Mit tanultak a szabadkai magyar diákok 100 évvel ezelőtt?

100 éve írták a lapok:

Rálőttek a volt szerb belügyminiszterre.

Zágrábban Svetozar Pribičević volt szerb kultusz- és belügyminiszter ellen szintén merényletet követtek el. Előbb záptojással, majd revolvergolyóval. Pribičević annak idején a magyar képviselőháznak is tagja volt és a horvát-szerb koalíciónak vezérszónokaként szerepelt. Horvátország elszakítása után, a horvátokat becsapva, teljesen a szerb impérium megvalósítására fordította minden erejét és Pašićnak ő volt a rossz szelleme. A horvátok neki köszönhetik politikai elnyomatásukat és a horvát iskoláknak elszerbesítését. A szerb lapok a merényletről írva az egészben csak rossz választási előjelt látnak. Csütörtökön az országos demokrata párt a zágrábi Music-Hallban nagygyűlést rendezett. Az ülés után a teremből kijövő Pribičević Svetozar volt minisztert, a centralista irányzat legpregnánsabb képviselőjét, egy fiatalemberekből álló csoport záptojással megdobálta. A hirtelen kavarodásban azután ugyanez a csoport több revolverlövést adott le Pribičević felé, akinek sikerült autóján elmenekülni.

Magyarság, 1923. január 6 / 4. szám

Mit tanulnak a szabadkai magyar diákok?

Egy régebbi szabadkai volt diák Sz. E. írja: A szabadkai gimnazisták ma is éppen úgy bifláznak, mint mi öregek a magunk korában. Hanem azért egy kis különbség mégis csak van a kétféle magolás között. Mi ugyanis Hunyadi Jánost tanultuk, a mai szabadkai diákgyerek meg Veliki Zsupán Steván Nemanja, Knéz Lázár, Hatalmas Dusán, Karagyorgyevics Petár hőstörténeteit “emlézik” — szerb nyelven. Szent István helyett Szveti Szávát, Toldi Miklós helyett Krályevics Márkót tanulgatják, Vörösmarty Szózatját is kicserélték szerb hazafias versekkel.

Magyarság, 1923. január 3 / 1. szám

Csonka-Magyarország déli határa.

A megszállt Délvidékről és a szerb megszállás alól felszabadult községekből egyre kapjuk a panaszos, kétségbeesett, reménytelen hangú leveleket. Szenvedő magyarok keresik fel lapunkat cikkeikkel, melyekben mind a magyar külügyminisztert keresik, hogy szólaljon fel, mondja meg a világ hatalmasainak, hogy a magyarok a szerb rabságot nem tűrhetik. Olyan szenvedélyes, támadó a legtöbb cikk hangja, hogy nem adhatjuk ki, a panaszokkal azonban foglalkoznunk kell. A Szabadka melletti, most már felszabadult Tompa községből több olvasónk azt írja, hogy szerb agitátorok zavarják máig is nyugalmukat.” Azt a hírt terjesztik, hogy Tompa, Kelebia és Csikéria községek legközelebb megint szerb uralom alá kerülnek, mert a magyar kormány egy másik területsávért elcseréli a szerbekkel. Még keservesebb leveleket kapunk a Mura vidékéről. Beküldték az Obzor december 5-iki számát is, mely azt a hírt közli, hogy a Mura—Lendva-vidéki véglegestatárrendezés ügyében január elején fog a nagykövetek tanácsa dönteni. Egy másik beküldött lap, a Slopenec, azt írja, hogy Szerbia a népszavazással Andkersburg vidékén ötezer szlovént vesztett el és ezekért kapta kárpótlásul a huszonhat lendvavidéki magyar falut, melyeket a határkiigazító biztottság Magyarországnak ítélt vissza. Érdeklődtünk illetékes helyen e panaszok tárgyában és a sürgető levelekre a következőket felelhetjük: A magyar-szerb határt már véglegesen megállapították:Tompa, Kelebia és Csikéria községek véglegesen Magyarországhoz kerültek, a határt elvben már ezév  május elsején megállapították, most a helyszíni kitűzés és részben a határkövek lerakása folyik. Ezeknek a községeknek elcserélése ügyében semmiféle terv nem volt, nincs és nem lesz. A muravidéki határ ügye véglegesen még nincs lezárva. A határkiigazító bizottság huszonhat községet visszautalt Magyarországnak, a Nagykövetek Tanácsa a közvetítést a Népszövetségre bízta, ez azonban a szerbek ellenzésével szemben nem vállalta a közvetítést, hanem a két kormányt barátságos megegyezésre utasította. Bánffy külügyminiszter Genfben Ninčić-tyel meg is egyezett, de a szerb kormány a megegyezést nem fogadta el, mire a Népszövetség visszatette az ügyet a Nagykövetek Tanácsához. Ez azt a döntést hozta, hogy megegyezés nem történvén, a trianoni határok maradnak érvényben, tehát a kérdéses huszonhat magyar községetMagyarország nem kapja vissza. Ez ellen a döntés ellen a magyar kormány tiltakozott, de jegyzékére, még nem kapott választ. Hogy január estjére újra tárgyalásra tette volna a Nagykövetek Tanácsa ezt a kérdést, arról semmiféle értesítés nem érkezett.

Magyarság, 1922. december 28 / 294. szám