Ukrán nacionalizmus, vagy ukrán sovinizmus?

Munkács városi tanácsának végrehajtó bizottsága döntött a munkácsi várban álló, 2008-ban felállított, illetve helyreállított ezredéves emlékmű megrongálásáról, az azt megkoronázó magyar turulmadár eltávolításáról, s helyére az ukrán államcímernek, Nagy Szent Vlagyimír, a kijevi Rusz (és nem a kijevi Ukrajna) pecsétképének, a háromágú szigonynak elhelyezéséről.

Attól eltekintve, hogy a vlagyimíri címer sólyomként (szokol) is értelmezhető, világos a szimbolikus térben tett üzenet. Ez a terület csak ideiglenesen volt Magyarország, a magyaroknak is csak türelmi kifutás jár, mert vagy megszoknak (beolvadnak), vagy megszöknek.

Ezt az eseményt csak katalizálta a háborús pszichózis, mert előbb, vagy utóbb bekövetkezett volna. Miért? Nem „maroknyi ukrán szélsőségesek” miatt, hanem azért, mert az ukrán nemzetkoncepció kánonja ezt mondja, amivel minden elukránosított, vagy elukránosítandó ruszin kisgyermek szívét és agyát is mérgezik gyerekgyalázó módon kisdedóvótól fogva. Ezzel nincs és nem is lehet megbékélni, mivel hazugságon alapszik, és ez a hazugság ma a térség történetével foglalkozó ukrán történészek prekoncepciózus, a tudományos forrásoknak ellentmondó akadémiai konszenzusa. Melyek ezeknek a főbb pontjai? A következők:

1.) A Kárpátontúl (Zakarpattia) – figyelem, nem Kárpátalja (Podkarpattia) – ősi „ukrán” föld, a legrégebben kontinuus módon ott élő népesség az ukránok legalább a Krisztus utáni hatodik századtól fogva.

2.) A magyarok csak később jöttek ide, először átvonulva mint barbár rablók a honfoglaláskor, utána pedig a 11. századtól fogva megszállva a kijevi Ruszhoz tartozó kárpátontúli területeket, leigázva a kárpátukrán népességet.

3.) A ruszinok későbbi betelepülése a 13. századtól fogva magyar soviniszta hazudozás, különben sincsenek ruszinok, mert ők ukránok.

Ezt oltják beléjük nem a Majdan óta, hanem 1991 óta, sőt, már ezt oltották beléjük a szovjet időkben is. Aki ezt az alapvető identifikációt Kárpátalja esetén nem veszi figyelembe, az az ukránokkal való bármiféle, a térségre, vagy az ott élő magyarságra, vagy ruszinságra vonatkozó tárgyalások esetén illúziókba ringatja magát. Ez pedig rosszabb Heßler ezredes küldetésének „A halál ötven órája” című klasszikus filmben bemutatott, a tisztiszolgája, Konrad által számokért illúziójánál.

A szlovák-tót származású kisnemes, Petőfi Sándor versének (Élet vagy halál) sorai buzognak fel szívemben:

Ha nem születtem volna is magyarnak,

E néphez állanék ezennel én,

Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb

Minden népek közt a föld kerekén.

A magyarság nem adat, hanem feladat, vállalás kérdése. A dalt feléneklő szerb származású zenész, és dunai sváb származású basszusgitáros ezt vállalta fel.

Szász Péter

(A képen a munkácsi várba bekvartélyozott cselák katonák az 1924-ben eltávolított turulmadárral pózolnak.)