„Van itt minden: prostik, fegyverek, kábítószer, uzsora…”
Mivel egyre forróbb a szabadkai és a zombori (migráns)pokol, nem csoda, hogy az aggódó délvidéki nyilvánosság figyelme ezekre az úgyszólván „megszállt” városokra irányul.
Eközben mintha igazságtalanul háttérbe szorulna azoknak a (még egyelőre) zömében magyar településeknek a sanyarú sorsa, ahol a normális lakosság nem kevésbé félelmetes, vérlázító jelenségekkel szembesül.
A horgosi polgárok egy csoportjának levele, amely a portálunk címére érkezett, rendkívül nyugtalanító történésekre világít rá.
A levélben szereplő állítások kétségbeejtő állapotokról tanúskodnak.
”Aki még Horgoson maradt, úgy érzi, ebben a soha nem látott szerb-magyar testvéri időszakban teljesen ellehetetlenítik a becsületes lakosság életet”, emelik ki a levélírók.
Rámutatnak: július óta, amikor a helyi roma közösség egyes tagjai felgyújtották az egyik horgosi magyar gazda szalmabáláit óriási kárt okozva a birtokán, egyértelművé vált, hogy
az amúgy is évek óta ingatag közbiztonság végleg felborult.
Az egész falu azt meséli, a gyújtogatást 2-3 tizenéves cigánygyerek követte el, akik röhögve nézték végig a tűzoltók és a segítőkész helyi lakosok lángokkal való küzdelmét.
A tűz martalékává vált termény utáni kárt persze senki sem téríti meg az érintett gazdának.
A levélírók rezignáltan megállapítják, hogy a régebben a paprikáról és a horgosi csárdáról ismert települést ma már sokan cigány falunak nevezik. (Egyébként a romhalmazzá vált csárda a szóbeszéd szerint immár egy maffiózó tulajdonát képezi.)
„Mintha egy láthatatlan kéz azon dolgozna, hogy ellehetetlenítse a magyarok életét”, állapítják meg nem kis keserűséggel a levélírók, majd megjegyzik:
„Ennek fő kolomposa a haladók horgosi feje, akiről mindenki azt mondja, a titkosszolgálat embere. A lakosok jobban félnek tőle mint az Istentől.”
A levélírók szerint ez a káder számos roma családnak elintézte, hogy házakba költözzenek.
Több ilyen családot magyarok közé telepített – mégpedig a régi cigánytelepekről, de úgyszintén Tornyosról, Pecellóról stb. is „importált” romákat Horgosra.
Az aggódó polgárok szerint a Szerb Haladó Párt azon munkálkodik, hogy tiszta cigány faluvá tegye az egykoron szebb napokat is megélt Horgost.
A drasztikusan megromlott közbiztonság ellenére a faluban alig lehet rendőrt látni, csak nagy ritkán jelennek meg páran Magyarkanizsáról. Pedig Horgosnak régebben saját rendőrállomása is volt.
A levélírók arról is beszámolnak, hogy a roma bűnbandák azt csinálnak a településen, amit csak akarnak.
„Van itt minden: cigány prostituáltak, fegyverek, kábítószer, uzsora…” – panaszkodnak a horgosiak, akik szerint „mindenki tudja, melyik cigánynál lehet drogot venni, csak a rendőrség nem”.
Hozzáfűzik: „A helyi iskolában a roma gyermekek miatt biztonsági őrt kellett alkalmazni. A tanárok pedig azonos oknál fogva nem tudnak rendesen tanítani.”
„Ha mindez nem lenne elég, az ide költöztett mintegy ezer cigány mellé – itt van még ezer migráns.”
„Pedig a VMSZ korábban azt ígérte: majd ha a vonat megindul, ezen a helyen Kánaán lesz, mert itt a határ mellett felvirágzik a gazdagság. De ha minden így folytatódik, akkor a vonat meg sem mer majd állni Horgoson.”
„Ha a haladók tovább telepítik ide a cigányokat, tíz év múlva legfeljebb pár öreg magyar marad, mindenki más elmenekül. Az Európa kapuja egy migráns-cigány falu lesz, ahonnan minden magyar távozik. Vučić pedig majd büszke lehet, ha legközelebb Horgosra hozzák, hiszen már csak a pártja által telepített, segélyezett és védett cigányaival tud majd találkozni”, szögezik le a felháborodott és elkeseredett horgosi levélírók.
