Ön kapott 13. fizetést? És miért nem?
Valamikor természetes volt, hogy mind a magán-, mind az állami cégek és intézmények dolgozói az év végén 13. fizetést vagy ún. bónuszt kaptak.
A munkavállalók előre tudták, hogy a folyó év utolsó napjaiban anyagi injekcióra számíthatnak.
Ez a jó szokás idővel egyre több helyen megszűnt, a munkatörvény módosításainak elfogadása után pedig már ritkaságszámba megy, úgyszólván kuriózumnak számít.
Az igazsághoz tartozik, hogy a covid-válság alatti időszakban a cégek egy része nehéz helyzetbe került vagy egyenesen a tönk szélére jutott, aminek következtében reálisan nem minden munkáltató képes „kinyögni” azt a kis plusz stimulációt sem.
Ugyanakkor az is tény, hogy egyes cégtulajdonosok és/vagy igazgatók visszaélnek az alkalmazottak státuszát drasztikusan, már-már a rabszolgaság szintjéig degradáló jogszabállyal. A náluk dolgozók már annak is „örülhetnek”, ha időben megkapják az éhbérüket.
Akadnak persze munkáltatók (nem túl sokan), akik igyekszenek korrekt módon viszonyulni a dolgozóikhoz, és az év végén „kipréselni” számukra a fizetés mintegy 20-30 százalékának megfelelő bónuszt, vagy legalább a jelképes 4-5 „pirost”.
A jóindulatú munkáltatókat azonban olykor dilemma gyötri a bónusz kifizetésének esetleges megadóztatásával kapcsolatban.
A munkatörvény 2014-ben meghozott hírhedt, embertelen módosításai után nem világos, miképpen kezelhetők az adóztatás szempontjából az említett juttatások. A rabszolgatörvénykényt is emlegetett jogszabály ugyanis nem ismeri a szóban forgó kategóriákat.
Az év végi stimuláció persze bonyodalmak nélkül, borítékban is átadható a dolgozóknak, még ha ez nincs is összhangban a formális eljárással.
(blic.rs és 021.rs nyomán, fotó: dnevnik.rs)
