22 év után visszatért a képernyőre Slobodan Milošević legfőbb háborús uszítója
Bombaként robbant a hír, hogy Milorad Komrakov, a Szerbiai RTV (RTS) egykori hírhedt fő- és felelős szerkesztője két évtized után visszatért a képernyőre. A kilencvenes években háborús uszítóként elhíresült Komrakov június 28-tól a Vučić-párti Tanjug TV reggeli műsorában látható.
Idősebb olvasóink emlékeznek arra, hogy a verseci születésű Komrakov a Milošević-rezsim egyik fő propagandistája és háborús uszítója volt a kilencvenes években, a Szerbiai RTV fő- és felelős szerkesztője abban az időben, amikor a NATO gépei 1999. április 23-án a hajnali órákban megbombázták az uszító állami televízió épületét, amely során az RTS-nek 16 dolgozója életét vesztette. Komrakov még a Szerbiai RTV-t ért tragédiát is propagandacélokra használta fel, ami nagy felháborodást váltott ki akkoriban az áldozatok hozzátartozóinál, akik 2003 januárjában keményen reagáltak a belgrádi Nacional bulvárlapnak – amely a Đinđić-gyilkosság után be lett tiltva – arra a lépésére, hogy tárca formájában közölte Milorad Komrakovnak a naplóját.
„Ön jajveszékel két fekete péntek miatt, amelyek az ön nagyra becsült bőrével vannak kapcsolatban, de eszébe sem jut megemlíteni a harmadikát, 1999. április 23-át, amikor ön csupán néhány perccel gyermekem és barátai halála után eszét vesztve üvöltözött embereire, hogy készítsenek felvételt a Szerbiai RTV romjairól, hogy mindent vegyenek fel, azzal a nyilvánvaló hátsó gondolattal, hogy a tragédiát felhasználja a világ többi része elleni őrült propagandaháborúra. Ebben a háborúban ön az őrület és a gyűlölet jól fizetett szítójának szerepét töltötte be, a tompa elméjű cenzor vagy banális hazudozó szerepét, ahogy már a szükség diktálta. Most valami ilyen új munkaadóknak kínálkozva ön professzionális adottságaival henceg, megfeledkezve ugyanakkor a legfontosabbról, alapvető erkölcstelenségéről. Én tudok arról a hajlamáról, hogy ezt az erkölcstelenséget erényként kezelje, de önnek emlékeznie kellene arra, hogyan emelkedett ki a névtelenségből éppen egy véres időszakban mint az őrület uralmának kifejezője és mint ugyanennek az uralomnak a része. Bevallom, félelemmel tölt el, hogy ön most nyilvánvalóan úgy érzi, eljött visszatérésének a pillanata. Félelmem annál nagyobb, hogy a nagy példányszámú Nacional szerkesztősége széles körű publicitást szentelt az ön naplójának, elvesztve ezzel a döntésével a mércét a jó és a rossz megkülönböztetésében. Ön ugyanis, Komrakov úr, bűnöző, nem pedig áldozat.”