Délvidék Kiemelt 

VIDEÓ: „Délvidék ünnepe a felszabadulás évfordulóján”

80 éve írták a lapok:

Magyarország lakossága.

A Központi Statisztikai Hivatal beszámolta legutóbb, több részletben végrehajtott népszámlálás adatairól. Eszerint Magyarország összlakosságának száma 1941 október közepén 14 millió 733.000 volt. Ezt a számot az október 10 és 11-ike között végrehajtott délvidéki népszámlálás egészítette ki. A Délvidék népszámlálási adataiból kiderül, hogy trianoni elcsatolás előtt megejtett népszámlálás adatai 90.103 főnyi lakossággal kevesebbet mutattak ki, mint a legutóbbi népszámlálás statisztikája. Ez egy évtizedre átszámítva lassú népszaporodásnak felel meg, mindössze 3.13 százalékos, ugyanakkor az ország többi részén 7.39 százalékkal nagyobbodott meg a népesség.

Délmagyarország, 1942. április 2 / 75. szám

A HADPARANCS  ÉVFORDULÓJA

Ezelőtt egy esztendővel sötét fellegek tornyosultak Dél-Európa egén. Az angolamerikai cselszövés termékeny talajra talált két balkáni államban és hiábavalónak bizonyult a tengelyhatalmak minden erőfeszítése, hogy a békét Európának ebben a részében megóvják. Az idegen zsoldban álló jugoszláv tisztek belgrádi puccskísérlete lángra lobbantották a Balkánfélszigeten a háború tüzét. Magyarország dél felé fordított tekintettel, lábhoz tett fegyverrel állt az ország déli határain és élénk figyelemmel kísérte a Jugoszláviához csatolt volt magyar területeken élő magyar véreink sorsát. A német fegyverek megsemmisítő csapásai alatt a jugoszláv hadsereg a déli háború kitörése után néhány nappal összeroppant, a jugoszláv állam április 10-én Horvátország függetlenségének kikiáltásával, amelyet a magyar kormány azonnal elismert, megszűnt létezni. Magyarországnak ebben a helyzetben nemcsak joga, hanem kötelessége volt gondoskodni arról, hogy az elszakított délvidéki területeken élő magyar néptömegek ne legyenek az anarchiának kitéve. Magyarország kormányzója múlt év április tizedikén, a jugoszláv állam megszűnésének napján adta ki történelmi hadparancsát, amely véreink megoltalmazása céljából a magyar Délvidék visszafoglalását megindította. A Legfelsőbb Hadúr parancsára honvédségünk ezelőtt egy esztendővel, április tizedike és tizenegyedike között hajnalban a volt jugoszláv határ mentén megkezdte előrenyomulását. Rövid, de kemény harc után bámulatos gyorsasággal, kiváló szervezettséggel és a magyar katonaszellemhez méltó hősiességgel ismét birtokába vette az ezeréves magyar területet és megtisztította az ellenséges, garázda elemektől. Kormányzó Urunk hadparancsa és a délmagyarországi területeket visszafoglaló honvédség pompás teljesítménye örökké belevéste dicső emlékét a magyar történelembe.

Nemzeti Ujság, 1942. április 10 / 80. szám

Kállay Miklós a Délvidék felszabadulásáról

Szabadka felszabadulásának évfordulója alkalmából Kállay Miklós miniszterelnök „Katonanemzet — dolgozó társadalom“ címmel ünnepi vezércikket írt a Szabadkán megjelenő Délvidéki Magyarságba. A miniszterelnök cikkében többi közt a következőket írja:

— Népünk lelkében szabadság, szívében szeretet él. Az együttélés és a barátság nemes érzéseit csak az a nép tudja megbecsülni, a maga életében a szabadság levegőjét csak az a nép tudja megteremteni, amely lelkében, szívében hordozza ezeket az érzéseket. A magyarság ha hódított is, nem volt az elnyomás nemzete. Nem elnyomni, hanem magunkhoz ölelni akarjuk azokat a népeket, amelyek világos homlokkal és őszinte, barátsággal tekintenek reánk. Hódításunknak nem az a célja, hogy megraboljuk nemzeti erényekben vagy más értékeikben ezeket a népeket. Hódításunk célja az, ami ezer esztendővel ezelőtt volt, amit a szent király dekrétumai törvénybe foglaltak: a tűzhely őrzése, országépítés, a rend, a béke megteremtése és megóvása. A népek élete csak ezen alapulva forrhat össze.

— Egy évezreddel ezelőtt hódítottuk meg a Délvidéket. A honfoglaló magyar szállások sokat döngetett védőbástyái lettek az európai életformának és az európai tanításoknak. A Délvidéken teremt a magyar kereszt és a magyar kard olyan pajzsot, amely nemcsak a mi népünk életét védi, nemcsak a mi házaink felett villog vitézül, hanem az egész kereszténység védőpajzsává válik és egy, világ csodáló pillantásainak kereszttüzében csillog büszkén. Megvédtük a déli végeket, sokszor a többiekkel, de még többször egyedül. A mi népünk színevilága indult itt végső harcba és hanyatlott le a délvidéki barázdákba, hogy a kihullott vér szent kötésével erősítse meg e gazdag földön a munka és építés jogát.

— így lett nemzetünk Európában a hódítás és önfeláldozás népe, a nyugat védelmében, a délről menekülők védelmében. Keletről újból elindult a rombolás és pusztítás áradata. Erejével szembeszáll a magyar katona. De tudnunk kell, hogy az ő küzdelme egy a mi erőfeszítéseinkkel. Ennek a háborúnak két frontja van. Egyik védi az ősi tűzhelyet, a másik munkálja, erősíti azokat.

— Egy esztendeje, hogy visszatértek délvidéki testvéreink. Köszöntelek titeket és amikor elküldöm az évforduló ünnepén köszöntésemet a Délvidék egész népének, a kint és bent küzdő férfiak kötelességét ősi szokás szerint így határozom meg: Védjük és munkáljuk országunkat. Világítson ősi fényében a katonanemzet és munkálja, gyarapítsa teremtő, segítő, erejét a dolgozó társadalom. (MTI)

nagykállói Kállay Miklós

Nemzeti Ujság, 1942. április 12 / 82. szám

Délvidék ünnepe a felszabadulás évfordulóján

Délvidék városai és falvai április 12-én, vasárnap nagyszabású ünnepségek keretében emlékeztek meg a felszabadulás első évfordulójáról.

Újvidéken szombaton este zenés takarodó, vasárnap reggel pedig zenés ébresztő vezette be az ünnepségeket. Délelőtt 10 órakor a közigazgatási palota előtt Swraka Ferenc esperes-plébános tábori misét mondott. A tábori mise után ünnepség volt, amelyen az ünnepi beszédet Kramer Gyula felsőházi tag, a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség elnöke mondotta.

— A felszabadulás első évfordulóján — mondotta a szónok — a hála és szeretet kifogyhatatlan érzelmével hódolunk Főméltóságú Kormányzó Urunknak és kérjük a Mindenhatót, hogy magas személyét védje, tartsa és áldja meg az emberi kor legvégső határáig. Az ünnepségen a város magyar lakosságán kívül németek és szerbek is megjelentek. Délután 1 órakor 300 terítékes ebéd volt, amelyen dr. Apatini Fernbach Péter főispán a kormányzóra mondott pohárköszöntőt.

A szabadkai ünnepségen a kormány képviseletében megjelent Antal István igazságügyi államtitkár. Az ünnepség a Szent István-téren tartott tábori misével kezdődött, majd az azt követő ünnepségen Reök Andor főispán mondott beszédet.

— Ma egy esztendeje dicső honvédeink porbasújtották rabtartóinkat és bilincseiktől megszabadítottak bennünket. Azóta 12 hónap minden napja kemény építőmunkában múlott el, mely acélos erővel a 23 esztendő rabságának romjain az új magyar jövendőt építi. Ma egy éve újra egyesültünk az anyaországgal, ami azt jelenti, hogy jóban és rosszban a magyar sorsközösségben a magyar hazának mindörökre elválaszthatatlan részévé váltunk. A szerb elnyomatást átszenvedett minden magyar testvérünk joggal és méltán büszke lehet arra, hogy a Délvidéket a felszabadulásig mi tartottuk meg magyarnak. A mai napon, amikor a felszabadulás örömünnepét üljük, legyünk tudatában annak a nagy feladatnak, amely előttünk áll. Vállaljuk, mert tudjuk, hogy rólunk és gyermekeinkről van szó. Ha ez az öntudat, ha ez az érzés minden magyar testvérnek szívét és lelkét maradéktalanul betölti, akkor győzni fogunk minden külső és belső ellenség fölött és szép magyar Hazánk boldog magyarok boldog otthona marad időtlen időkig.

Megemlékezett a felszabadulás első évfordulójáról Zombor városa is. A házakat fellobogózták és már a reggeli órákban megkezdődött a közönség felvonulása a Szentháromság-térre, ahol bensőséges ünnep keretében emlékeztek meg az évfordulóról. Tábori mise vezette be az ünnepséget, amelyen a honvédség alakulatai tábori díszben vettek részt és kivonultak zászlók alatt az iskolásgyermekek és valamennyi hazafias és társadalmi egyesület tagjai. Megjelentek az ünnepségen a németek, bunyevácok és a szerbek is. Az ünneplő közönség élén ott volt Deák Leó főispán, vitéz Bajsai Ernő alispán, Cserta Péter polgármester, a katonai és az egyházi hatóságok vezetői, továbbá vitéz Magasházi László országgyűlési képviselő, a Délvidékről behívott több országgyűlési képviselővel együtt.

A tábori mise után Deák Leó főispán méltatta az évforduló jelentőségét.. „A mi felszabadulásunkat nem ajándékképpen kaptuk — mondotta —, hanem háborúban, fegyverek ropogása közben. Amikor az emlékezés ünnepét üljük, akkor első gondolatunk a budai Vár felé, Horthy Miklós, Magyarország kormányzója felé száll, akinek sokat szenvedett hazánk az 1918-as pusztulás után talpraállítását, társadalmi rendjének kiegyensúlyozását és az elrablott országrészek visszatérését köszönheti. Ezt az évfordulót — fejezte be szavait a főispán — nemcsak az emlékezésnek, hanem inkább a fogadalomnak szenteljük. Fogadalmat teszünk, hogy egyéni érdekeinket, személyes harcainkat, ellentéteinket félretesszük és minden erőnket egy végcél, a győzelem érdekében összpontosítjuk.“

Az ünnepi beszédet a közönség lelkes tetszéssel fogadta, majd a Himnusz eléneklésével ért véget a lélekemelő ünnepség.

A zombori Vöröskereszt vasárnap délután és este díszelőadást rendezett a városi színházban a Zomborban felállítandó hadikórház javára. Az esti díszelőadáson vitéz Magasházi László országgyűlési képviselő, az Országos Nemzetvédelmi Szövetség elnöke átnyújtotta a Kormányzó által kitüntetett bácskai férfiaknak — köztük elsőként Deák László főispánnak a Nemzetvédelmi keresztet.

Az ÉONB vasárnap nagy közönség jelenlétében emlékezett meg a délvidéki részek felszabadulásának évfordulójáról. Az elnökség nevében dr. Pálházi Endre Pest vármegye főjegyzője ismertette a nap jelentőségét.

……………..

Muraszombatban a vend vidék ifjúsága örömtüzet gyújtott a Szabadság téren és ünnepi beszédekkel, szavalatokkal és énekszámokkal tett hitvallást őszintén, átérzett magyar hűségéről. Vasárnap ünnepélyesen felavatták a Csíkszeredai tűzharcosok által ajándékozott országzászlót. Hartner Nándor országgyűlési képviselő és Nikola Sándor főigazgató mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség résztvevői hódoló táviratot küldtek a kormányzónak.

Nemzeti Ujság, 1942. április 14 / 83. szám

Deák Leó bácsmegyei főispán nyilatkozata a szerbek jogegyenlőségéről

Újvidék, április 14. Deák Leó Bács-Bodrog megye főispánja az Újvidéken megjelenő szerbnyelvű Nova Pošta című lap munkatársának nyilatkozatot adott, amelyben többek között a következőket mondotta : „Üdvözlöm a szerbeknek azt az elhatározását. hogy velünk együtt akarnak működni. Egyúttal azt üzenem minden szerbnek, legyenek egész nyugodtak és minden erővel törekedjenek azon, hogy az anyaországhoz visszatért Délvidéken megtalálják a maguk helyét. Az én szilárd akaratom és óhajom, hogy ügyeikben a teljes jogegyenlőség alapján járjunk el.”

Délmagyarország, 1942. április 15 / 84. szám

Elkészült az új pályaudvar Szabadkán.

Szabadkáról jelentik: A múlt év nagypéntek éjszakáján a Szabadkáról kivonuló szerb csapatok felrobbantották az állomás legfontosabb berendezéseit, a víztornyot, váltókat, blokkokat, vasúti jelzőkészülékeket és a vasúti alagutat. Reggelre az állomás és környéke szörnyű pusztulás képét mutatta. Egy esztendő kellett hozzá, hogy ezt a sok rombolást helyrehozzák s ma már egészen új, modern pályaudvara van Szabadkának. A lerombolt, régi, korszerűtlen berendezések helyett modern, új berendezésekkel büszkélkedik a szabadkai pályaudvar, levegős, nagy perronja, két érkezési és indulási bejárata és kijárata, modern jegypénztárai, szép IBUSz-pavillonja, hatalmas, tágas II. és III. osztályú várótermei és modern útbaigazító irodája van. Az új pályaudvar már teljes üzemben bonyolítja le Szabadka megnövekedett vasúti forgalmát.

Délmagyarország, 1942. április 16 / 85. szám

Épülnek a hidak a Délvidéken.

A szerbek a Délvidékről való kivonulásukkor mint ismeretes, 117 hidat és vasúti aluljárót robbantottak fel, vagy tettek más módon használhatatlanná. A helyreállítási munkák még a múlt őszön megindultak és a hidakat egykét kivételével teljesen rendbehozták. Ahol ez eddig nem sikerült, ott ideiglenes hidakon bonyolítják le a forgalmat. Az államépítészeti hivatal jelentése szerint Horgos és Szabadka között kilenc beton- és vasbeton hidat adtak át a forgalomnak.

Délmagyarország, 1942. április 25 / 93. szám

Délvidéken is súlyos károkat okozott a talajvíz.

A szomszédos Bács. Bodrog vármegyében is nagy pusztításokkal okozott az utóbbi napok esőzései következtében jelentékenyen felszaporodott talajvíz. Így Csantavér községben hetven ház összedőlt és közel száz épület megrongálódott Bácskossuthfalván is több ház összeomlott és igen sok düledezik.

Délmagyarország, 1942. április 26 / 94. szám

Katonának  jelentkeztek a csúrogi diákok.

Csúrog egyik a Délvidék ama kevésszámú községeinek, amelyek nemzethűségben az utóbbi évek alatt erősen kételkedtek, mert a községben nagyszámmal élnek az utolsó húsz esztendő alatt beköltözött szláv elemek. Különösen a szerb éra alatt felnövekedett legifjabb nemzedék hazafias érzését vonták kétségbe. Erre a a feltételezésre most alaposan rácáfol maga a csúrogi fiatalság. Az ottani református gimnázium nyolcadik osztályának tanulói egyértelműleg azzal a kéréssel fordultak az illetékes hatóságokhoz, engedjék meg nekik, hogy az érettségi vizsga letétele után azonnal katonai szolgálatra jelentkezhessenek, mert fegyverrel a kezükben akarnak résztvenni a magyarság élet-halál harcában.

Délmagyarország, 1942. április 29 / 96. szám

Hasonló bejegyzések