80 éve beszélt az Országházban a magyar miniszterelnök az 1942. januári délvidéki tragikus eseményekről

80 éve írták a lapok:

Kállay miniszterelnök nyilatkozott a januári délvidéki eseményekről

A képviselőház szerdai ülésén napirend előtt nagy érdeklődés mellett szólalt fel Milan Popović délvidéki szerb nemzeti képviselő és szóvátette a nemzetiségi kérdést és ezzel kapcsolatban felsorolt olyan eseményeket, amelyek az év januárjában történtek, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzetiségek békés együttélését megnehezítsék. Felsorolta mindazokat a cselekményeket, amelyek Zsablyán, Titelen, Óbécsén lezajlottak.

Megemlítette, hogy az arra hivatott tényezők elrendelték a vizsgálatot, amely huszonnyolc napig tartott. Ezalatt az idő alatt ő is lenn tartózkodott a Délvidéken és személyesen is megállapította, hogy a vizsgálat a legnagyobb alapossággal és tárgyilagossággal történt. Kérte a miniszterelnököt, hasson oda, hogy a bomlasztó, elvakult folyamat soha többé ne ismétlődhessék meg és segítse elő a lelkek békéjét.

Kállay Miklós miniszterelnök a képviselőház feszült érdeklődése közben emelkedett szólásra.

A miniszterelnök meghallgatására az ülésterembe jött a kormány majdnem valamennyi tagja. Kállay Miklós azzal kezdte beszédét, hogy most egy kérdés került a képviselőház színe elé, amely nemcsak a magyar közvélemény, de némi vonatkozásban a külföldi közvéleményt is foglalkoztatta. Nem bánja, hogy idekerült, mert hogy a nyílt ülés színe előtt tárgyalunk erről.

— Nem hiszem — emelte fel szavát Kállay Miklós —, hogy huszonkét évvel ezelőtt, amikor összeült a jugoszláv parlament, ott felállhatott volna egy magyar képviselő és olyan beszédet mondhatott volna el, mint Milan Popović képviselő úr, akinek megállapításait a nemzetiségi kérdésben nagy vonalaiban magunk is helyesnek tartjuk és ezzel pártunk minden tagja is egyetért. (Zajos helyeslés és taps.) Ezután a miniszterelnök arról beszélt, hogy Milan Popovićról tudja, hogy szerb nemzetiségéhez százszázalékosan hű, aki a jugoszláv uralom alatt elnöke és vezetője volt az antibolsevista szövetségnek és épp ezért ő is tudja, nagyon is jól tudhatja ami itt most történt, az nem a nálunk élő szerb  nép fellázadása volt, hanem azok az erők játszottak itt szerepet, amelyek ellen ő annakidején már Jugoszláviában küzdött. Utalt ezután a miniszterelnök  arra hogy a kisebbségi kérdésben már bemutatkozó beszédében leszögezte álláspontját és ma is ezen az alapon áll. Megértésre törekszik a magyar kormány és nyugodtan várhatjuk, amíg kisebbségeink is megértik, mennyire békés, segítő törekvés hatja át a magyar kormányt a kisebbségek iránt.

Terrorcselekmények a magyarság ellen

A zsablyai, illetőleg a délvidéki kérdésről beszélt ezután a miniszterelnök, aki ezzel a válaszadással szeretné ezt a kérdést nyugvópontra hozni. Szólott arról, hogy a honvédség a magyar kormánytól nyert utasításhoz képest igazi testvéri szeretettel ölelte keblére a visszatért területek nemzetiségeit. Közvetlenül a visszafoglalás után hónapokon át a legteljesebb csend és rend uralkodott a területeken. Később megváltozott a helyzet és néhány hónap múlva többen a magyarsággal szemben különböző terrorcselekményekre ragadtatták magukat. Ugyanakkor a kommunista elemek is szervezkedtek és annyira mentek, hogy a magyar lakosságot lemészárlássál fenyegették. Napirenden voltak a terorresetek, házakat gyújtottak fel, vasúti hálózatot rongáltak meg, pályatesteket romboltak és nap-nap után rálőttek az eljáró közegekre és igyekeztek vasútkisiklásokat okozni. Vakmerően megtámadtak és lelőtték a magyar közbiztonsági közegeket. A bácskai kommunisták a szomszédos Bánátban gyűltek össze és szivárogtak át ezek a partizánok és az a terület a veszedelmes kommunisták és csetnikek gyülekező helyévé vált. Arról beszélt ezután a miniszterelnök, hogy orvtámadások sorozata következett el és sokkal többet lelőttek közbiztonsági közegeinkből a szerb partizánok, mint amennyit Popović képviselő úr is említett. Egy éven át tartott ez a helyzet és a földalatti aknamunka. (Nagy zaj az egész Házban ) Ez  az aknamunka 1942 januárjában nyílt lázadásban rohant ki. Ekkor szerb partizánok megtámadták a magyar közbiztonsági szerveket, csendőreinket, rendőreinket és súlyos veszteségek voltak, öt határvadász és két csendőr halt meg egy nap és több megsebesült. Nem véletlen volt ez a rajtatütés, tervszerű akció volt ez, amelyben résztvettek a külföldről már hoszabb idő óta beszivárgott és a lakosság által rejtegetett partizánok is. Céljuk az volt, hogy így a Bácskában általános felkelést robbantsanak ki.

Az újvidéki események

Erre való tekintettel, csendőrségünk és határvadászaink megsegítésére honvédségünk megfelelő karhatalmat rendelt ki, amely a lázadókat nyílt harcban leverte és a titeli háromszöget a partizánoktól megtisztította. E katonai műveletek során a szélsőséges elemek egy része Újvidék felé vette útját és itt is fenyegette a város lakosságának nyugalmát, úgyhogv maga Újvidék város polgári vezetőségé kérte a tisztogatás kiterjesztését Újvidékre is. Január 21-én és 22-én folyt ez a tisztogatás, 23-án a partizánok a belvárosba szorultak és karhatalmi közegeinket kézigránátokkal, fegyverekkel támadták meg, ami erős megtorlást váltott ki karhatalmi közegeink részéről.

Sajnálatos, hogy a tilalom ellenére érdektelen polgári egyének is az utcán tartózkodtak s a szerb lakosság lekicsinylően nyilatkozott honvédőinkről, mondván, hogy fegyverüket sem merik használni. Tehát a karhatalmi közegek felbőszítésének eredményeként történtek azok a sajnálatos események, hogy polgári áldozatai is voltak Újvidéken a tisztogatásnak.

Kétségtelen, hogy egyes karhatalmi közegek túlkapásokra ragadtatták magukat és ártatlanok is voltak az áldozatok között. Ez a valóság és egyetlen fontos tény elhallgatása nélkül adtam azt elő.

Az emigrációban tevő jugoszláv kormány hallatlan rágalmakat indított ellenünk ebből a sajnálatos eseményből kifolyólag. Vegyék tudomásul ezek, hogy Bácska a rend és nyugalom országa és kívülről bejöttek akartak ott felfordulást, rendzavarást, lázadást csinálni. Ami ott történt, azért nem a magyar kormány és nem a magyar hatóságok felelősek, hanem ugyanazok, akik lángbaborították Balkánt és ma is mindent elkövetnek, hogy ott a rend és nyugalom ne álljon helyre! (Zajos helyeslés, úgy van. úgy van — kiáltások a Ház minden oldalán.)

Arról beszélt ezután a miniszterelnök, hogy a valótlanságok egész halmazatát tartalmazzák azok a jelentések, amelyeket az emigrált szerb kormány terjeszt. Egy csomó községet sorol fel a szerb hazug jelentés, ahol magyar atrocitások történtek volna holott egyetlen eset sem fordult elő azokban a községekben, amelyeket a jugoszláv emigrált kormány megnevez. Neveket sorolnak fel, olyan neveket, amelyek semmiféle nyilvántartásban vagy bácskai anyakönyvben nem szerepelnek. Még annyi fáradtságot sem vettek a rágalmazó jelentés terjesztői és szerkesztői, hogy utánanézzenek, hol voltak partizánharcok és létező nevekhez fűzték volna legalább a borzalmas dolgokról szóló hazugságaikat. Így például azt tartalmazza a jelentés, hogy Szabadka romokban hever és a palicsi tóban halottak úsznak. Szabadkán senkit egyetlen karcolás sem ért, a Palicsi-tó még be volt fagyva januárban, míg ma vidám strandolok élik kellemes életüket a tóban. A valótlanságnak és a merész hazudozásnak arra az útjára  léptek a szerb jelentés szerkesztői és terjesztői, mint akiknek úgyis minden mindegy, mert a hazugságokat, ha kétségbevonják, legfeljebb egy még nagyobb hazugsággal fogják alátámasztani.

– A mi szerbségünk — emelte fel szavát Kállay Miklós —, legyen nyugodt, ahogyan háromszáz évvel ezelőtt őket Magyarország befogadta és itt bántatlanul élhettek, fejlődhettek, gazdagodhattak és élnek, most is ez lesz az ő népi jogaikat biztosító hazájuk. (Zajos helyeslés és taps az egész Házban.)

 Ezután a miniszterelnök bejelentette, hogy a teljes precizitás kedvéért az összes áldozatok névsorát elhozta és ezt mindenkinek rendelkezésére bocsátja. Az egész idő alatt az összes szerb halottak száma 2550. Az újvidéki borzalmaknak 292 szerb áldozata van, Óbecsén 89, Titelen 50 a szerb áldozatok száma.

— Ezek a vizsgálatnak az adatai, amelyet a képviselő úr, hiszen részt vett benne, a legpontosabbnak tart. A nemzet rendelkezik azzal a bátorsággal, hogy amit tettünk, arról be is számoljunk.

— Nincs titkolni valónk és az áldozatokért vállaljuk a felelősséget, de vállaljuk azt a kötelességet is, hogy amennyiben az irányítás és a vezetés bizonyos hiányra vezető vissza, megtegyük a törvényes felelősségrevonást, ami egyébként folyamatban van, a bűnösök ellen.

Kállay Miklós miniszterelnök hosszantartó lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott válasza után a képviselőház áttért a napirend tárgyalására.

Délmagyarország, 1942. július 16 / 159. szám

A lelkészi illetmények rendezése a Délvidéken.

A kormány rendeletet adott ki, amely szerint a délvidéki területeken életbeléptetik a lelkészi illetményekre vonatkozó magyar jogszabályokat. A rendelet, amely a hivatalos lap csütörtöki számában jelenik meg, kihirdetése napján lép életbe.

MTI, 1942. július 1.

Személyhajójáratok Szeged-Óbecse-Újvidék között.

Július 6-ától Szeged—Óbecse, illetve Újvidék között személyhajójárat indul. A hajó július 6-tól kezdve minden hétfőn, szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap délután 1 órakor indul Szegedről és Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Mohol és Péterréve állomások érintésével ugyanezen napokon este 7 óra 40 perckor érkezik Óbecsére, Óbecséről minden kedden, szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap este 10 óra 30 perckor indul és 8 órai út után másnap reggel 6 óra 30 perckor érkezik Szegedre. A Szegedről hétfőn esedékes járatban a hajó Óbecsétől folytatólagosan Újvidékig közlekedik a következő menetbeosztás szerint: indulás Óbecsétől hétfőn este 8 órakor s Titel érintésével érkezés kedden reggel 6 óra perckor Újvidékre. Indulás Újvidékről kedden délután 2 órakor, érkezés Óbecsére kedden este 10 óra 15 perckor, illetve Szegedre szerdán reggel 6 óra 30 perckor. E járatban a hajó csatlakozik a Budapestről minden kedden Újvidékre érkező gyorshajóhoz.

Délmagyarország, 1942. július 4 / 149. szám

Rövidesen megkezdik a szabadkai katolikus gimnázium építését.

Szabadkáról jelentik: Szabadka város törvényhatósága dr. Reök Andor főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a főispán bejelentette, hogy a katolikus gimnázium ügyében örvendetes fordulat állt be és rövidesen megkezdődnek az építkezések. Meleg szavakkal emlékezett meg Varga József miniszterről, aki személyesen adta át a forgalomnak az újonnan átépített vasúti állomást. Megemlítette, hogy a kormányzóhelyettes hitvese köszönetét fejezte ki szabadkai fogadtatásáért. Ezután az ármentesitő társulat kérelmét tárgyalták, amelyben a Kőrösér szabályozását kérik.

Délmagyarország, 1942. július 4 / 149. szám

Honvéd repülőnap  Újvidéken

A magyar légi erők a  repülésnek délvidéki népszerüsítése céljából,szombaton délután Újvidéken nagysikerű repülőnapot rendeztek. A repülőteret sokezer főnyi érdeklődő közönség  szegélyezte. Az előkelőségek sorában megjelent. József Ferenc királyi herceg, továbbá a magyar királyi légi  erők sok magasúllású vezető személyisége, Fernbach Péter dr.  főispán, vitéz Nagy Miklós dr. polgármester, Krámer Gyula felsőházi tag. valamint igen sokan a délvidéki politikai és társadalmi előkelőségek köréből. A repülőbemutató vitorlázó repüléssel kezdődött, majd Kiss Géza  kötelék- és műrepülése következett.  Ezután Kováts Sándor vezetőfőoktató mutatta be a műrepülés  magas iskoláját. Egy vadászrajkötelék repülése zárta be a nagysikerű repülő bemutatót, amely a Himnusz hangjaival ért véget.

MTI, 1942. július 5.

Délvidéki orvosok gyűlése Újvidéken

A délvidéki orvosok Újvidéken gyűlést tartottak, amelyen vitéz dr. Meskó Zoltán, a szegedi orvosi kamara elnöke elnökölt. Hangoztatta, hogy a délvidéki ősi magyar földön az idegen nemzetiségű orvosok is megelégedéssel szolgálják a közös magyar hazát. A magyar orvosoknak nem céljuk, hogy más nemzetiségeket visszaszorítsanak, hanem hogy közösen dolgozzanak a nemzethű orvosokkal. A gyűlésen magyar, német és szerb orvosok vettek részt.

MTI, 1942. július 6.

Bezárult az Újvidéki Hét.

Az Újvidéki  Hét hétfőn este zárult ünnepélyes keretek között. Az Újvidéki Hét, mint máris megállapitható,erkölcsileg és anyagilag egyaránt kitűnően sikerült. Az Újvidéki Hét bezárása alkalmával Krámer Gyula, a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség elnöke, beszédében a többi között a következőket mondotta: Magyarország a kereszténység bástyája és Újvidék  annak kapuja és a Bacsvidék ennek a kapunak az őre. Délvidék népe ez alkalommal is megmutatta, hogy miképpen él benne a magyar és a szent istváni gondolat.

MTI, 1942. július 7.

Megkezdődött az aratás

A Bácskában megkezdődött az aratás. A kúlai, az óbecsei és a zentai járásokban két napja aratnak.

MTI, 1942. július 8.