Délvidéki magyarok (is) a szekták karmai között? A szabadkai „kelta püspök” szerint a reformátusoknak át kellene keresztelkedniük?!
Miután a portálunkon napvilágot látott a zentai székhelyű, de Csantavéren és Hajdújáráson úgyszintén működő Bhakti Marga szektát és annak szellemi vezetőjét, az ereklyék lopásáért Svájcban elítélt, valamint többszörös nemi erőszakkal gyanúsított homoszexuális Sri Swami Vishwanandát leleplező cikk, több olvasó megosztotta velünk tapasztalatait az említett, Délvidéken is tevékenykedő „vallási felekezettel” kapcsolatban.
Portálunk követői ugyanakkor rámutattak más hasonló jelenségekre is, amelyekből szintén kiviláglik, hogy a társadalmi-gazdasági-erkölcsi válság súlya alatt összeroppanó délvidéki emberek egy része sajnos olykor bedől a „megnyugvást és távlatokat” ígérő illegális közösségeknek.
Az itteni szekták „színes világában” egyebek között megtalálta helyét a „Nemzetközi Szent Kelta Egyház” is, amelynek vezetője a szabadkai Bojan Simon (született Kubičković), aki – miután házasságot kötött Simon Valentina volt énekesnővel – felvette neje vezetéknevét. Mi több,
vallási célokra a Melkior nevet használja, valamint püspöknek is kikiáltotta magát.
Egyébként Bojan Simon Melkior „püspök” – forrásaink szerint – korábban évekig „bhakti” volt, vagyis a Hare Krisna hinduista mozgalom szolgájaként működött. Később kezdett el kereszténységgel foglalkozni.
A „püspök” úr „Nemzetközi Szent Kelta Egyháza” nem szerepel a Szerbiában legálisan működő vallási szervezetek hivatalos katalógusában, magyarán: nem jegyezték be.
Forrásainktól megtudtuk, hogy a mitrával a fején megjelenő „Melkior püspök”
számos egyéb „jópofaság” mellett például síkra száll a reformátusok átkeresztelkedéséért.
Ugyanakkor nem derült ki, hogyan akarja egyebek között követőinek feladni az utolsó kenetet vagy lebonyolítani az esetleges gyászszertartást (majd átugorja a temető kerítését?) , hiszen nem regisztrálta a „vallási közösségét”.
Amúgy a jelek szerint „Melkior püspök” számára az illegális egyházi tevékénység csak amolyan hobbi, ugyanis elsődleges foglalkozásai: szobafestő és asztrológus.
A szekta Facebook oldala révén egyebek között megtudható: „Mindenki, aki meg akarja ismerni lelke belső tájképét, a misztikum iskoláján keresztül kiválaszthatja az ösvényt, amely az örök ifjúság földjéig vezet.” Továbbá:
„Mi egy hagyományos Liberális Katolikus Egyház vagyunk a Kelta hagyományban, és tagja a Szent Apostolok Szövetségének”, olvasható.
Egyelőre nem rendelkezünk a szekta finanszírózásáról szóló adatokkal. Ha az olvasóink közül valaki rendelkezik ezzel kapcsolatos információval, örömmel fogadjuk.
(A fotók a „Nemzetközi Szent Kelta Egyház” Facebook oldaláról származnak)
A szekta szó latin eredetű, első jelentésében egy levágott, lemetszett részt jelentett. Később megszorították e szó értelmét és pártot vagy iskolát, nevezetesen vallási pártot vagy vallási iskolát jelentett. A kereszténység még különösebb értelmezést adott e szónak, amikor az Egyház testéből kiszakadó tévtanokra, illetve azok nyomán járó mozgalmakra foglalta le. Az iszlám például nem szekta, mert az anyaszentegyház testéhez semmi köze, de viszont minden eretnekség szekta, mert az Egyház fájáról tör le egy-egy ágat.
A XVI. században még szűkebbre vonták e szó értelmét. A protestantizmust ugyanis, főképp azokban az országokban, melyekben polgárjogot, állami támogatást nyert, különösen ahol uralkodó vallássá lett, nem nevezték szektának, hanem nemzeti egyházaknak (Landeskirche) vagy egyszerűen egyházaknak. Így például Németországban az evangélikus és református vallást, Magyarországon még ezeken kívül az unitáriust is.
Ezeket történelmi egyházaknak is nevezzük és velük szemben minden más a szekta fogalma alá esik.
E szófejlődés értelmében tehát szektának nevezünk minden olyan vallási gyülekezetet, mely a történelmi egyházakon kívül áll, saját rendszerrel bír, de a keresztény kinyilatkoztatásban gyökeredzik.
A szekták története oly régi, mint maga az anyaszentegyház. Szektákkal már az apostoloknak is volt dolguk. Szent Pál eleget hadakozik ellenük, főként a Kolosszeieknek írt levelében. Az Apostolok cselekedeteiben (1,23) említett bűbájos Simont pedig a szentatyák Szent Irén óta állandóan minden eretnekek ősapjának hívják.
