Milyen volt az élet a hiperinfláció ideje alatt (és milyen ma, amikor „kőkemény” a dinár)? Mit hoz a közeljövő? (1. rész)
Idősebb olvasóink bizonyára jól emlékeznek az 1993. év telén kialakult hiperinflációra, amely sokáig elhúzódott és jelentősen kihatott az akkori összezsugorodtt Jugoszlávia lakosságának életére.
Egyes adatok szerint 1993 és 1994 között 5 billiárd százalék volt az infláció. Az árak 313 millió százalékkal emelkedtek, azaz naponta 64,6 százalékkal drágult minden.
A hiperinfláció fő okai részben a szerb vezetőség által kirobbantott véres délszláv háborúkban és a súlyos kormányzati hibákban keresendők, de ugyanakkor a „felső körök” sorozatos manipulációi,
a polgárok politikusok és bankok általi tudatos kisemmizése is hozzájárult a világtörténelem harmadik legnagyobb áremelkedési hullámához.
Vékony rétegek abnormálisan meggazdagodtak milliók tragédiáján.
Számos szerbiai és montenegrói városban a hiperinflációs időkben a kenyérhez is nehéz volt hozzájutni. Az üzletek gyorsan kiürültek és bezártak, ahol pedig többé-kevésbé folyamatos maradt az áruellátás, a létfenntartási termékek ára naponta legalább háromszor, de olykor megesett, hogy tízszer-tizenötszor is megváltoztak (általában „felfelé”).
Pl. előfordult, hogy a márka az utcai árfolyam szerint reggel 300 ezer dinárt ért, este pedig már meghaladta a 600 ezer dinárt.
A banki árfolyam ennél háromszor nagyobb volt.
A fizetések és a nyugdíjak sok helyen mindössze 20-30 márka körül mozogtak.
A délvidéki polgárok jelentős része a súlyos megpróbáltatások ellenére leleményességének és szívósságának köszönhetően valamivel sikeresebben vészelte át azokat a nyomasztó időket, mint a közép- és a dél-szerbiaiak.
A határ közelsége, a szabadkai bolhapiac és a kereskedelmi feketezóna ügyes kihasználása lehetővé tette a túlélést, mi több, sok esetben a szolíd életet is.
Arról nem is beszélve, hogy az emberek közötti szolidaritás, összetartás jóval magasabb szinten volt, mint ma.
(Folytatása következik)
