topolya község lakosságának helyzete igazolja talán legjobban ezt az állítást. A jugoszláv agrárreform igénybe vette és megszüntette a község határában fekvő nagybirtokokat, de az addig a nagybirtokon, illetve a nagybirtokból élő magyar gazdasági cseléd és mezőgazdasági munkás tömegeket a felszámolt nagybirtokokból földhöz nem juttatta. Ezeknek sorsa tehát a teljes elszegényedés, anyagi, majd később erkölcsi leromlás lett. A magyar mezőgazdasági munkásságot az új birtokosok nem foglalkoztatták, hiszen a telepesek nem kaptak akkora földterületet, hogy bérmunkásokra lettek volna utalva, de a kereset nélkül maradt munkásságot nem volt képes felvenni a gyáripar sem, amely ezen a területen szintén sorvadásra volt ítélve.
Mérhetetlen károkat okozott ezekkel az intézkedésekkel a magyar nemzettestnek az elmúlt 23 év alatt a soviniszta délszláv politika! Korábbi életszintjének feladására, sőt a létminimum alá süllyesztésére, kivándorlásra, egykézésre kényszerítetteni a széles magyar néprétegeket.
A tervszerűen folytatott elnyomásnak a legtöbb községben és városban az lett az eredménye, hogy pl. a saját lakóházzal sem rendelkező mezőgazdasági foglalkozású családok arányszáma elképzelhetetlenül magasra emelkedett. A most folyamatban levő hivatalos adatfelvételezés tanúsága szerint a visszacsatolt terület ebből a szempontból külön hatalmas problémát jelent. Azok a „háztulajdonosok“, akik a jugoszláv hatóságok által is engedélyezett, illetve eltűrt, rendszerint egészségtelen, mélyfekvésű területekre építettek ugyan lakóházakat maguknak, azonban házaik jelenleg a talajvíz okozta rongálások miatt százszámra állnak lakhatatlanul, vagy összedőlve (főleg Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve, Mohol, Ada, Zenta, Magyarkanizsa községekben és városokban), a magyar hatóságok intézkedéseitől és támogatásától remélik lakásproblémáik megoldását.
Alig néhány magyar község akad mindössze Bácskában, amelyeknek helyzete, sajátos adottságaik következtében, a megszállás évei alatt is elviselhető volt (Bácskertes, Doroszló).
Másik tapasztalatunk, hogy a jugoszláv munkásvédelmi és munkabérrendeletek végrehajtása a gyakorlatban egyáltalán nem történt meg, amiből természetesen a legnagyobbrészt munkássorban élő magyarságnak származott legtöbb kára.
A munkásvédelmi és munkabérkérdés dzsungeljében már a katonai közigazgatás a legelső időben rendet teremtett, mert az itt talált helyzet anyaországi viszonylatban tarthatatlan volt. Szabályozta a mezőgazdasági és ipari munka területén egyaránt a munkaidőt és a munkabért, az üzemeket és gyárakat munkásvédelmi intézkedések foganatosítására szorította, intézkedett az ipari munkásokra vonatkozóan a gyermeknevelési pótlék bevezetéséről, stb. stb.
Különösen erős kézzel kellett belenyúlni a mezőgazdasági munkabérek kérdésébe, mert a tapasztalatok azt mutatták, hogy e téren a jugoszláv idők alatt a munkaadók részéről a munkásság kárára a legnagyobbfokú önkényesség uralkodott. Birtokomban vannak olyan munkaszerződések, melyeknek feltételei a jobbágyság korára emlékeztetnek. Nemcsak a mezőgazdasági napszámbérek, de az aratási és cséplési munkálatok, valamint a részes és szakmánymunkák végzéséért fizetendő bérek is rendeleti úton, nyertek részletes szabályozást, biztosítva a munkásság emberi megélhetését.
A megszállás évei alatt sokezer magyar mezőgazdasági munkás állott aratáskor is foglalkoztatás nélkül, pedig a mezőgazdasági munkásság egész évi megélhetése az aratási keresményre van beállítva. A katonai közigazgatás az aratógépek használatának betiltásával aratási munkához juttatta a terület mezőgazdasági munkásságát.
A csonkaországi gyakorlathoz híven, közmunkák beindítása útján már a tavaszi hónapokban gondoskodott a katonai közigazgatás a munkanélküli tömegek foglalkoztatásáról és lehetővé tette, hogy saját munkájával mindenki megkeresse kenyerét. Ellenszolgáltatás, munka teljesítése nélkül azonban senkinek sem nyújtott keresetet.
A magyar szociálpolitika további lépéseként kell megemlítenem a karitatív téren életbe léptetett intézkedéseket, melyek közül a napközi otthonok felállítása, a zöldkeresztes tejakció, a gyermekétkeztetés és a gyermeknyaraltatás azonnali beindítása voltak a legfontosabbak.
Elszomorító a délvidéki terület magyar kisiparos és kiskereskedő társadalmának helyzete. Ezt az értékes réteget egészen különlegesen alkalmazott adópolitikával nemcsak teljesen leszegényítette, de jórészt ki is pusztította a megszálló hatalom. Az értékesebb, életrevalóbb kisiparosok és szakmunkások az iparilag hanyatló területről Jugoszlávia más országrészeiben kényszerültek megélhetést keresni. Bácskában e tekintetben egyedül Újvidék hatalmasra fejlődött ipara és kereskedelme jött számításba. Az erőtlen kisiparosok és kiskereskedők talpraállítása, de általában az ipar és a kereskedelem magyarabbá tétele, a magyar kisiparosok és kiskereskedők számának szaporítása körül a Nemzeti Önállósítási Alapra nagy feladat hárul, melyet, Erdélyhez hasonlóan, bizonyára eredményesen fog betölteni.
A visszacsatolt délvidéki terület népe, a magyarok és a nemzethű idegenajku lakosság egyaránt, már több mint félév óta tapasztalja a magyar államhatalom gondoskodásának jótékony eredményeit. A magyar hatóságok intézkedéseinek eredménye az élet egyes területein, máris érezhető, bár kétségtelen, hogy a romok eltakarítása, a terület teljes megtisztítása még hosszú időt igényel.
A továbbiak során azt szeretném röviden ismertetni, hogy milyen eszközök állnak a magyar hatóságok rendelkezésére abból a célból, hogy megerősítsék és minél jobban hozzákössék, odaláncolják a magyar földhöz a bácskai magyarságot, ahhoz a röghöz, amelyen eddig földönfutó volt saját hazájában.
Hatásában és eredményeiben legjelentősebb ezek közül a kormánynak az az intézkedése, amely a jugoszláv agrárreform felszámolásával kapcsolatban magyar és nemzethű kezekbe juttatja a bácskai földet.
A jugoszláv agrárreformba bevont 192.000 kat. hold terület jelenleg a magyar kincstár tulajdonát képezi, amely azt a kisajátítást szenvedettek kártalanítása mellett földbirtokpolitikai céljainak szolgálatába állítja. Ugyancsak erre a célra áll rendelkezésre a jugoszláv agrárreform által szupermaximum címen nagybirtokosoknak meghagyott terület is, úgyhogy a kormányzat mintegy 250.000 kat. holdon valósíthatja meg földbirtokpolitikai célkitűzéseit.
Az idegenből hazatelepített 13.000 főnyi bukovinai székelység számára 53.000 kat. holdat hasítottak ki, a megmaradó terület azonban még mindig bőven elég nemcsak arra, hogy az őslakosság minden jogos és méltányos földigénylése kielégíttessék, de módot nyújt nagyarányú telepítés lebonyolítására is, amire minden kétséget kizáróan nagy szükség van.
A már lefolytatott délvidéki népszámlálás feldolgozás alatt álló eredményei fogják megmutatni, hogy a tervszerű elnyomás következtében a magyarság lélekszáma mennyire fogyott meg. Bárhogyan álljon is a helyzet, bizonyos, hogy ezeréves múltunk kötelezően előírja, hogy a magyarság megritkult sorait ezen a területen erősítsük. Ez az erősítés pedig csak telepítés útján vihető végbe, mert arra nem várhatunk, hogy a kívánatos nemzetiségi arányszám a magyarság természetes szaporodása következtében álljon elő.
A telepítésnek két módja van. A rendelkezésre álló területre a visszacsatolt Délvidék egyes városainak és községeinek népfeleslege viendő át elsősorban, de feltétlenül szükséges anyaországi magyarok áttelepítése is.
Zombor városában pl. a jugoszláv agrárreform 2.321 kat. hold területet vett igénybe, amit 169 dobrovolyác és 497 más agrárérdekelt között osztottak fel. Miután a zombori magyarság földigénye mintegy 1.000— 1.200 kat. holddal kielégíthető (jelenleg ugyanis a zombori határban fekvő agrárföldekből 49 doroszlói család 431, továbbá 147 bácskertesi család 871 kat. holdat bérel), telepítési célokra pl. Zombor város területén kereken 2.000 hold áll rendelkezésre.
A földbirtokpolitikai rendeletek végrehajtását a Délvidéken a m. kir. földmívelésügyi minisztérium külön birtokpolitikai kirendeltsége eszközli, Újvidék székhellyel. A magyarság népi erejének megerősítése és egy új magyar jövő kialakítása szempontjából a földbirtokpolitikai tevékenység a legkiemelkedőbb jelentőségű.
Ugyancsak folyamatban van már a visszacsatolt területrészen a házhelyigénylések kielégítése céljából foganatosított összeírás, mert házhelyhez Magyarországon minden azzal nem rendelkező családnak joga van. A községi elöljáróságok, nemzetiségi különbség nélkül, minden házhelyigénylőt kötelesek előjegyezni, akik számára mindenütt a község belterületén, vagy ahhoz csatlakozóan fog építkezésre alkalmas, egészséges fekvésű, árvíztől vagy belvíztől nem veszélyeztetett házhelyeket biztosítani a hatóság. Az építkezések lebonyolítása azonban, — melyhez pedig építőanyag beszerzésre hosszúlejáratú FAKSz kölcsön is igényelhető — sajnos, a közismert nyersanyagbeszerzési nehézségek következtében csak vontatottan történhetik. A sokgyermekes családok — amelyekhez legalább 4 ellátatlan gyermek tartozik — mindezeken felül különös gondoskodást élveznek a magyar szociálpolitika rendszerében, amiről kissé részletesebb tájékoztatást szeretnék nyújtani.
Az elmúlt évben alkotta meg a magyar törvényhozás az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló törvényt, mely alapnak kifejezetten a mezőgazdasági foglalkozású sokgyermekes családok intézményes támogatása a célja és erre évi 80 millió pengő fedezettel rendelkezik.
Ennek az igen tekintélyes összegnek felhasználására azonban nem segélyek osztogatása útján kerül sor, hanem az alap keretében működő különleges szervezetek: a vármegyei közjóléti szövetkezeteken keresztül úgy történik a megsegítésre szoruló és arra érdemes sokgyermekes családok támogatása, hogy családonként nagyobb összegű kölcsönök folyósításával kinek-kinek egyéni helyzete és adottságai szerint nyújt az alap lehetőséget arra, hogy egzisztenciáját biztosabb alapokra helyezhesse, családjának megélhetését jobbá és könnyebbé tehesse.
A közjóléti szövetkezet kölcsönéhez nem bankszerű fedezet, hanem sok gyermek, becsület, tisztesség és szorgalom kell, ahhoz tehát bárki hozzájuthat. Olyan családok, amelyek eddig a tőkehiány miatt nyomasztó helyzetben tengődtek, s reményük sem volt, hogy abból valaha kikerüljenek, a közjóléti szövetkezet kölcsönével most lakóházhoz, földhöz, földbérlethez, gazdasági felszereléshez, haszonállatokhoz, ipari szerszámokhoz és nyersanyaghoz, kiskereskedői forgótőkéhez s általában mindahhoz hozzájuthatnak, ami alkalmas arra, hogy elesettségükből őket kiemelje, a társadalom egyenrangú tagjaivá és a magyar gazdasági élet izmos tényezőivé erősítse. Ugyancsak a közjóléti szövetkezet látja el a mezőgazdasági foglalkozású népesség téli foglalkoztatásának feladatát is. Az agrárnépesség munkaereje a téli hónapokban csaknem teljesen kihasználatlanul áll, pedig egy kis szervezéssel és némi forgótőkével a háziipari munkákból nemcsak saját szükségleteit fedezheti bizonyos cikkekből a család, de piacra vihető árut is állíthat élő, amiből — tekintve, hogy a háziipari cikkek értékesítését is a szövetkezet végzi — komoly bevételre tehet szert.
A szövetkezet kölcsönei kamatmentesek, a visszafizetési részletek a család teljesítőképességének messzemenő figyelembevételével nyernek megállapítást. A szövetkezet különben a maga részéről különböző juttatások egymásba kapcsolásával, továbbá a juttatások hozamának, a termények és termékek értékesítésének megszervezésével és kézbentartásával a törlesztési feltételek teljesítését messzemenően megkönnyíteni igyekszik. E vonatkozásban szerzett eddigi tapasztalataink a legnagyobb reményekre jogosítanak fel bennünket abban a tekintetben, hogy a most ismertetett szociális támogatási eljárás alkalmas az eddig nincstelen sokgyermekes családok társadalmát, rövid pár esztendő leforgása alatt, gyökeresen átalakítani. Minden visszafizetett pengő újabb családokhoz kerül kihelyezésre. A szövetkezet tevékenysége igy állandóan bővül, a támogatást élvezők tábora pedig folyton növekszik.
Az eddig kifejlődni, kibontakozni képtelen népi erők felszínre hozása szempontjából a közjóléti szövetkezetek működésének jelentősége beláthatatlan. A magyar szociálpolitikai rendszer meg akarja szüntetni a társadalmi igazságtalanságokat s ehhez a nemes szándékú törekvéséhez komoly anyagi erőforrásokkal rendelkezik. Szociális bajok, társadalmi igazságtalanságok, szegény emberek mindig voltak a világon és mindig lesznek is. Azok számára azonban, akik egy magasabb társadalmi rétegbe kívánnak emelkedni s akik ezért dolgozni, küzdeni is hajlandók, megadja, sőt megkeresi ennek az annyira kívánatos társadalmi kiegyenlítődésnek a lehetőségeit a magyar szociálpolitikának a való élethez simuló, az élő élet lehetőségeit és kívánalmait szem előtt tartó új iránya.
A magyarság a megszállás hosszú évei alatt is bizonyságot tett életrevalóságáról, élniakarásáról. Sok államsegélyből felépített dobrovolyác lakóház került már az idegen uralom alatt a szorgalmas magyar parasztság kezébe. Máshol a kiosztott agrárföld-parcellákat vásárolták össze a napszámos magyar kisemberek azoktól a szláv tulajdonosoktól, akik — miután társadalmi felemelkedésük nem fokozatosan, hanem hirtelen, ugrásszerűen történt — nem voltak képesek új helyzetükbe beilleszkedni. A helyzet tehát nem reménytelen, különösen ha figyelembevesszük, hogy a Nép- és Családvédelmi Alap pár éven belül igen jelentős összegekkel segíti hozzá a támogatásra leginkább rászoruló családok ezreit jobb anyagi létük megalapozásához.
A sok megpróbáltatásban megedződött, acélosra kovácsolódott délvidéki magyarság megerősítésének hatalmas munkája már folyamatban van, ehhez a nemzeterősítő tevékenységhez segédkezet nyújtanunk szent kötelességünk.
__________________
1) Lásd Dr. Mijo Mirković : Agrarna politika és Dr. Teofan Ristić: Borba za zemlju c. könyveit
Török László
Kalangya, 1941. december X. évf. 4. szám