Nem vezet be szankciókat Oroszország ellen: Aleksandar Vučić elkövette politikai karrierje egyik legsúlyosabb következményekkel járó hibáját?
Mint azt közöltük, pénteken este a haladó rezsim elnöke bejelentette, hogy – ugyan sajnálja azt, ami Ukrajnában történik –, de nem vezet be szankciókat az orosz megszálló hatalom ellen.
Aleksandar Vučić döntése minden szempontból elítélendő, és sajnos súlyos következményekkel járhat, legalábbis ami a szerbiai polgárok, illetve a délvidéki magyarság szociális, gazdasági helyzetét illeti. Mellékesen, Ana Brnabić véleményére senki sem volt kíváncsi, az is megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán tisztában van-e a szerb kormányfő azzal, ami történik.
A haladók vezére morális és politikai tényezőket figyelembe véve is rendkívül meggondolatlan. A két széken ülő haladó vezér ezúttal két, számára (is) kedvezőtlen lehetőség közül választott, hogy ennek milyen következményei lesznek, az valószínűleg hamarosan elválik.
Miután Európa (és a világ) országai egységesen a Putyin-elleni szankciókra szavaztak, Szerbia ezt egyetlen kivételként nem tette meg.
Bizonyos szemszögből érthető a döntése, hiszen Aleksandar Vučić politikai stratégiáját egyrészt az Oroszországgal való bizalmas kapcsolatfenntartásra alapozza, amely a gazdasági együttműködést is magába foglalja, másrészt látszólag hirtelen elfeledkezett néhány más tényezőről.
Így például arról, hogy a nyugati hatalmaknak köszönhetően meg tudta őrizni eddigi pozícióját, most pedig éppen ezen támogatóit „köpte arcul”.
Annyi biztos, hogy az Európai Unió nem fog pozitívan reagálni a balkáni ország döntésére, és feltehetően az USA sem. Ennek komoly gazdasági következményei lehetnek Szerbiában, amennyiben a fent említett országok úgymond egy kalap alá veszik Szerbiát Oroszországgal.
Ki az, aki Európában elismerte az orosz agressziót, és ki nem? A térkép jól tükrözi
Aleksandar Vučić ugyanakkor megfeledkezett még egy-két „apróságról” Ukrajnával kapcsolatban.
Elfeldkezett arról, hogy Ukrajna annak idején elítélte a NATO közbelépését a Szerbia és Koszovó közötti konfliktusban, sőt, azt is, hogy Ukrajna nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Ezáltal Vučić afféle árulóként is viselkedik a megszállás alatt lévő országgal szemben. Ugyanakkor nyugati szövetségeseinek is hátat fordított, és talpnyalóként mutatkozik be Putyin irányában.
Amennyiben a nyugat úgy dönt, hogy ezért megbünteti Szerbiát, az ország polgárainak a már említett következményekkel kell szembenéznie, illetve az itt élő magyarságnak is.
Ez is azt bizonyítja, hogy két széken ülni nem lehet. Attól többön pedig végképp… Vučić ezt tette, teszi.
(D.J.)
