1942-ben a visszacsatolt Délvidéken a születésszám magasabb volt, mint a halálozások száma

80 éve írták a lapok:

Szerb nemzetiségű hősihalott honvéd édes atyjának adták át a nagy ezüst vitézségi érmet.

Palánka községben megható ünnepség folyt le. A kormányzó úr Őfőméltósága a keleti harctéren hősi halált halt Jovan Danilov palánkai szerb nemzetiségű honvédet az I. osztályú ezüst Vitézségi éremmel tüntette ki, a kitüntetést most Palánkán élő édesatyjának adták át a község magyar, német, szerb és szlovák lakosságának jelenlétében.

Dr. Batta Péter királyi közjegyző méltatta Jovan Danilov hőstettét, aki az első hívó szóra honvédruhát öltött és elindult a Don mellé, hogy megvédje hazáját. Wortner Károly iskolaigazgató német nyelven szólalt fel es hangoztatta, hogy Magyarország összes nemzetiségei a magyarsággal összefogva harcoltak a múltban a hazáért, ugyanezt teszik a jelenben és teszik majd a jövőben is. Đorđe Lazić ópalánkai pravoszláv szerb lelkész tett ezután hitet a délvidéki szerbek államhűsége mellett. Büszkén hangoztatta, hogy a Jovan Danilovok ismét vérüket hullatják a szentistváni magyar hazáért, mely irányukban megértéssel és szeretettel viseltetik. Végül a helyőrség parancsnoka meleg szavak kíséretében tűzte a hősi halált halt honvéd édesatyjának, Vojin Danilov mellére a nagy ezüst vitézségi érmet.

MTI, 1942. december 11.

Budapest és a bánsági részek között újra megindul a telefon-, távíróforgalom

Szabadkai híradás nyomán arról értesülünk, hogy a közeljövőben újra megindul Budapest és a bánsági részek között a telefon- és távíróforgalom.

Délvidéken a szerb csapatok kivonulásakor majdnem valamennyi hidat felrobbantották s ezzel megszakadt az összeköttetés a Bánáttal. A távíró- és telefonforgalom is szünetel, mert a vonalak elpusztultak. Bánát felé ugyanis a zentai és a titeli hídon keresztül bonyolították le a telefon- és távíróforgalmat. Szeged felé pedig nem volt kiépítve a vonal.

Másfél éve dolgoznak a zentai híd felépítésén s miután a két tartóoszlop megmaradt, a munka aránylag könnyű volt. Már a bánáti oldalon is folynak a munkálatok, amelyek hamarosan befejeződnek. Ezekkel a munkálatokkal kapcsolatban megkezdték a telefon- és távíróvonal kiépítését, amely Magyarországot a Bánáttal újra összeköti. Miután a csókai-tiszaparti vonal épségben maradt, nemsokára meglesz a telefonösszekötettés a bánáti részekkel és táviratok is küldhetünk. Még nem tudni, hogy   csak hivatalos beszélgetésekre használják-e fel a vonalat, vagy pedig a nagyközönség is igénybeveheti majd – mondja a szabadkai híradás.

Délmagyarország, 1942. december 12 / 282. Szám

Halálozás.

Részvéttel értesülünk, hogy Schőbel Jenő hírlapíró, a Magyarkanizsán megjelenő Tiszavidék felelős szerkesztője meghalt. Elhunyt kartársunk a megszállás éveiben egyik legismertebb harcos egyénisége volt a délvidéki kisebbségi magyar mozgalmaknak s vezető egyénisége volt Magyarkanizsa városának. Halálának híre osztatlan, mély részvétet keltett az egész Délvidéken.

Délmagyarország, 1942. december 13 / 283. szám

A sportrepülés beszervezése a Délvidéken.

Az elmúlt télen alakúit meg Újvidéken a Délvidéki Sportrepülő Egyesület, amely rövid idő alatt gyors fejlődésnek indult. A Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap és a Magyar Aero Szövetség támogatósával már megkapta első repülőterét is a megalakult egy kiképzőkeret, amelyben a sportrepülők már közel kétezer

startot végeztek. Az újvidéki keretnek van egy Cimbora, egy Vocsok, két Tücsök és egy Gerle gépe s két újabb gépet most rendelt meg az egyesület. Egy újvidéki magyar mecénás jóvoltából pedig januárban megkapja az egyesület első motoros gépét is, amely alkalmas lesz úgy vontatásra, mint motoroskiképzésre. Az egyesület Intenzív tevékenységgel megkezdte a Délvidék többi városaiban is a szervezkedést s valószínűleg tavaszra készen áll majd a szabadkai és zombori sportrepülőkeret is. A Délvidék többi falvaiban és városaiban pedig időszakonként rendeznek majd bemutatókat. Ezekkel kapcsolatban nagy arányok között indult meg a taggyűjtés és a délvidéki sportrepülés fejlesztésére egy gyűjtési akciót is terveznek. A délvidéki magyarság nagy szeretettel és érdeklődéssel kíséri figyelemmel a fejlődésnek ezeket az újabb és újabb szakaszait.

Délmagyarország, 1942. december 15 / 284. szám

Bácsmegyében emelkedik a születések arányszáma.

Zomborból jelentik: Bács-Bodrog vármegyében az idei harmadik évnegyedről kiadott jelentés szerint örvendetesen emelkedik a születések arányszáma, míg a halálozási arányszám különösén a jól megszervezett egészségvédelmi munka következtében állandóan csökken. A harmadik évnegyedben 3871 gyermek született,  ezzel szemben a halálozások száma 2238 volt.

Délmagyarország, 1942. december 17 / 286. szám

Telepítések és juttatások Bácskában

A magyarság életerejének növelésére két síkon folyik különösen eredményes munka Bácskában. Mindkét tevékenység a földdel függ össze, a csodálatos bács­kai televénnyel, amely ezen a tájon a sorsok legfőbb intézője öröktől.

Végzetszerű játéka a történelemnek, hogy itt, ahol a föld birtoklása jelenti az igazi gyökeret a nemzettest felé, éppen a magyaroknak jutott legkevesebb belőle. Azoknak a magyaroknak, akik a talajhoz ragadva esővel mosdanak és port lélekzenek“ születésüktől, és ha játékosan belemarkolnak ebbe a porba,kézzelfoghatóan valóságosan őseik sorsának őrlődését érezhetik. Az egykori zsellérek nincstelen utódai ezek.

Nehéz lenne ennek a cikknek kere­tében választ adni: Miért van ez így? Mint a lábadozó betegnél nem jó önkínzó problémákat felvetni a kór múlt­jából. A gyógyulás útjáról beszéljünk inkább, amely Istennek hála bekövet­kezett: földhöz jutott a magyar is Bács­kában. A talaj, a lápok és nádasok,homokföldek és kubikostalicskák vágyó-szemű szegény magyarja.

A délvidéki birtokrendezés során te­lepítésről és juttatásról kell beszélni. Ez az a két sík, amely végső céljában a magyarság erősítésében találkozik. A te­lepítés fogalom körében a más vidékről ide került magyarok, elsősorban a buko­vinai székelyek szerepelnek. A juttatá­sok viszont a bácskai magyar őslakos­ságot érintik.

A telepítés számszerűleg erősíti a ma­gyar életet a déli végeken. A juttatás viszont megjavítja az itt élők sorsát, életnívóját.

A székely falvak telepítéséről sok szó esett már, annál kevesebbet írtak arról,mennyi földet kaptak a bácskai magya­rok. Egyetlen járásban, a zentaiban, többet, mint a székelyek együttesen. Igaz,hogy a telepítés költségesebb, valamint belterjesebb és totálisabb módszer, hi­szen a telepes — ha a telepítés tökéletes — házat, földet, fundus instructust, sőt bútort, lábasjószágot, vetőmagot  és forgótőkét is kap. A juttatás külterjesebb valami: földet, házhelyet és legfel­jebb talán házat biztosít. (A lakóházjuttatás adott esetben külön akció keretébe tartozik.)

A bácskai földjuttatásnak lényeges eleme volt, hogy saját faluja határában igyekezett földet biztosítani az igénylő­nek. Az adai nincstelen Adán, a zentai lehetőleg a zentai határban kapott föl­det és csekély azoknak a száma, akiket községi, vagy járási viszonylatban ki­emeltek eddigi helyükről. Csak a palánkai, vajszkai és bogyáni rétre kerültek magyarok más járásokból, így a zentaiból is — a megyei keretek között így is megmaradtak. A juttatás tehát kevésbé jelent idegen talajba való átplántálódást,mint telepítés, az életkörülmények, sőt a helyi szokások tradíciói is közvet­lenebbek itt, töretlenebbek.

Húszezer hold jutott nincstelen többgyermekes magyaroknak a zentai járás­ban, Horgost is ideszámítva. A földbir­tok-rendezés szempontjából ugyanis Horgos Bácskának, Délvidéknek számít. Azért vesszük elsőnek a zentai járást, mert itt nagyjában már befejezték a földjuttatás munkáját. Azonfelül itt a leghangosabb az ok és az okozat össze­függése.

A szociográfus, ha történelmet, múl­tat kutat, Zentával kapcsolatban ilyene­ket olvas a világháború előtti viszonyok­ról:.

„Az egész zentai határ 374 négyzetkilométer, vagyis 65 ezer hold, amiből 60 ezer hold a termőföld. Az óriási ki­terjedésű határban 30 ezer lélek él és nagyobbára földműveléssel foglalkozik. A termőföld ily nagy mennyisége elle­nére Zenta népét vagyonosnak mondani nem lehet, sőt a megélhetés határozot­tan nyomorúságos, aminek oka nagy­részt az aránytalan birtokeloszlásban rejlik. A 60 ezer holdnyi  termőföldből ugyanis a város tulajdona tízezer hold.A. fennmaradó 50 ezer hold 6636 mező­gazda kezén oszlik meg és pedig ak­ként, hogy kevés híjján 30 ezer hold 59 száz holdon felüli nagybirtokos kezén van, míg a többi húszezer hold 2074 száz holdon aluli kis- és törpebirtokos között oszlik meg. A statisztika által me­zőgazdának nevezett 6636 családfenntar­tó egyénből a 2133 önálló birtokos le­vonása után a fennmaradó 4500 mező­gazda eszerint csak mint napszámos,vagy haszonbérlő mások földjein gazdálkodhatik, egyébként azonban teljesen vagyontalan.“ (Bács-Bodrog vármegye monográfiája.)

A jugoszláv agrárreform  végrehaj­totta ugyan a földosztást, de a sebeket itt nem hogy begyógyította, hanem még inkább feltépte. Ennek a földreformnak alkata ugyanis szláv nemzeti jellegű volt,viszont a zentai járásban nélkülözte leg­inkább azokat, akiknek földet akart juttatni: a szlávokat. Ennélfogva idehozták távoli vidékekről a legtöbb dobrovolyác  telepest, akik a szláv elemet erősítették a járásban. A nincstelen ma­gyar rétegekre szomorú napok követ­keztek. Kiszorultak a városi földekről, a nagybirtokokról, ahol addig legalább mint gazdasági cselédek dolgozhattak szétszóródtak mindenfelé,  mindenfajta munkákra, ezek a munkaalkalmak azon­ban a gazdasági depresszió éveiben csak gyéren mutatkoztak. Szomorú volt el­nézni a megszállás évei alatt a tiszaparti városok és falvak úgynevezett köpködőinödöngő magyar embercsoportokat: szé­dültek az éhségtől, nyomorogtak, munka pedig nem volt.

A dolgokból önként folyik, hogy a felszabadulás után ebben a járásban akadt a legtöbb magyar földigénylő, hi­szen, mint látjuk, már az első világhá­ború előtt is itt élt a legnagyobb tömeg­ben a földnélküli magyar. Lássuk hát, mit végzett a délvidéki földbirtokrendezés Zentán és a zentai járásban. A földművelésügyi miniszté­rium földbirtokpolitikai kirendeltsége ki­osztott eddig:

Horgoson kb. 4600 hold földet

Martonoson kb.

1400 hold földet

Magyarkanizsán kb. 4400 hold földet

Nem tudtuk megállapítani, hogy hány család­főt részesítettek juttatásban, ellenben is­merjük a lélekszámát azokról, akik mint a juttatott családok tagjai élvezik majd a föld áldásait. Ezek száma:

Horgoson 5122 lélek

Martonoson 3400 lélek

Magyarkanizsán 9160 lélek

Átlagban tehát az egész lakosság felét érinti a juttatás ezekben a községek­ben. Függött a juttatás elsősorban attól,hány gyermekes családról van szó, tűz­harcos-e az igénylő, stb. Folyamatban van a munka jelenleg Zentán, Adán és Moholon. A felosztásra kerülő terület

Zentán 7000 hold

Adán 2000 hold

Moholon 2000 hold

Sajnos, ebben a három helységben jóval kisebb földterület áll a kirendelt­ség rendelkezésére, mint az előbbi három községben. Zentán a jelentkezők nagyszámára való tekintettel tervbe vették az igénylők egy részének m ás községek ha­tárába való áttelepítését, így elsősorban Délbácskába. Legrosszabb a helyzet Adán, ahol 2000 hold áll mindössze ren­delkezésre, az igénylők száma igen nagy.Végeredményben az egész járásban a juttatások eredménye több mint 20 ezer hold.

Ha hozzávesszük ehhez az ONCsA-házakciót, ki kell mondanunk, hogy a hatalmas tömegű tiszamenti agrárprolelariátus, amely ennek a környéknek gaz­dasági életét mindig erősen nyomta a valóságban nem létezik már, illetve tűnőben van: átváltozott kisbirtokossá.Ma még csak nyers keret az egész, esz­tendőre azonban, mire a föld újraéled, az új birtokos keze alatt, mire megszü­letik az első terméseredmény, a forrna átlényegül életté. Ez az élet pedig magyar élet, visszavonhatatlanul, erősen és eltörölhetetlenül az.

Érdekes földrajzi kísérő jelensége is mutatkozik a tiszamenti telepítéseknek és juttatásoknak. Nagyobbrészt olyan területekről van szó, amelyek a tisza-parthoz tapadó városoktól és községektől nyugatra, Belsőbácska irányában terül­nek el. Amíg az anyaközségek a folyó parthoz lapadva részben vegyes lakosúak, ez az új életsáv színmagyar. Horgostól Óbecséig terjed ez a sáv, párhuzamos a Tisza folyásával és úgylehet a közeljö­vőben virágzó új községeknek lesz az alapja. Ezek az új községek már az új magyar életütem jegyében születnek mind.

Kalangya, 11. évf. 1942. december 15. 12. sz. 542–544. oldal

Közel 200 ezerrel csökkent 11 év alatt Délvidék összlakossága