„Hogyan élnek a Bukovinából hazatért székelyek Bácskában?“
80 éve írták a lapok:
Bedőlt a kémény, két ember megsebesült.
Magyarkanizsán Muhi Ferenc csizmadia házában a szabadkémény bedőlt és maga alá temette a házbelieket. Muhi Ferencet és feleségét súlyos sérülésekkel húzták ki az omladék alól. Mint kiderült, a konyha falai alatt régi sirüreg volt s a laza talajon emelt falak nem tudták tartani a súlyos kéményt. /MTI, 1942. június 16/
A szabadkai volt tengerészek zászlószentelése
Lelkes ünnepség keretében tartották meg a Magyar Hadi tengerészeti Egyesület szabadkai csoportjának zászlószentélését.
Az ünnepélyen számos fővárosi előkelőség között résztvett nemes Konek Emil m.kir .titkos tanácsos, a Haditengerészeti Egyesület elnöke is, és résztvettek a honvédség, az egyház és hatóságok képviselői, a vármegye és város előkelőségei és igen nagyszámú ünneplő közönség. A zászlóanyai tisztet Pertits Jánosné töltötte be.
/MTI, 1942. június 17/
Újvidéki Hét
(A Délmagyarország munkatársától) Egy esztendeje múlt, hogy Újvidék visszatért s a városon valóban meglátszik az a lüktetés, az a cselekvő magyar szellem, ami minden magyar városnak meg kell hogy adja jellegét, színét. Szeged városa is tanulhatna ettől az élénk, délvidéki testvérvárostól, amely a közeljövőben: június 28. és július 5 között megrendezi az Újvidéki Hetet, még pedig országra szóló, nagyszerű programmal. Szegeden már hosszú hetek óta beszélnek és készülnek a Művészeti Hetekre, azonban még mindig nem érett meg annyira a tervezgetést követő cselekvés, hogy valami pozitívumot mondhatnánk a művészeti hetekről… Újvidéken nem beszéltek annyit róla, hanem íme: a délvidéki város önerejéből és saját belső adottságaiból megrendezi az Újvidéki Hetet… A Délmagyarország munkatársa nemrégiben beszélgetést folytatott vitéz Horváth Kázmérral, Újvidék helyettes polgármesterével az Újvidéki Hétről. Vitéz Horváth Kázmér helyettes polgármester azelőtt Mohácson foglalkozott közigazgatással. Nagy előzékenységgel fogadta munkatársunkat és boldogan tájékoztatta az Újvidéki Hét eseményeiről Szeged és a Délvidék közönségét a Délmagyarországon keresztül. Lehívatta az előkészületek legfőbb vezetőjét: dr. Pálos Pál kultúrtanácsnokot, akinek segítségével részletes információt kaptunk a készülő kultúreseményekről:
— Az Újvidéki Hét tulajdonképpen csak 28-án kezdődik ünnepies külsőségek között, azonban már 25-én megnyílik az országos fotóművészeti kiállítás, amelynek kiemelkedő része a színes fényképezés legszebb munkáit csoportosítja magában — mondotta a helyettes polgármester. — A kiállítások ünnepélyes megnyitója 27-én, szombaton lesz, ekkor nyílik meg az országos repülőmotorkiállítás is, az Aero-szövetség helyi csoportjának vezetésével, valamint a harmadik nagyszabású kiállítás is, a Délvidéki Szépműves Céh kiállítása.
Nem csekély érdeklődésre tarthat számot a kutyakiállitás, valamint a Gyöngyös bokréta szereplése, amelyet az újvidékiek szeretnének Paulini Bélával megrendeztetni. A Délvidéki Közművelődési Szövetség közbenjárt, hogy a Gyöngyös bokréta keretében a horgosi gyöngyös bokrétacsoport szerepeljen. Ez a csoport ugyanis már a szerb megszállás alatt is nagyszerű kultúrmissziót teljesített a Délvidéken.
— Újvidék városa 50 tagú csoport teljes ellátását vállalja — mondotta a kultúrtanácsnok. a Gyöngyös bokréta elhelyezésével kapcsolatos érdeklődésünkre.
Tehát Újvidéken nem okoz problémát az, ha anyagiakkal kell segítségére sietni egy kultúrmegmozdulásnak …
— A kiállítások színhelyéül a Katolikus Kör helyiségei, a zenekonzervatórium, valamint a különböző iskolák nagytermei szolgálnak — folytatta a helyettes polgármester, majd közölte, az Újvidéki Hét további programját. Eszerint az Újvidéki Hét megnyitása tábori misével kezdődik, majd a sportesemények követik egymást. Június 28-án délelőtt atlétikai viadalokat, délután pedig labdarugómérkőzést rendeznek. A horvátországi legkiválóbb futballcsapat mérkőzik Újvidéken az UAC-al 29-én az ipartestületek zászlószentelési ünnepsége, valamint a délvidéki iparoskongresszus folyik le Újvidéken. Este nagyszabású kerti ünnepélyt rendeznek a Dunaparton. A kiemelkedő nap 30-ika lesz az Újvidéki Hét ünnepségeinek sorozatában: katonai hadijátékok, ifjúsági labdarúgómérkőzés, este pedig filharmonikus monstrehangverseny gyönyörködteti az újvidéki ünnepi hét résztvevőit. Remélik, hogy ennek a napnak ünnepi műsorát a magyar rádió is közvetíti majd.
Mint értesültünk, az Ünnepi hét terei műsorából Szegedről résztvesz a honvédgyalogezred zenekara Fricsay Ferenc karnagy vezénylésével. Július 3-án nagy repülőnap, valamint országos női teniszmérkőzések, 4-én délután sétahajózás a Dunán, a MFTR „Erzsébet“ nevű hajóján, 5-én délvidéki fodrászkongresszus fodrászversennyel egybekötve, majd dunai regattaverseny zárja be az újvidéki ünnepi hét programjának sorozatát. A színházi estek is ünnepi előadásokat hoznak: Galetta Ferenc kitűnő társulata vendégszerepel Újvidéken az ünnepi hét tartama alatt.
— Az újvidéki társadalom rendkívüli érdeklődésének adta tanújelét, már az első megmozduláskor 6000 pengőt ajánlott fel az újvidéki ünnepi hét megrendezésére — fejezte be nyilatkozatát a helyettes polgármester. — A város is természetesen kiveszi részét az áldozatokból – fűzte még hozzá vitéz Horváth Kázmér —, mert ezekben a komoly időkben fokozottan kötelességünknek érezzük a magyar kultura ápolását. Ez a nemes feladatvállalás példát kell, hogy mutasson nekünk, szegedieknek is. A visszatért Újvidék íme: példát mutat, tanuljunk belőle!
Délmagyarország, 1942. június 17 / 135. szám
Szabadka lelkesen ünnepelte a kormányzó urat.
Szabadka város lakossága nagy lelkesedéssel ünnepelte a kormányzó úr őfőméltóságát születésnapja alkalmából. Szerdán este a tűzharcosok fáklyás felvonulást rendeztek. Csütörtökön a templomokban ünnepi istentiszteletet tartottak, a Szent-Teréz templomban Ijjas József egyházmegyei biztos mutatott be szentmisét, amelyen megjelentek Reök Andor főispán és Völgyi János polgármester.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós
/MTI, 1942. június 17/
Hogyan élnek a Bukovinából hazatért székelyek Bácskában ?
(A Délmagyarország munkatársától) Egy esztendeje már, hogy fellobogózott vonatok érkeztek a szegedrókusi állomásra és 177 éves önkéntes számkivetés után sokezer bukovinai székely tért vissza hazájába … ízes-zamatos székely szó ömlött a hazatértek ajkáról és meghatolt boldogság ült a szemükben, mint annak, aki hosszú távollét után először pillantja meg szülői hazát s először tódul szívéből a szájára a szent szó: „Édesanyám!“ Könnyek nélkül nem lehetett hallgatni elbeszéléseiket, a vágyakozás szavait, amelyek mind a csaknem 200 évvel ezelőtt elhagyott hazai földet sóvárogták; apáról fiúra és nagyapáról unokára, harmadíziglen … Mert a legtöbbjüknek már a dédapja is távoli, idegen világban: Bukovinában született, de azért megőrizték nyelvüket, zamatos székely tájszólásukat. öltözködésüket és szokásaik magyar jellegzetességeit
A visszatért bukovinai székelyeket a magyar kormány a Bácskában telepítette le. Egy év alatt valóban otthonra találtak az istenáldotta bácskai földön és ma már úgy élnek ott, mintha nagyapáik, dédapáik is valamennyien ott születtek volna. A bácskai székelyek életéről érdekes, poétikus cikket irt a Kalangya legutóbbi számában Bodroghy Szabolcs. Leírja találkozását a székely telepesekkel. Első, ami feltűnő és eltérő a bácskai magyar szokásaitól az, hogy csupán annak köszönnek, akit személyesen ismernek. Nem csoda, hiszen 177 éven keresztül idegenben éltek és nem sok okuk volt arra, hogy az ottani uralkodó nép iránt bizalmasak, vagy barátságosak legyenek…
Nemcsak a ruházatuk tér el a bácskai magyarokétól, vagy szerbekétől és bunyevácokétól, hanem a magyar nyelvjárástól eltér a tájszólásuk is. Kiejtésük legközelebb áll a palócokéhoz, jellegzetes a nyújtott, mélyzengésű „aa“-hangzójuk. Ennél azonban nagyobb nehézséget okoz ezen szavaik tömege amelyeket kizárólag csak a székelymagyarok, vagy bukovinai székelyek használnak. De a kezdet nehézségein már túl vannak, már jól ismerik egymás különböző szavait mind a székelyek, mind a bácskai magyarok.
De ami a legfőbb: az ide jött székelység magyar érzése a legmagasabb lángolása. — írja a cikk írója. — Nem szavak kellenek ennek bizonyítékául, hanem tettek: majd megmutatják ők, mint honvédek és mint a magyar föld megmunkálói, hogy mit tudnak tenni a magyar hazáért.
Kedves példát idéz a következőkben: a bácsmegyei székely férfiak „bundaacska“-ján pont a szívük felett piros-fehér-zöld színű, szívalakú bőrzseb díszlik. Arra a kérdésre hogy vájjon Bukovinában viselték-e ezt a nemzetiszínű zsebet, a székely így válaszolts — Viseltük aam! Jöve az olaa csendér, meglaataa s szólaa: „Adjál egy késet!“ Adék. Fogaa a zsebet s levagaa s a saancba dobaa. „Nem baj“, — gondolám. Amikoron elmene, felvevém a saancból adaam a fehér-népnek, esmég varrja fel. S most es itt vagyon e!
Vérmérséklet tekintetében is feltűnő a különbség a székely és az alföldi magyar közt. A székely a harcászatban igen gyors és fürge s amikor veszély van, pillanatra sem veszti el a fejét, de békés időben méltóságteljes, mint keleti ősei. Ezért sok panasz merült fel tavaly a székelyek ellen, hogy a bácskai föld megmunkálásához túlságosan lassú az iramuk. Az idén azonban már beletalálták magukat új munkakörükbe — Bukovinában kertgazdasággal foglalkoztak — és hajnaltól késő estig dolgoznak a földjükön, hogy minél több és szebb kenyeret teremthessenek elő családjuk s a Haza számára… Érdekes, hogy a bácskai székely nem a kenyeret nevezi életnek, mint a magyar, hanem a hazát s a szobáját pedig »ház«-nak nevezi. Ennek eredete valószínűen az, hogy a bukovinai idegen föld termését nem érezték az életüknek, a házuk inkább tartozott hozzájuk. Most azonban látva a bácskai föld áldásos termékenységét, bizonyára rászoknak majd arra, hogy a kenyér is az életüket jelentse. Igen érdekes és meghatóan szép a cikknek az a része, amelyben a szerző a bácskai székelyek vallásosságával foglalkozik. Kifejti, hogy a székely nép életének koronája mély vallásossága. Amikor megérkeztek a dobrovojácoktól rájukmaradt telepekre, sírva panaszolták: — Jaj Istenem, vagyon itt minden, élet es, föld es, iskola es, egészséghaaz es, de torom nincsen: Isten haaza nincsen!
Ha megkondul az Úrangyalára szólító harang, hozzájuk valóban az Úr beszél a harang nyelvével… Esténként a szent kereszt előtt imádkozik térdelve a ház aprajanagyja … Ideiglenes templomuk van csupán, de az mindig tele van. Templomozás után pedig felejthetetlen látvány a székely lányok hazatérése a templomból. Ruhájuk színeiben ma is híven őrzik az ősi szokást, amely szerint törzs ruháján már a legősibb időben három főszín uralkodott: a piros, a fehér és a zöld! A fiatalság erkölcse igen magas színvonalon áll, — fejezi be cikkét Bodroghy Szabolcs ezekkel a poétikus szavakkal: Csaba királyfi őrködik a végre hazatért jó székelyei fölött, akiket hazaküldött, hogy magyarabbá tegyék az eljövendő Magyarországot.
Délmagyarország, 1942. június 19 / 137. Szám
Halálos gyermektragédia Óbecsén
Szabó András óbecsei napszámos hat éves János fia tejért ment a Ferenc csatorna-töltésén. Kis kocsin húzta három éves József és másfél éves Juliska testvérét. Amikor megállt, pihenni, a kocsi leszaladt a töltésen a csatornába. A fiú segítségért kiabált és maga is belefutott a vízbe. Vastag Ferenc 36 éves cipész a két kisebb gyermeket kimentette a vízből, a hat éves János azonban vízbefúlt.
/MTI, 1942. június 19 /
Nyaralási, üdülési lehetőségek Bács-Bodrog-megyében.
Az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség már évek óta Az Utas könyve címen részletes ismertetőket ad ki a magyar városokról, gyógyfürdőkről, üdülő- és nyaralóhelyekről, valamint a turisztikai intézményekről. Az idén Kaffka Károly ny. őrnagy, ügyvezető alelnök szerkesztésében ügyes beosztású, áttekinthető füzetben ismerteti a múlt évben visszacsatolt Bács-Bodrog-megyében kínálkozó nyaralási, üdülési lehetőségeket. A képekkel illusztrált füzet részletesen foglalkozik Baja, Zombor, Magyarkanizsa, Szabadka, Újvidék, Zenta, Palics és Óbecse közigazgatásával, iskoláival, történetével, vasúti és közúti összeköttetégsével, szállás- és ellátási viszonyaival, egészségügyi intézményeivel fürdési, szórakozási, kirándulási és sportlehetőségeivel.
A Bácskába utazók számára nélkülözhetetlen füzet ára 60 fillér és a szövetség központi intézetében kapható.
A Kormányzóhelyettes Úr hitvesének látogatása Szabadkán
Vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes Úr hitvese ma délután különvonaton Szabadkára érkezett, hogy részt vegyen a szabadkai vasutas MANSZ csoport alakuló közgyűlésén.
Belgrádban teljesen helyreállt a rend.
A Donauzeitung szerint Belgrádban már annyira konszolidálódott a helyzet, hogy a megszálló csapatok parancsnokának rendelkezésére minden szombaton délután és vasárnap térzenét adnak a helyőrség katonazenekarai.
/MTI, 1942. június 20 /
Gyöngyösbokréta Palicson.
Vasárnap délután Palics-fürdőn nagyszabású gyöngyösbokrétás ünnepélyt rendeztek, amelyen többek között bemutatták a délvidékiek nemzeti viseletét és táncait. A bokrétások között szerepeltek nagy sikerrel a bunyevácok is.
/MTI, 1942. június 22 /
Varga miniszter ünnepélyes keretek között felavatta az újjáépített szabadkai pályaudvart.
Varga József, a kereskedelmi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter jelenlétében szerdán délben ünnepélyes keretek között avatták fel az átalakított szabadkai pályaudvar épületét, amely nagyvárosias külsőt kapott úgy szépségével, mint korszerű berendezésével. A munkálatok közel 400.000 pengőbe kerültek és hónapok óta többszáz munkásnak biztosítottak kenyeret.
/MTI, 1942. június 24 /
Két és félmillió külföldi munkás dolgozik a Németbirodalomban
Január végén zárták le azt a statisztikai összeírást amelynek célja volt a Németbirodalomban alkalmazásban levő külföldi munkások számának újabb megállapítása. Ez a szám 2,140 000-et tett. Megjegyzendő azonban, hogy a mezőgazdasági idénymunkások nagy része a téli hónapokra visszatért hazájába, tehát az összeírás időpontjában nem tartózkodott a Birodalomban. Ezt a körülményt figyelembe véve, valamint a tavasz folyamán érkezett külföldi munkáscsoportokat, jelenleg a Birodalomban mintegy 2 és félmillió külföldi munkás van alkalmazásban. A külföldi munkások között legtöbb a lengyel. Számuk az egymilliót meghaladja. 1941. szeptemberétől 1942 március végéig csupán Galíciából 67.000 lengyel férfi és női munkaerő érkezett a Birodalomba. Azóta a mezőgazdasági munkások nemzetiség szerint így oszlottak meg a januárvégi összeírás szerint: olaszok 500.000, csehek 140.000, belgák 191.060, hollandok 96.000, szerbek 78,000, franciák 63.000. horvátok 56.000. szlovákok 54.000 és magyarok 31000 fő. Jelenleg a külföldi munkások fele a mezőgazdaságban, fele az iparban nyert elhelyezést. Csak a téli hónapokban végez a mezőgazdasági munkások egy része is ipari munkát. (Stud.)
Délmagyarország, 1942. június 24 / 141. szám
A kormányzóhelyettes hitvesének köszönőlevele a szabadkaiakhoz.
Vitéz Horthy Istvánné a Kormányzóhelyettes úr hitvese meleghangú levélben köszönte meg Reök Andor főispánnak azt a sok figyelmességet és meleg szeretetet, amellyel ittartózkodása alatt elhalmozták. Egyben üdvözletét is küldte a szabadkaiaknak.
Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona Horthy Istvánné
/MTI, 1942. június 26 /
Zentánál átvágták a Tisza töltését.
Zenta város határában az összegyülemlett vadvíz levezetése végett átvágták a Tisza töltését. Ilyen módon 2000 hold területet sikerült megszabadítani a vadvíztől. Naponta 400.000 köbméter víz folyik le a sokkal alacsonyabb szintűre apadt Tiszán.
/MTI, 1942. június 27/
A szabadkai öregdiákok találkozója.
A szabadkai öregdiákok vasárnap tartották meg nagy szabású találkozójukat. Ennek a találkozónak az volt a külön érdekessége, hogy a főgimnázium volt tanulói, tekintet nélkül arra, melyik évben tették le az érettségit, összejöttek, hogy a múlt emlékeinek áldozzanak. Mintegy 200 öregdiák és több tanár jött össze a gimnázium dísztermében, volt közöttük, aki ma már kegyelmes úr, de volt olyan is, aki csak az idén került ki az iskola padjaiból.
/MTI, 1942. június 28/
