100 éve az elemi iskolás magyar gyermekektől még a régi ábécés könyvüket is elvették a szerbek

100 éve írták a lapok:

Pašić ígér

A jugoszláviai magyarság megtalálta a hangját. Nagy erővel tiltakozik az elnyomás ellen, ami sajtójában is kifejezésre jut. Folytatódik a politikai szervezkedése is. Mint már közöltük, népgyűléseken jelentették be, hogy a magyarság meg akarja teremteni politikai egységét, megfelelő képviseletet kíván a szkupstinában, teljesen egyenlő jogokat sürget Jugoszlávia szláv alattvalóival.

Hozzánk került a Szabadkán megjelenő hírlapnak egy példánya. Ebben érdekes cikket olvasunk arról, hogy Pašić miniszterelnök szép ígéretekkel akar magának propagandát csinálni a délvidékbeli magyarság körében s legutóbb egy beszédében — amellyel egyébként a magyarországi lapok is foglalkoztak — a következő kijelentést tette:

— A szerb nemzet a legőszintébben kíván a nemszlávokkal barátságban is egységben élni. Legyen a szabadság ebben az országban mindenki számára egyforma.

A magyar kisebbség ígéretnek is örömmel vette e szavakat, mert a szerb kormány eddig még az „egyforma szabadság“ puszta kilátásba helyezésével is fukarkodott.

Az idézett szabadkai lapnak azonban nagyon helytálló megjegyzései vannak Pašić miniszterelnök szépen hangzó ígéretére. Azt kívánja a Hírlap, hogy a jugoszláv miniszterelnök ne csak általánosságban ígérgessen, hanem konkretizálja az ígéreteket és legfőképpen valósítsa is meg azokat. Többek közt ezeket mondja a szabadkai magyar lap:

Adja meg a kormány, amelynek Pašić miniszterelnök a feje, a nem szlávoknak a legelemibb állampolgári jogot: a gyülekezés és az egyesülés szabadságát. Ne lehessen itt országrészenként külön korlátokat emelni. A Délvidéken még tisztán kereskedelmi célt szolgáló részvénytársaság alapításához is különleges engedély szükséges. Miért? Az oka sokkal átlátszóbb, semhogy külön kellene foglalkozni vele.

Biztosítsa a kormány a miniszterelnök által hangsúlyozott szabadság értelmében a nemzetiségek számára az anyanyelven való iskoláztatás jogát. A középiskolák után már az elemi oktatásra is rákerült a sor. Napról napra kevesebb magyar gyerek járhat iskolába, mert naprólnapra kevesebb a magyar iskola. Az analfabétizmus hivatalos tenyészete folyik itt. A tanulást akadályozzák azért hogy ne tanuljanak magyarul. Vagy oly bővében van a képzett szellemi munkásoknak országunk, hogy tudatlanságra ítélhet tömegeket ?

Tegye lehetővé a kormány, hogy magyar színészek adjanak kultúrát, nyújtsanak szórakozást a magyar közönségnek. Ne kárhoztassanak baromi vegetálásra a Délvidéken milliónyi magyart. Nekünk nem elég a mozi üzletes könnyű mulatsága. Kultúra nélkül, komoly, értéket nyújtó szórakozás nélkül robotoló mechanizmussá válik az ember, akinek az állam alkotó munkásának kellene lennie.

A miniszterelnök beszédében kimondott egyenlőség alapján juttassák földhöz a nincsetlen magyarokat is. A földreform a legjobb értelmezéssel a Délvidéken azt jelenti, hogy a nagybirtokot elveszik nemzetiségre való tekintet nélkül mindenkitől, de földet csak szlávokkaphatnak.

Föl lehetne még sorakoztatni soksok konkrétumot, amelyeknek mindnek csak egy konklúziója lehet. Az, hogy ha mindezek a panaszok nem nyernek orvoslást, hiába akar a miniszterelnök barátságban és egységben élni a magyarsággal, nem teheti, mert az élet lehetőségeitől megfosztott, kultúrájától eltiltott magyar már nem csak másodrendű állampolgár, hanem másodrendűvé satnyult ember is lesz, olyan, akivel jogokban szabadon élő egész ember nem érezheti egyenlőnek magát.

Petőfi ünneplése a megszállott területeken

Budapest, dec. 1. A Petőfi centennárium ünnepléséből kivette részét a megszállott területek magyarsága is. Megírtuk, hogy Pozsonyban nagy ünnepség és Petőfi-kiállítás készül. Most készítik elő Losoncban a Petőfi-ünnepséget, amely 1923. január elsején lesz. Egyúttal megkezdik az előkészületeket Madách századik születésnapjának megünneplésére. Zenta szintén nagy ünnepéllyel készül megülni Petőfi születésnapját.

Friss Hírek, 1922. december 2.

Pokolgépes merénylet a Délbácska ellen

Körülbelül két hét­tel ezelőtt, amint azt annakidején megírtuk, eddig ismeretlen tettesek beverték a Délbácska Templom téri szerkesztőségének ablakait. Az első támadást csakhamar egy második „merénylet“ követte, amelynek a még épen maradt ablakok estek áldozatul. A támadások mindenesetben a késő éjjeli órákban folytak le, ami­kor már teljesen néptelen az utca. Az ablak- beverésben azon körök ellenvéleményének demonstrativ megnyilatkozását láttuk, amelyek sajtója nem leplezett szándékkal és nyílt gyű­lölködéssel igyekszik az„állam ellenesség“ gya­nújába keverni a Délbácskát. Megmosolyogni való volt ezen körök olyan igyekvése, amellyel a tettesség gyanúját más irányba próbálják te­relni. Az a körülmény, hogy a Délbácska ellen intézett támadások mindig a késő éjjeli órák­ban a nyilvánosság teljes kizárásával, s a szemtől-szembe való fellépéshez szükséges erkölcsi bátorság abszolút hiánya mellett folytak le, annak a gyanúnknak megerősítése, hogy ezek a támadások azonos helyről indultak ki. Arról a helyről, amely a Délbácska politikai programjának megmászásán keresztül antisze­mitizmussal vádolva bennünket, állandóan izgat ellenünk. A gyáva támadók nemlehettek meg­elégedve az ablakok beverésével. Pénteken éjjel márpokolgép robbant a Délbácska szerkesztő­ségében. A borzalmas szándék végrehajtása nem követelt emberéletet. A támadóknak ez nem is lehetett céljuk. A pokolgépes merénylet meg­történtével bizonyos körök Beogradban csak az „ellenünk fordult közhangulatot“ akarták dokumentálni. Ezen a „közhangulaton“ keresztül kellene tudniillik beszüntetni a Délbácskát, amely a Vajdaságban nem a szláv lapok „konkurrense“ és nem a szláv törekvések ke­resztezője. Itt hivatkoznunk kell a tisztességes közvélemény felháborodására, amely megve­téssel és megbélyegző undorral fordul el a gyáva merénylettől és attól a politikai harcmo­dortól, amely a pokolgépes merényletek condottieri-elszántságával igyekszik szint vallani a maga igazságai mellett. A megindult szigorú vizsgálat hivatott megállapítani a bűnösök ki­létét, s a bíróság szigorú Ítéletének kell meg­akadályoznia, hogy a város nyugalma és pol­gárainak életbiztonsága ellen még egy, ehhez hasonló orgyilkos merénylet követtessék el. Ha még ehelyütt megjegyezzük, hogy egyik vajda­sági „magyar“ lap kiadóhivatala már egy év­vel ezelőtt húszezer koronát folyósított a Délbácska ellen indítandó kampány céljaira, mindent el is mondtunk, ami megjegyzésünk lehet a pénteki esemény margójára. A többi a vizsgálat és a bíróság dolga. Pénteken éjjel tíz perccel két óra előtt egy hatalmas dörrenés

A pokolgép megtalált részeiből megálla­pítható, hogy egy nagyon régi typusu, gyujtó- zsinóros bombát helyeztek a „Délbácska“ ab­lakába. A párkány épen maradt részén tisztán látható az égő kanóc pörkölése. A pokolgép körülbelül egy centiméteres vastagságú öntött­vasburkolattal bírt. Ha nem szabadon he­lyezik el, hanem beágyazzák , hogy a robba­nás ellen tállásra találjon, földig lerombolta volna a Délbácska egész szerkesztőségi épületét.

Délbácska, 3. évf. 1922. december 3. 270. sz.

Pašić  lemond

Felbomlik a szerb koalíciós párt

Belgrád, december 2. Míg a múlt hónapban a demokrata párt körében volt erős hangulat a koalíció felbontása mellett, most megfordult a helyzet és a radikális párt az, amely mind hangosabban állapítja meg a koalíciós kormányzat csődjét és ennek rögtöni megszakításával fenyeget.

 Pašić  miniszterelnök maga is —gy látszik — arra a meggyőződésre jutott, hogy a koalícióit nem lehet tovább fenntartani. Szerdán is és csütörtökön is szinte permanens tanácskozásokat folytatott a radikális párt vezéreivel és kifejtette előttük azt a nézetét, hogy szakítani kell a koalícióval.

A miniszterelnök környezetéből eredő hírek szerint nincs kizárva, hogy Pašić  még e hét folyamán benyújtja a királynak lemondását, hogy ilyen módon alkalmat adjon a koronának arra, hogy közvetlenül lépjen érintkezésbe az egyes pártokkal.

A Tribuna, mely rendszerint Pašić  közvetlen környezetéből kapja értesüléseit, megerősíti ezeket a híreket és azt írja, hogy a radikális párt miniszterei a hét folyamán helyzetük tisztázása céljából le fognak mondani.

Friss Hírek, 1922. december 3.

Inzultálták a szabadkai Ferenc-rendi zárda főnökét

December 2-án államilag elrendelt örömünnepet kellett ülni Szabadkán is. Istentiszteleteket kellett tartani s elre tettek előkészleteket a Szent Ferenc-rendi zárda templomában is. Előzőleg gyászmisét kellett ott tartani és katafalkot kellett felállítani. Az államilag rendelt istentisztelet előtt a katafalkot eltávolítani nem lehetett s igy azt a templomnak egyik oldalt eső helyére állították. Emiatt a katafalk miatt „botránkozott” meg tizenöt szerb nacionalista fiatalember. Fölkeresték a zárdát , a főnököt felelősségre vonták. A házfőnök azt mondta, hogy a katafalkot teknikai berendezése miatt nem lehet eltávolítani a templomból, ezért maradt ott, de olyan elhelyezésben, hogy semmiképp sem tűnhetett föl az állami ünnepre földíszített templomban.

Ez a válasz a fiatalembereket nem eléghette ki, és amikor Páter József házfőnök a katolikus szertartás előírásaira hivatkozott, a fiatalemberek ráordítottak, hogy ezek kalocsai rendeletek, majd a szobájában egyedül levő házfőnökre támadtak és többször tettleg inzultálták.

A zajra elesiettek a rend tagjai és egy kis fiút akartak a rendőrségre küldeni segítségért. A fiatalemberek egyike a kis fiú távozását revolverrel megakadályozta és az egész csoport revolverrel fenyegetőzve elvonult a zárda épületéből.

A kínos botrányról azért nem tett a rend jelentést a rendőrségen, mert egyházi ügyekben a rendőrség részéről sohasem tapasztalt előzékenységet.

Az esetet tudomására hozták Raics Balázs plébános országgyűlési képviselőnek, aki szóváteszi a dolgot Belgrádban.

Friss Hírek, 1922. December 8.

Merényletek  a katolicizmus ellen a megszállott Szabadkán

Hétfőn Raics Balázs nemzetgyűlési képviselő vezetésével népes küldöttség kereste föl Dobanovački szabadkai szerb zsupánt hivatalában. A küldöttség szónoka, Raks Balázs felsorolta az atrocitásokat: az indiai vasúti hivatalnok által a barátok templomában megkísérelt merényletet, Szkenderovics hitoktató bántalmazását, a Szent Rókus plébánia ablakainak beverését, a Szent Ferenc-rendiek házfőnökét ért inzultust stb.

Kijelentette, hogy kénytelen annak a gyanújának kifejezést adni, hogy a történt inzultusok legtöbbje szándékosan és tervszerűen előkészített támadás volt nem annyira politikai jelleggel, mint inkább a katolicizmus ellen, amelynek a szláv bunyevácok épp oly hűséges követői, mint a magyarok.

A csupán a felzúdult küldöttséget megnyugtatni igyekezett.

Pašić  harmadik kormányalakítási terve is megbukott

A Pravda tudni véli, hogy Pašić  már a keddi kihallgatáson tiszta radikális választási kormány megalakítására kért mandátumot, a király azonban ezt a kívánságát elutasította. Pašić harmadszor is megbízást kapott a királytól koalíciós munkakormány megalakítására.

Pašić  folytatta tanácskozásait saját párthíveivel és a többi pártok képviselőivel. Hosszasabban tárgyalt Maglajlićtyal, a jobboldali muzulmánok vezérével, majd a demokrata párt alelnökével Radovićtyal is, de úgy radikális, mint demokrata körökben az a meggyőződés uralkodik, hogy Pašić  még a csütörtöki nap folyamán, de legkésőbb péntek délig harmadszor is visszaadja mandátumát a királynak.

Friss Hírek, 1922. december 16

Szerb-horvát barátság.

Szabadkáról jelentik: Péntekre a szerbek általános munkaszünetet rendeltek el Délmagyarországon a „felszabadulás“ évfordulójára. A horvátok — úgy látszik — nem érzik eléggé felszabadítottak magukat, mert nem ünnepeltek. Erre a hírre Újvidékről -kétszáz főnyi szerb fegyveres csapat átment a horvát Péterváradra Javčević Dobroslavnak, a Vidovdan főszerkesztőjének vezetésével. Már a hídon lövöldözni kezdtek, úgy hogy a kereskedőknek idejük volt lehúzni redőnyeiket. Csak egy fűszerüzletet találtak nyitva a tüntetők, s azt teljesen összerombolták. Aztán a szerb himnuszt énekelve járták be az utcákat; a lárma hallatára a külvárosi horvát parasztság kapát, kaszát ragadva kiverte a garázdálkodó szerbeket.

Magyarság, 1922. december 8 / 280. szám

A szerb miniszterelnök fiának házvásárlásai.

 A Bukarester Lloyd belgrádi jelentése szerint Pašić miniszterelnök fia 200.000.000 márkáért 23 bérházat vett meg Berlinben. Összesen 600 berlini ház került eddig szerb kézre.

Magyarság, 1922. december 13 / 283. szám

Pašić

Az úgynevezett győztes államokban egymást érik a kormányválságok. A nagyántánt egyik tagjával sincs már az egykori háborús politikusok közül senki kormányon, a kisántántnál Szerbiában megbukott Pašić  Nikola, a szerb megalománia jellegzetes képviselője. Szerbiát Pašić  nélkül alig lehet elképzelni, ez a viharvert öreg balkáni politikus negyven esztendőn keresztül sodorta magával a szerb népet a végzetes nagyhatalmi politikába, ő fordította el a Milán király koncepciójától, az osztrák-magyar tájékozódástól, vitte bele a pánszláv irányba, mely orosz vazallust csinált a kis szerb államból. Benne volt a keze az utóbbi évtizedek minden végzetes eseményében: az Obrenovićok kiirtásában, a Narodna Odbrana megszervezésében, a Németországot bekerítő angol politikában, a balkáni háború előkészítésében, a világháború kirobbantásában s ennyi véren, tűzön és könnyön keresztül a béketárgyaláson sikerült a szerb túlzóktól csak ködös ábrándként álmodni mert nagyszerb államot megvalósítani, ezt az agyaglábú kolosszust, melynek fennállása a világ nyolcadik csodája. Ő erőszakolta keresztül a centralista alkotmányt, a négyszáztizenkilenctagú nemzetgyűlésben összesen 140 képviselő részvételével, mert sikerült az összes elégedetlen elemeket távoltartani a törvényhozástól. Ő szerkesztett meg egy olyan választói kerületi beosztást, melynél a volt szerb királyság képviselőinek irányszámát a háború előtti, az új területekét a háború utáni statisztika alapján állapították meg, vagyis hatszázezer halott szerb választó után választanak képviselőket az új területek rovására. Ő ütötte nyélbe azt a választói jogot, melynél a magyar és német elemnek nincs szavazati joga, ő utasította vissza a Népszövetség közvetítését a határmegállapító bizottság által Magyarországnak visszaítélt területek visszaadása tekintetében.

Ki győzné felsorolni, hogy mi mindenért terheli az öreg Pašić  lelkét a felelősség. És most távozik az ország éléről, mint ahogy távozott már vagy tízszer, de rövid idő múlva megint elő kellett venni, mert Pašić  nélkül nincs Nagyszerbia, mert az ő személye tudja csak összetartani a legellentétesebb múltú és jellemű népeknek ezt az erőszakkal összekényszerített zagyvalékét. Eddig azonban mindig belpolitikai okokból bukott meg. Most is a hivatalos belgrádi jelentés ilyen okot jelöl meg, azt, hogy pártjának egy másik vezére, Davidović, tárgyalásokat kezdett a horvátokkal és ki akar velük egyezni. Nagyon tudatlannak tarthatja a szerb kormány a külföldet, ha azt hiszi, hogy az ilyen nyilatkozatot valahol komolyan veszik. Nagyobb belpolitikai viharokat kiállt már Pašić szemhunyoritás nélkül s ilyen okért helyét el nem hagyná. Hogy mégis mennie kell, azt a világpolitika fordulata kívánja. Anglia és

Franciaország a világháború alatt felfüggesztett régi harcát folytatja most minden vonalon és Pašić  az angol politikának volt mindig a híve. Franciaország azonban döntő rohamot indított a kisántant teljes megszerzése érdekében. Csehországban, Lengyelországban a hadsereg vezérkarát francia tábornokok vezetik, az oláh hadsereg vezérkarának francia tisztekkel való kiegészítése, magyarul szólva: az oláh hadsereg francia vezetés alá való helyezése most van folyamatban. A felfordult Görögországban is diadalmaskodott a francia politika. A görög miniszterek kivégzésénél is megvolt a francia kormánynak a maga szerepe és a kivégzéssel sikerült Angliát eltávolítani Görögországtól, vagyis Görögországot is a maga hatáskörébe vonni. Hátra van még Magyarország, melynek központi fekvése miatt a francia érdek szerint feltétlenül bele kell kapcsolódnia a francia hálózatba. Franciaország élethalálharcra készül a németek ellen. De tudja, hogy amikor a megszállás kiterjesztésének ürügye alatt Németországot teljesen le akarja igázni, az oroszokkal is, a mai orosz kormányzattal szemben találná magát. Ezért kovácsolja a láncot a Balti-tengertől a Balkán déli csúcsáig, hogy Keletről elvághassa a segélyül jövő orosz-török szövetséget.

Anglia is ismeri ezt a veszélyt, de ő közvetlenül nincs érdekelve. Míg a franciák fegyverrel akarnák a mai orosz rendszert megdönteni és ehhez a cseheken és szerbeken keresztül csinálják a pánszláv politikát, hogy az új Oroszországgal a régi szövetségi viszonyt helyreállíthassák. Anglia vezérkari főnökök helyett papokkal, fegyverszállítmányok helyett bibliákkal küzd a szlávok megnyerése érdekében. A világ előtt kevéssé ismert az a nagy mozgalom, melyet az anglikán egyház képviselői vezetnek a görögkeleti egyházzal való egyesülés érdekében. A legendás Sir Bazil Zaharov fáradhatlanul járja a pravoszláv balkán udvarokat az egyházegyesítés ügyében s csak a napokban olvastuk a bukaresti lapokban, hogy Green gibraltári anglikán püspök Bukarestben volt a királynál kihallgatáson, aztán az érsek metropolitával tárgyalt és bejelentette neki, hogy az anglikán egyház már nagyon türelmetlenül várja a görögkeletiekkel való végleges egyesülést. Bukarestből Belgrádba utazott.

Úgy látszik, az angol püspök gyengébb volt, mint a francia vezérkar. Az angolbarát Pašić nak menni kellett, bár még utódjáról nincs szó, kétségtelennek tartjuk, hogy Ninčić külügyminiszter, a francia politika szerbiai exponense jön helyére. Magyarországra nézve olyan mindegy, hogy a belgrádi konokban melyik rendelkezik. Az öreg Pašić  teljes délszláv fanatizmusával gyűlölte nyíltan Magyarországot, a fiatal Ninčić barátságos tárgyalásban megegyezett Bánffyval, hogy visszaadja a Muravidéket, mert úgyis tudta, hogy Pašić  nem fogadja el a megegyezést. Mint ahogy nem is fogadta el. Tisztességes államban az így dezavuált külügyminiszter rögtön lemondana, Belgrádban barátságosan mosolygott egymásra a két augur a jól sikerült játék után, melynek fejében naiv lelkek magyarmegértőnek tartják Ninčićet.

Pašić  pedig most az egyszer komolyan megy. Mikor a múlt héten lemondásának első híre megjött, nem is vettük komolyan, annyira össze van ő forrva Szerbiával. Meg is kapta akkor a megbízást újabb kormányalakításra, de csak a PVW- esectes csoport volt hajlandó támogatni. Erre ma visszaadta megbízását. A belgrádi rendőrség erre már a múlt héten számított. A. Hrnec-ben ugyanis azt olvassuk, hogy december elején letartóztatták Pašić  fiának szakácsát, szakácsnőjét, szobalányát és inasát, mint magyar kémeket. Most már bizonyos, hogy meghalt az oroszlán, ha a belgrádi rendőrség így rugdalózik.

Nikola Pašić és problematikus fia

Magyarság, 1922. december 15 / 285. szám

Veselin Đisalović magyar Ábécéje.

A szabadkai és az úgynevezett »vajdasági« elemi iskolás magyar gyermekektől még a régi ábécés könyvüket is elvették a szerbek. Új, megbízhatóbb Ábécés-könyvet írattak a szegény magyar gyermekeknek. A Szabadkán megjelenő A Hírlap közlése szerint ez az új remekmű címe: Magyar Ábécé és Olvasókönyv. Szerkesztette Gyiszalovics Veszelin közoktatásügyi felügyelő. 1922

Đisalović mester magyar Ábécéjében a többek között ilyesmik olvashatók: »(36. oldal) Az arcon van: a homlok, a váll, a mell, a has, a hát, az oldal és a csípő. A kéz részei: a felsőkar, az alsókar, a könyök és a kéz. A láb részei: a comb, a térd, a lábszár, a láb. Vagy tovább : »Némely ház földszintes. Vannak emeletes házak is«. Később meg így ír a kitűnő szerző: »Laci siet az iskolába és találkozik Milánnal«. S hogy az Ábécés könyv boldogtalan kis magyar diákjai ne csak sírjanak, hanem nevessenek is, az ötletes és igazmondó Veselin Đisalović doktor , Szabadka és a többi vajdasági város jelmondatául még ezt is leszögezi: »Itt e város, sose sáros!« A belgrádi szerb közoktatásügyi kormány mindenesetre jól kiválasztotta a maga magyar Ábécés könyvének tudósítóját.

Magyarság, 1922. december 15 / 285. szám