„A magyarok jogait (is) képviselő” Margit elvtársnő: „Sokan nagyszerbnek neveznek, de engem ez nem érint…”
Idősebb olvasóink bizonyára jól emlékeznek Savović Margitra, a miloševići rezsim egyik „jó magyarjára“, aki az egykori Jugoszlávia (de lényegében Szerbia) kisebbségügyi miniszterének posztjáig is eljutott.
Előzőleg a tartományi kisebbségi titkár funkcióját is betöltötte.
Margit asszony beismerten vérbeli komcsi volt: a Jugoszláv Kommunista Szövetség (meggyőződéses) tagjaként élt és működött, de nagy karriert az ultranacionalista, soviniszta, militarista, véres miloševići rezsim hűséges szocialista kádereként futott be.
Útját nagymértékben a hírhedt Radoman Božović egyengette, aki a kilencvenes évek első felében az akkori Jugoszláv Szövetségi Képviselőház szélsőséges elnöke volt. Ugyanakkor Délvidék végrehajtó bizottságának elnökeként a tartományi autonómia és a nemzeti közösségek jogainak elfojtásáért szállt síkra.
Extrém eszmevilágába tökéletesen beleillet Margit elvtársnő, akit egyebek között a Hét Nap főszerkesztői foteljába is megpróbált beleültetni.
A délvidéki magyar hetilap akkori szerkesztősége azonban a nyomás ellenére nem hagyta, hogy rátukmálják a szóban forgó perszónát.
A Békéscsabán született és a hetvenedik életévét taposó „hősnőnk” jelleméről, lelkületéről és gondolkodásmódjáról a miniszteri pályafutása során tett következő nyilatkozatai is tanúskodnak:
„Néha kényelmetlenül érzem magam, mert védenem kell a szerb népet, de úgy érzem, nagy igazságtalanságnak van kitéve.”
„Sokan nagyszerbnek neveznek, de ez engem nem érint, mert szolidáris vagyok azokkal, akiket igazságtalanság ér.”
„Nálunk a kisebbségek jogai a legmagasabb mércék szerint alakulnak.”
„A tartományokban élő kisebbségek létszáma nem szolgálhat argumentumként ahhoz, hogy bármelyik kisebbség különleges státuszban részesüljön.”
Ez utóbbi kijelentése egyértelműen a délvidéki magyarságra vonatkozott, amelynek létszáma egyes források szerint 1991-ben mintegy 340 ezret tett ki, majd (a „Margitka” elvtársai által kirobbantott délszláv háborúknak és a nemzettársaink tömeges elvándorlásának következtében) egy évtized alatt kb. 250 ezerre csökkent.
Többször írtunk róla, hogy a Vučić-rendszer hatalomra kerülése óta sok szempontból „visszatértek a kilencvenes évek”. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a szerb bulvármédia (a Kurir napilap, a srbijadanas.com portál stb.) újabban „sztárolni” kezdte (a 2000. október ötödike után levitézlett és már-már lassan feledésbe merülő) Savović Margitot. Az említett médiumok olvasói jóformán minden megtudhattak róla: hogyan nevelkedett, mely iskolákba tanult, mikor ment férjehez Slobodan Savović montenegrói személyhez, mit olvas, hogyan öltözködik. Pl. az is kiderült róla, hogy nem tartja magát szépnek, de okosnak annál inkább.
Egy jagodinai egyetem tanáraként vonult nyugdíjba.
Ez az asszony „képviselte” tehát a délvidéki magyarság jogait (is) a drámai kilencvenes években.
Ha nekiállnánk elemezni a fenti nyilatkozatait (és úgy általában a politikai karrierjét), nem biztos, hogy jelentős különbséget észlelnénk az általa és a „kedves Ácó” érájában tett VMSZ-es kijelentések ás gesztusok között.
(fotó: srbijadanas.com)
