100 éve a „szerb haladó ifjak“ letépték és összetörték az összes magyar cégtáblát Újvidéken

100 éve írták a lapok:

Szétrombolták a Délbácska szerkesztőségét

A Délvidéknek megint szomorú szenzációja van: az Újvidéken megjelenő Délbácska című magyar napilap szerkesztőségét tegnapelőtt este revolveres alakok teljesen szétrombolták s szerkesztőjét egyik munkatársát oly súlyosan megsebesítették, hogy ezidőszerint mind a ketten szanatóriumban feküsznek.

A Délbácska keserves harcai eléggé ismeretesek Csonkamagyarországon is, hiszen nemrég éppen a Magyarság írta meg, mi módon akarták pokolgéppel repíteni a levegőbe egész szerkesztőségét. Pedig a Délbácska soha nem akart és ma sem akar egyebet, mint a békében biztosított megélhetési lehetőségeket az agyonnyomorgatott magyar kisebbség számára.

Vagy nyolc nappal ezelőtt történt, hogy a »délvidéki szerb haladó ifjak« vandál pusztítást vittek végbe Újvidéken s letéptek és összetörtek minden olyan cégtáblát és egyéb jelzést, amelyen még magyar betű lett volna. Erről a barbár pusztításról egész röviden megemlékezett a Délbácska is, amire másnap a szerb »haladó ifjak« behatoltak a szerkesztőség helyiségeibe s egy oly értelmű nyilatkozat közzétételét követelték, hogy a rombolást ismeretlen tettesek követték el s azonfelül jelentse ki a lap, hogy a »haladó ifjakat« nem akarta megrágalmazni. A Délbácska szerkesztősége, noha a fenyegető látogatókra egyetlen sornyi célzást sem tett, szorult helyzetében kénytelen volt megjelentetni a kicsikart nyilatkozatot. De még ez sem használt. Pénteken este ugyanis revolveres támadók törtek be a szerkesztőségbe. Hogy azután mi történt ? Erre vonatkozóan itt adjuk a Délbácska következő másnapi tudósítását.

Tudósítás a vérengzésről és rombolásról

A Délbácska a tiszta lelkiismeret nyugodtságával hivatkozik arra, hogy minden közleménye a törvény biztosította határokon belül küzdött fennállásának egész ideje alatt a magyar kisebbségeket megillető jogok teljességéért. Alaptalan vádak és nem ismeretlen helyről jött defranciálás alapján egy évvel ezelőtt mégis letartóztatásba helyezték egész szerkesztőségét. Az indokolatlan gyűlölet és a felelőtlen uszítás ezután már csak a szerkesztőség ablakainak beverésével, majd az ablakba helyezett és ott felrobbantott pokolgéppel figyelmeztetett bennünket arra, hogy tegyük le a tollat. Ezek az atrocitások tegnap betetőzést nyertek a Délbácska szerkesztőségében lefolyt revolveres támadással, amelyben súlyosan megsebesítették felelős szerkesztőnket, Szlezák Rezső dr.-t, megsebesítenék a lap egyik munkatársát , teljesen szétrombolták a szerkesztőség helyiségeit. A felháborító és békés szándékú polgárok élete ellen irányuló merénylet részletei a következők:

Pénteken este fél hét órakor hat revolveres fiatalember állított be a Délbácska szerkesztőségébe, ugyanakkor néhány hasonlóan felfegyverzett fiatalember a volt s a robbanás óta hasznavehetetlenné vált szerkesztőségi szobában helyezkedett el. A szerkesztőségben ekkor jelen voltak Szlezák Rezső dr. felelős szerkesztő, Pupics Ottó, Császár Géza és Tomán Sándor hírlapírók, a lap munkatársai, Sütő János római katolikus lelkész és Rudolfi citeraművész. Valamennyien maguk elé tartott revolverrel törtek rá a békésen dolgozó szerkesztőségre s ugyanakkor több fölfegyverzett egyén eláította a Katolikus Kör utcai kijáróját. A fiatalemberek egyike azonnal széket ragadva, rákiáltott az asztalnál ülőkre:

— Mit irtatok ti? A következő pillanatban, mielőtt a meglepett szerkesztőségnek egyetlen tagja is válaszolni tudott volna a felhívásra, a szék végigrepült az asztalon, halomra döntve ott mindent. A felugráló szerkesztőségi tagokat felemelt székek fogadták, ugyanakkor két támadó felborította a szerkesztőség közepén álló nagy asztalt. A vad kavarodásban a védtelen emberek menekülni voltak kénytelenek. A fiatalemberek egyike egy nehéz székkel hatalmas csapást mért Szlezák Rezső dr. fejére, akit ugyanekkor számos boxer ütés is ért. Szlezák vértől borítva, eszméletlenül összerogyott. A második ütést egy székkel Sütő János lelkész kapta, aki a széket visszahajította, de a mellének szegzett revolver elől menekülni volt kénytelen. Pupics Ottó hírlapírónak egy nehéz tintatartóval a homlokát sebezték meg. Szlezák Rezső kivételével, aki eszméletlenül feküdt a szerkesztőség padlóján, a szobában levők a Katolikus Kör szomszédos helyiségeibe menekültek. A támadókat a kör tagjai akadályozták meg abban, hogy oda is behatoljanak. A szerkesztőséget így megtisztítván, annak egész berendezését összerombolták, az ott lévő iratokat széttépték, a villanykörtéket leverték, a falakat tintával öntötték tele. A rombolás mintegy tíz percig tartott, s amikor teljesnek látszott, a támadók eltávoztak.

A következő tíz percben érkezett a vandál rombolás színhelyére Vitt Vilmos dr. orvos, aki a még mindig eszméletlenül heverő Szlezák dr. súlyos sebeit kimosta és bekötözte, ugyancsak első segélyt nyújtott a megsebesült Pupics Ottó hírlapírónak is. Csakhamar megjelentek a helyszínen Kluka  városi tisztiorvos, majd Rakić kapitány kisebb rendőri készültséggel, néhány perccel később pedig Cvetan D. Đorđević főkapitány helyettes, Miletić rendőrtiszt és egy polgári rendőr kíséretében. A megtámadottak a támadók személyeinek nagy részére vonatkozóan semmi felvilágosítást adni nem tudtak Đorđević főkapitányhelyettes a helyszíni szemle befejeztével ígéretet tett arra nézve, hogy a támadás ügyében a legszigorúbb nyomozást teszi folyamatba.

Szlezák Rezső dr. felelős szerkesztőt  és Pupics Ottó hírlapírót még az est folyamán kiszállították a Breznovszky-féle szanatóriumba.

Magyarság, 1923. január 24 / 18. szám

Új jegyzők Bánátban.

A belügyminiszternek ma egy leirata ékkezett a vármegyéhez, amely Torontál több községébe új jegyzőket nevez ki. Kinevezték Franzfeldre Herz Juliust, Barándára: Simić Svetislávot, Debeljacsára: Isaković Petárt, Orlovátra: Teodorović Ljubomirt, Számos: Đukić Milošt, Crpajára: Atanacković Milivojt, Borcsára: Avirović Čedát, Ivanovóra: Petrović Petárt, Hertelendyfalvára: Jovanović Jovát, Bavanistére: Sekić Milánt, Kovinra: Zavkalik Jovánt, Deliblátra: Seljković Dobrát, Gátra: Suturjan Nikolát, Gorenovácra: Jovanović Milorádot, Osztrovóra: Dragičević Andrót.

Bácsmegyei Napló, január 30.

Incidens a kulai radikális gyűlésen.

Kuláról jelentik: A radi­kálisok tegnapelőtt nagy politikai gyűlést rendeztek, amelyen dr. Janković Velizar és dr. Lalošević Jovan is részt vettek. Lalošević ma­gyar és német nyelven tartott beszédet.

Mialatt Jankovics közleke­désügyi miniszter beszélt, az össze­gyűlt dobrovoljácok állandó közbeszólásaikkal zavarták a többieket, úgyhogy majdnem verekedésre ke­rült a sor a radikálisok és dobro­voljácok között.

Vajdaság, 3. évf. 1923. január 30. 23. sz.

A délvidéki tanítók vizsgája

A SHS. állam kultuszminiszterének rendelete szerint a szerb megszállott területeken működő magyar tanítóknak jan.  1-én, bizonyos tantárgyakból, szerb nyelven vizsgálatot kellett volna tenniük. A vizsgálatokat most szeptember 15-ig, valószínűen a közelgő választások miatt, elhalasztották.

Egri Népújság – napilap, 1923. január 26 / 20. szám

Idők jele

A jugoszláv kormány legújabb intézkedése, amely szerint hirtelen, minden beharangozás nélkül határozta el magát arra, hogy a megszállott területek lakosságának választójogot adjon.
Nem tudjuk biztosan, hogy mire vezethető vissza ez a nagylelkűség, csak érezzük, hogy a dolgok állása az SHS állam területén, a hegemóniát viselő szerbekre nézve nem lehet valami vigasztaló.
Nem, mert a horvát nép szívből gyűlöli immár a barbár uralmat s várja a pillanatot, amikor ismét kezébe veheti sorsának intézését. Délmagyarország népe pedig magába fojtott haraggal és keserűséggel néz át hozzánk a demarkáción. Vár, remél s biztosra veszi a boldog pillanatot, amikor keblére öleli a magyar haza őket, az elszakítottakat, a megalázottakat, a sokat szenvedett mártírokat.
Mert a szomszédban, a királyi nász által atyafivá lett Oláhországban is sűrű a levegő. Scotus Viator, a kétszínű, a „hálátlan“ gentleman rosszhírét költötte külföldön az új gazdáknak. Elnyomják a nemzetiségeket. Kegyetlenkednek. Maguk a fajtestvérek is torkig vannak már a bukaresti önkénnyel. A külső politikai horizont sem tiszta. Besszarábia visszakívánkozik a nagy testhez, nem érzi jól magát a Balkán franciáinak védőszárnyai alatt.
Van azonban ész és van köpönyeg is, mit lehet forgatni, ha a körülmények ügy kivánják.
Kétségtelen, hogy már szimatolnak valamit Belgrádban. Trákiában egyre tornyosulnak a viharfelhők. így valószínű, hogy igen nagy szükség lesz az új lakosság lojalitására. Lassan, lassan tehát kezdeni kell a kibékülést, mert hisz mi lenne, ha a veszély óráiban a «meghódított» lakosság is beállana az ellenség közé.
Mi azonban kétségbe vonjuk, hogy a kiengesztelés legelső lépése, a választójog adományozása, elfeledtetné a szerb megszállott területen sinlődő véreinkkel magyarságukat s megszüntetné lelkük vonzódását a magyar hazához ; hogy elfelednék a sok megaláztatást, a temérdek kínt, amiben részük volt és van ma is. Nem, ezt nem lehet magyarnak feledni — soha.
Kapkodás már ez a választójogi mézes madzag, mert a végzetet feltartóztatni nem áll emberek, sem nemzetek hatalmában, még ha szerbeknek hívják is őket.

Egri Népújság – napilap, 1923. január 20 / 15. szám

Nagyszerb tüntetés a szabadkai templomban.

Szabadkáról jelenti tudósítónk, hogy a napokban a katolikus templomban nagy riadalmat és botrányt okozott egy fiatalember viselkedése. Budanovics plébános éppen misét mondott a templomban, amikor egy fiatalember többször belekiabált az istentiszteletbe és gyalázta azt. A hivők végre lefogták és átadták a rendőrségnek, ahol kitűnt, hogy Ćirković Dragutin a neve, a Bácskában levő India állomáson vasúti hivatalnok s nagy szerb érzelmeinek akart akként kifejezést adni, hogy a katolikus istentiszteletet megzavarta.

Szeged, 1923. január 17 / 12. szám