„Valóban 56 millióba került”
Reagálás érkezett az „Emberi csontok a csantavéri piactéren?” című írásra, amelyet a portálunk egy másik médiumtól vett át.
A portálunkra jellemző korrektség jegyében az alábbiakban közöljük a replikát.
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az újságíró úgy készített egy, a csantavéri polgárokat érintő érzékeny témával kapcsolatos írást, hogy előzőleg nem ellenőrizte le a valós tényeket. Nem kérdezte meg a vállalatunkat, nem tette lehetővé, hogy nyilatkozzunk.
Nem szép dolog valótlan állításokkal bemocskolni az ember tisztességes munkáját. Induljunk sorban.
Kis Zsolt Béla egy bukott vállalkozó, aki éveken át egy magánvállalkozást működtetve kőfaragói munkákat végzett a csantavéri temetőkben. Pár éve bezárta a cégét, és azóta illegálisan, engedély nélkül dolgozik a temetőben levő sírokon. Erre a munkára nem váltott ki engedélyt, de a pénzt felveszi az emberektől.
Akadt olyan eset is a temetőben, hogy illegálisan kriptát építettek, aminek a felügyelőség vetett véget.
Olyan is előfordult, hogy miután kiépítettek egy sírhelyet, a sír tulajdonosa bejött hozzánk panaszkodni, hogy ki nyúlt az ő sirjához. Ez esetben is szembesültünk az engedély nélküli munka tényével.
Végül odáig fajult a dolog, hogy veréssel fenyegették meg a munkavezetőt.
A csontokat, amelyeket Kis Zsolt Béla fényképezett, soha nem láttuk, sem előtte sem utána. Tudtunk nélkül, azonnal feltette az internetre azokat a képeket, amelyeket aljas rágalomnak és lejáratásnak szánt.
Soha nem is keresett fel ezzel a témával kapcsolatban.
A piacnak az elkészítése komoly munkát vett igénybe. Nyilvános pályázat útján ment. Bárki megpályázhatta volna, ami sehogyan sem kerülhetett 56 millió dinárnál kevesebbe. Még a vaskonstrukciót sem tudták volna elkészíteni az említett 26 millióból. Nyilvánosan fel lett téve a portálra, bárkinek lehetősége volt pályázni. Ami még fontos, hogy egyenesen a kivitelezőnek lett kifizetve, nem pedig a vállalatunknak.
Arról elfelejtett Szabó Angéla újságírónő említest tenni, hogy minket nem keresett fel és nem kérdezett semmit az általa feldolgozott témával kapcsolatban.
Vállalatunk nagyon nehéz időszakon ment keresztül, 2 éve majdnem lakat került rá, amikor is több milliós adósságot megörökölve vettem át.
Legkönnyebb lett volna bezárni, de elvállaltam, hogy fiatalos lendülettel és 8 év munkatapasztalattal mögöttem helyrehozzam a vállalatot. Huszonnégy család asztalára kellett kenyeret tenni, ami azért jelentett nehézséget, mert a költségvetésből semmit sem kapunk, hanem önerőből tartjuk fent magunkat.
Tönkrement mechanizáció és felhalmozott adosság mellett vettem át a vállalatot, amely kilátástalan helyzetben volt.
Az épületünk beázott, a plafon leszakadva, fűtés nelkul: így indultunk. Munkát kellett keresnem a cégnek, ami a mozgató ereje mindennek.
A mai napig sikerült a fizetéseket rendszeresen kifizetni, az adosságot letudtuk, pozitívan dolgozik a vállalat. Lecsereltuk a rossz mechanizáciot, a tetőt önerőből újjáépítettük, ami 80 év után valosult meg. A fűtést 35 év után újra beindítottuk.
Ebben a vállalatban dolgozni kell azért, hogy a fizetésekre megkeressük a pénzt. Minden létező munkát elvállaltam, ahova az embereket be tudtam osztani, hogy legyen fizetésük. Olyan munkát biztosítottam számukra, amit képesek voltak elvégezni, mert a legtöbbjüknek alig van meg a 8 osztálya. Azelőtt nem volt ilyen munkatempó. Az is a baja sok embernek, hogy dolgozniuk kell nemcsak hétfőtől péntekig, hanem néha szombaton is (évente ha van 4 ilyen alkalom).
P.T. megtagadta a szombati munkát. Munkaidő alatt pedig panaszkodtak a kollégái, hogy nem dolgozik. Azt, hogy én valami csúnyát mondtam a baptistákra NEM IGAZ. Aki ismer, tudja hogy hívő családban nőttem fel, és soha semmi rosszat nem mondanék a vallásra. Az ezzel kapcsolatban megjelent állítás egy aljas rágalom.
A temetőben állandóan 4 munkás dolgozik, karbantartás és ásás terén, s a többi munkatárs is besegít.
H. Ferencnek kell vezetnie, mert szerintük csak neki van engedelye. Van ott azonban egy másik munkás is, akinek a vállalat kifizette a vezetői engedély megszerzésének költségeit, de ő nem hajt. Lenne más is, aki beülhetne a volán mögé, csak nem akar. Az áru beszerzése pedig tiszta matek. Azért váltottunk gyártot, mert olcsóbban tudjuk adni az árunkat, amiből ők is kapják a fizetésüket. Panasz a minőségre nem volt, a vállalat külföldre is szállít. A minőség kifogástalan, a gyártó egesz Szerbia területén sikeres eladást valósít meg.
Olyan világban élünk, ahol legkönnyebb a másikat mocskolni és befeketíteni. Az eredményes munkárol és az üzleti sikerekről nem írnak semmit. Például hogy sikerult újraéleszteni a vállalatot, amely pozitívan dolgozik. Kibővitettük a munkásságát, mert korábban mindent tönkretettek. Tudatos és egyenes munkával a siker felé haladva megyünk, bármennyire is fáj ez sokaknak.
Nemsokára az egyik legmodernebb piaca lesz Csantavérnek, ami egesz Vajdaságban egyedülállo, bármennyire is fáj ez egyes embereknek. És képzeljék el: valóban 56 millióba került. Ha nem hiszik, hát számoljanak utána.
Vituska Ildikó, a csantavéri Komval Közvállalat igazgatója
(fotó: vojvodinauzivo.rs)