Pásztorlevelében dicsőítette Horthy Miklóst a bácskai szerb püspök 80 évvel ezelőtt

80 éve írták a lapok:

Január 15-én iktatják be dr. Deák Leó bácsmegyei főispánt.

Zomborból jelentik: Dr. Deák Leót, Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánját január 15-ikén iktatják be. Az ünnepélyes installáció programja reggel kezdődik szentmisével a karmeliták templomában, délelőtt kilenc órakor az ünnepség résztvevői átvonulnak a megyeházára. Az installációs gyűlés déli tizenkét óráig tart. Tizenkét órakor dr. Deák Leó átmegy a városházara, ahol Zombor város törvényhatóságának megalakulása után szintén megtörténik az installáció. Ez a gyűlés félkettőkor ér véget. Január 24-ikén lesz az első megyei közgyűlés. Ezen az ülésen választják meg az egyes bizottságokat, valamint a vármegyei kisgyűlés tagjait. A vármegyei kisgyűlés január 28-án tartja első gyűlését, míg január 29-én rendes közgyűlése lesz a megyének, amelynek keretében a költségvetést tárgyalják.

A Magyarkanizsai Gazdakör tisztújító közgyűlése.

A Magyarkanizsai Gazdakör  élénk érdeklődés mellett tartotta évi tisztújító közgyűlését. Bata Mátyás elnök nyitotta meg a közgyűlést á következő szavakkal:  „Nem büszkeség, hanem öröm és ujjongó lelkesedés az, ami szívemet eltölti, mikor a gazdakör közgyűlését megnyithatom és kérem, mondjuk el mindannyian nemzeti imádságunkat, a magyar Hiszekegyet!“  Az elnök ezután rámutatott árra. hogy az elmúlt örömteli év alatt a kör minden ténykedését az anyaországba való bekapcsolódás irányította. Megemlékezett még arról a szép ünnepségről, amikor a szülőföldjükről számkivetett magyarkanizsaiak hazajöttek és a Gazdakörnek díszes zászlót hoztak ajándékul a kör hűségéért, — majd arra kérte a közgyűlést, hogy a jövőben a kör életében tevékenyebben vegyen részt. Az elnök megnyitó beszéde után Rekeczki József titkár terjesztette elő jelentését. A kör megvendégelte a bevonuló honvédséget, csaknem másfélezer pengőt gyűjtött a főméltóságú asszony téli   segélyakciójára.  Az egyesületnek 168 rendes, 20 alapító és 4 tiszteletbeli tagja van. A titkári jelentés kegyelettel emlékezett meg Sándor Ferenc elhunytáról, aki a körnek egyik legagilisabb tagja volt. Ezután egyhangúlag elfogadták a pénztár- és könyvtár-vizsgáló bizottság jelentését, majd a régi tisztikarnak megadták a felmentvényt. Korelnöknek Apró Jánost választották meg.

Délmagyarország, 1942. január 3 / 2. Szám

Bírói és ügyészi kinevezések

A kormányzó  az igazságügyminiszter előterjesztésére … dr.Popovics Pál  (Pavle Popović) újvidéki volt semmitőszéki bírót az újvidéki királyi törvényszékhez tanácselnökké … dr.Rejtő Jenő  fiumei nyugalmazott királyi törvényszéki bíró, budapesti ügyvédet a szabadkai királyi törvényszékhez tanácselnökké …  dr. Szentbenedeki Ede székesfehérvári magyar királyi rendőrtanácsost az újvidéki királyi ügyészséghez, dr.Szeghy Ferenc újpesti királyi járásbirósági nyugalmazott titkár, adonyi ügyvédet a szabadkai királyi járásbírósághoz  és dr.Haberi Pál szegedi királyi törvényszéki nyugalmazott titkár, szegedi ügyvédet a szabadkai királyi ügyészséghez alelnökökké … dr. Lugosi Dömötör szegedi ügyvédet az újvidéki királyi törvényszékhez tanácselnökké,  dr. Zsulyevits Gyula újkécskei ügyvédet a titeli és dr.Kertész Endre debreceni ügyvédet a muraszombati királyi járásbírósághoz alelnökökké … Hartmann János   újvidéki volt törvényszéki és Brankovics Tivadar (Teodor Branković) újvidéki volt fellebbviteli bírákat az újvidéki királyi törvényszékhez bírákká … Prodánovics Szvetiszláv (Svetislav Prodanović)  zombori volt törvényszéki bírót a zombori királyi törvényszékhez bíróvá, Gabrics István (Stipan Gabrić) szabadkai volt államügyészt a szabadkai királyi ügyészséghez ügyésszé, Szorcsik Miklós cetinjei volt helyettes államügyészt a zentai és Szvircsevity Milos (Miloš Svirčević) zombori volt államügyészt az óbecsei királyi járásbírósághoz járásbírákká. Filipovics Albert (Albert Filipović) szabadkai volt törvényszéki bírót a szabadkai királyi törvényszékhez bíróvá, Rigyitsky Mihály (Mihajlo Riđički) zentai volt járásbírót a topolyai és Fehérváry Árpád  gnyilánéi volt helyettes államügyészt a palánkai királyi járásbírósághoz járásbírákká nevezte ki.

MTI, 1942. január 3.

Tűzharc a csendőrök és a partizánok között Bácskában

Január 4-én egy húsztagú csendőr és határvadászból álló csoport fegyveres felderítés közben nem várt nagyszámú partizáncsoportra bukkant a zsablyai határban. Az elfogni szándékozott partizánok helyett 45-50 tagú felfegyverzett bandával találta magát szemben a csendőrcsoport. A partizánok egyrésze Bánátból való volt. A csendőrök és a partizánok között tűzharc keletkezett, amely útközben beérkezett csendőr és határvadász erősítések bevonásával a sötétség beálltáig tartott és másnap újból folytatódott.

A január 4-iki harcok folyamán elesett Takács Ferenc csendőr, Gál Gyula próbacsendőr, halálosan megsebesült Nagy Lajos tiszthelyettes csúrogi őrsparancsnok, súlyosan megsebesült Kocsis András tiszthelyettes zsablyai őrsparancsnok és könnyebben megsebesült Halász József törzsőrmester. A határvadászoknak 4 halottjuk és 3 sebesültjük volt.

Megsebesült ezenkívül még két községi rendőr és meghalt egy nemzetőr. A partizánok megszámlált halottainak a száma 9 volt és egy elfogott sebesült.

Csendőrségi lapok, 1942, 32 évf. 12 szám

Az ONCSA 530.000 pengőt  juttatott az újvidéki árvízkárosultak számára

Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap 530.000 pengőt juttatott az újvidéki Darányi telepi árvízkárosultak számára, hogy a bankoktól felvett kölcsönt kifizethessék. A pénzt 25 év alatt kamatmentesen törlesztik le./MTI, 1942. január 5/

Irinej Ćirić bácskai szerb püspök karácsonyi pásztorlevele

A magyarországi szerbek újvidéki napilapja a pravoszláv karácsonyi ünnepek alkalmából közli dr. Irinej Ćirić újvidéki görögkeleti szerb püspök karácsonyi pásztorlevelét, amely többek között a következőket tartalmazza:

A viharos idők, amelyekben élünk nagy és sorsdöntő változást hoztak a bácskai szerb püspökség és szerb híveinknek életében is. Püspökségünk más állam kebelébe került és jelenleg a magyar állam fennhatósága alá tartozik. Az a terület, amelyre kiterjed, szerves része a Magyar Királyságnak. Az új helyzetben felvetjük a kérdést, mit hoznak számunkra az elkövetkezendő napok?

A püspöki szék magasságából tekintve és megvizsgálva a közeli és távolabbi múltat és a jelen helyzetet, reményt találok arra nézve, hogy a mi szent szerb pravoszláv egyházunk és hívei ezentúl is békében élhetnek, szellemileg és anyagilag fejlődhetnek, hogy vallásunkat, művelődésünket, gazdaságunkat és nemzeti tulajdonságainkat tiszteletben tartják és megbecsülik, hogy mi mint a többi polgárok egyenlő kötelességek mellett egyenlő jogokat is élvezünk. Ezt a reményünket megerősíti az a tény, hogy húsz egynéhány év előttig már a Magyar Királyság kötelékébe tartoztunk, méghozzá nem rövid ideig, hanem évszázadokig. A századok alatt tiszteletben tartották szentségeinket, amit a szépséges templomok és iskolaépületek szerte a püspökség területén bizonyítanak, valamint a keresztek a városokban és falvakban, a tereken és útkereszteződéseknél, amelyek közül a legújabbak is legalább két emberöltő óta állanak és amelyekben más nyelv és vallású polgártársaink mindenkor vallásosságunk bizonyítékát látták, amely senkinek sem állott útjában és reméljük a jövőben sem fog útjában állani. Reményeinkben megerősít az a tény is, hogy a még most is érvényben lévő magyar törvények rendezték a szerb pravoszláv egyház helyzetét is a Magyar Királyság területén. E törvények alapján ma is békésen él a testvéri budai pravoszláv püspökség, huszonegynéhány év előtt pedig ezen püspökség is hívei lelki életének irányítása mellett ezen törvények alapján igazgatta iskoláit, kolostorait és egyházi vagyonát.

Jó reményekre különösen az ország legfelsőbb helyéről irántunk tanúsított viszony biztat. Nagybányai vitéz Horthy Miklós őfőméltósága, a Magyar Királyság kormányzója nyilvánosan tanúbizonyságot tett barátságáról a szerb nép irányában, mégpedig nem rövid idővel, hanem több esztendővel ezelőtt, oly időben, amikor azt nem volt könnyű megtenni. Mélységes tisztelettel és hódolattal, köszönettel tartozunk fenkölt személyének és nagyrabecsüljük nemes szívének barátságát, amely gyógyít ezekben a súlyos napokban.

Mindezeken felül még egy támasztékunk van, amely az elkövetkezendő napokra jó reményekre jogosít. Ez a mindenható és kegyelmes Istenbe vetett hitünk. Hisszük, hogy a béke Istene ezekben a békétlen időkben biztosítja a békét számunkra, kik évszázadokig békében éltünk ez ország polgáraival. Hisszük, hogy az igazság Istene biztosítja ezen a vidéken az igazságot a szerb pravoszláv egyháznak, amely senki ellen sem követett el igazságtalanságot. Hisszük, hogy a szeretet Istene meglátja szívünkben a szeretetet és elősegíti, hogy az az összes szívekben viszonzásra találjon, hogy ezen szereteten keresztül felismerjék: mindannyian egy mennyei Atya gyermekei vagyunk, testvérek vagyunk és testvér testvért nem üldözhet.

dr. Irinej Ćirić bácskai szerb pravoszláv püspök önarcképe

NOVA POŠTA. (Új Posta.) Újvidék, 1942. jan. 7.

Készülődés Zomborban Deák főispán beiktatására.

Zomborból jelentik: Bács-Bodrog vármegye és Zombor lakossága készül dr. Deák Leó főispán január 15-i beiktatására. Az ünnepség reggel 8 órakor szentmisével kezdődik, amelyet dr. Ijjas József érseki biztos pontifikál a karmeliták templomában. A megyeháza üléstermében 9 órakor lesz az installáció, utána az üdvözlő küldöttségeket fogadja a főispán. Két órakor a Vadászkürt nagytermében installációs ebéd lesz.

dr. Deák Leó, Bács-Bodrog vármegye vértanúhalált halt egykori főispánja

Palics: megtelt!

A Délvidék népszerű nyári üdülőhelye Palics, amely már a felszabadulás első évében az anyaország közönsége előtt is divatos lett. A fürdőhely télen is szép és alkalmas üdülésre, ilyenkor azonban nincs szezon a behavazott Palicson, téli álmát alussza a fürdőtelep, éppen ezért csodálatosan hangzik a hír, hogy Palics most a tél közepén megtelt és   drága pénzért sem lehet a villákban lakást kapni. Az történt ugyanis, hogy a szabadkai lakáshiány miatt sok szabadkai lakáskereső bérelt villát Palicson. Valósággal megrohanták a lakáskeresők. Palicson tehát már most nincs lakás. Mi lesz akkor a nyáron? Az idén egyébként Palicson rekordforgalomra számítanak és félnek, hogy nem tudják kielégíteni az igényeket, mert kevés  a szálloda és a régi strandfürdő is roskadozik. A fürdőigazgatóság a kettős vasúti sínpár megépitését és a villamosközlekedés fejlesztését sürgeti.

Délmagyarország, 1942. január 11 / 8. szám

Érdekes adatok a visszatért Bácska települési arányairól

A tiszáninneni járás 99,2, a zentai járás 75,8 százaléka magyar — A rendszeres nemzetiségi település, csak 1763-ban kezdődött meg az ősi magyar területre

A Magyar Statisztikai Szemle részletes ismertetését adja a visszafoglalt délvidéki területek most feldolgozott népességi, gazdasági, népmozgalmi, közegészségügyi és erdőgazdasági helyzetének. Dr. Schneider Árpád  Népességi és gazdasági áttekintést című  cikkében rámutat, hogy a visszatért területek közül kiterjedésénél fogva is legnagyobb jelentőségű az, amelyet , általában Délbácskának szokták nevezni. Ez a területrész — írja a tanulmány—, amely a magyar Alföldnek legintegránsabb, a trianoni békében teljesen önkényesen kiszakított darabja, földrajzilag tökéletes egységet alkot a tőle északra elterülő Duna—Tisza közötti területtel, attól semminemű természetesnek nevezhető határ nem választja el. Teljes egészében sík alföldi és kontinentális éghajlati jellegű terület. Átlépve Hercegszántótól és Szegedtől délre északkeleti irányban húzódó trianoni határt, a táj jellege változatlan marad, legfeljebb csak Szabadkától délre mutatkozik némi különbség, itt a Duna— tiszaközötti futóhomokot, amelyet valamikor az utolsó jégkorszak utáni melegkorszakban fújt ki a nyugati szél a Duna medréből, felváltja rendkívüli termékenységéről mondhatni világszerte ismert lősz talaj és a nehéz termékeny homok.

Ősi magyar településhely ez — írja a tanulmány —, amely mint természeti adottságainál fogva az állattenyésztéssel es mezőgazdasággal foglalkozó magyarságnak legjobban megfelelő terület, a Hunyadiak korában az ország legsűrűbben lakott tiszta magyar vidéke volt. A török uralom pusztításainak közvetlenül kitett területen a népesség kipusztulván, Mária Terézia és II. József alatt települt be újra. Sajnos a magyarság ebben az időben csökkent száma miatt nem tudta betelepíteni ezt a területet, német, bunyevác, tót és rutén települések is történtek, úgy, hogy ez a rész nemzetiségű területté vált. Mégis a magyarság megőrizte viszonylagos többségét és 1910-ben a most visszakerült területrészen a népességnek 42,4 százaléka volt magyar anyanyelvű. A magyar anyanyelvű népesség mellett a legnagyobb számmal az idetelepült németek élnek e területen, 1910-ben az össznépesség 22,8 százalékát alkották. Az első német telepesek a karlócai és pozserováci békekötések után jöttek a törököktől felszabadított Duna—Tisza közére. A rendszeres telepítés azonban csak a hubertsburgi béke után, 1763-ban kezdődött meg, amikor a szolgálat nélkül maradt katonákat, különösen a Rajna vidékéről telepítették át a Bácskába, a telepesekre nézve rendkívül kedvező feltételek mellett. A magyarság eloszlása a DunaTisza közének most visszatért részén természetesen nem egyenletes, hanem a számos nemzetiség következtében meglehetősen szélsőségeket mutat. A Ferenc-csatornától északra eső területen például a magyarság aránya meghaladja az 57 százalékot, a szerbeké pedig mindössze 25,4 százalék. A Ferenc-csatornától délre eső területen a magyarság az össznépességnek csak 18m7 százalékát teszi, míg a szerbek együttes aránya 33,7 százalék. Ezen a területen a németség 32,9 százalékát alkotja az össznépességnek, míg a csatornától északra csak 10,8 százalékát. Kisebb területrészekre bontva ezt a területet még nagyobb szélsőségek mutatkoznak. Legmagyarabb a visszatért terület tiszamenti északi része, Csongrád vármegye tiszáninneni járása (99,2 százalék) és a zentai járás (75,8 százalék) Magyarkanizsa és Zenta városok, továbbá a topolyai járás.

Új kereskedelmi iskolát építenek Szabadkán.

Szabadkáról jelentik: Szabadkán új kereskedelmi iskolai épület terve merült fel. A szabadkai kereskedelmi középiskola ugyanis csak ideiglenesen nyert elhelyezést a Kakas-iskolában, ahol nincs elegendő tanterme, nincsenek szertárai, nincs nagyterme, tornaterme és udvara. Egészségügyi és tanügyi szempontból hátrányos dolgok ezek, éppen ezért az intézet igazgatója új kereskedelmi iskola felépítésére tett előterjesztést a törvényhatóságnak. Az új  épületben el lehet majd helyezni a kereskedelmi fiúiskolát, valamint a kereskedelmi leányiskolát, amelynek létesítése küszöbön áll.

Délmagyarország, 1942. január 15 / 11. szám