– Hatalmas lakossági felháborodást váltott ki Temerinben a hír, hogy az ötvenes években kulturális célokkal felépített, a város szívében elhelyezkedő, több mint 3600 négyzetméteres telken fekvő (Kulturális Központként ismert – B.A.) épületegyüttes bírósági határozat alapján a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) tulajdonába került. A múlt hét elején (január végén – B.A.) ugyanis a helyi kataszteri hivatalt országos szintű (?? – B.A.) végzéssel arra kötelezték, hogy az addig állami tulajdonban levő középületet vezesse át az említett párt nevére. Az átíratásról a községi vezetés a kataszteri hivatal felháborodott munkatársától értesült, hivatalosan azonban a mai napig nem kapták kézhez azt a bírósági határozatot, amely a telekkönyveztetés alapját képezi – mondta Pásztor Róbert, a temerini képviselő-testület elnöke – a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) temerini szervezetének képviselője – a Magyar Szó nevű véemeszes pártújságnak.
– A községi vezetés a végsőkig hajlandó harcolni azért, hogy érvényesítsék azt az évtizedek óta szorgalmazott indítványt, miszerint a civil és községi érdekeltségű szervezeteknek (pártoknak is – B.A.) otthont adó épületnek az önkormányzat tulajdonában kell lennie – tette hozzá. Ennek érdekében a községi vezetés egy jogászokból álló munkacsoportot hoz létre, amely felülvizsgálja az épületegyüttes jogi hátterét – mondta. – A végsőkig harcolni fognak azért, hogy a pártérdekek ne írhassák felül a közösségi érdekeket – utalt a községi vezetés egységes álláspontjára Pásztor Róbert.
Az újságcikkből azt lehet megállapítani, hogy egy „1961. szeptember 25-én meghozott községi határozat utal arra, hogy addig a helyi földműves-szövetkezet tulajdonában volt a Szövetkezeti Otthonként emlegetett épületegyüttes, kiköltözés miatt a használati jogát az említett dátumon átruházták a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének (JDNSZ) községi szervezetére”. A rendszerváltáskor hozott „országos szintű rendelet” (??) szerint „a SPS kinevezi magát (??) a JDNSZ jogi utódjának”. (A Danas nevű belgrádi napilap írása szerint a SPS lett – „miután egyesült a JDNSZ-vel” – a volt Szerbiai Kommunista Szövetség egyetlen jogutódja.)
Itt azonnal meg kell jegyezni, hogy a „használati jogot” nem lehet kiegyenlíteni a tulajdonjoggal! A tulajdonjog – ezek szerint, az állítólagos tulajdonosok többszöri változása ellenére – továbbra is az eredeti tulajdonosé, vagyis a helyi földműves-szövetkezeté! A kérdés csupán az, hogy ez valóban így volt–e? Tisztázni kell, tehát, hogy a SPS az épület használati vagy a tulajdonjogát szerezte-e meg.Az írásból az is kiviláglik, hogy 1962. január 29-én a középület tulajdonjogát határozattal „térítésmentesen a Népegyetemre ruházzák”. Az viszont már nem, hogy ki ruházta át és milyen alapon. Azt sem tudni, hogy épület jogos tulajdonosa hozta-e meg ezt a határozatot vagy sem. Egyoldalú határozatot csak a községi képviselő testület hozhatott, csak az a kérdés, hogy abban az időben a tulajdonában volt-e az épület?
A kilencvenes években az épületet aztán „jogtalanul telekkönyvezték át a Népegyetemről a szocialista pártra” – olvasható az írásban. Elképzelhető, hogy a tulajdonjogi változásokba egy picit belesegített az akkori temerini képviselő-testület és helyi bíróság elnöke is, mivel – Pásztor Róbert elmondása szerint – akkoriban mindketten „a szocialista párt tagjai voltak”.
Ha viszont a tulajdonjogot a SPS-re írták, hogy akkor miért van az épület „2017 óta per alatt” SPS és az állam között? Erről a községi vezetés egy „beadvány átadása folyamán értesült először”. Az épület akkor társadalmi/állami tulajdonban lehetett? Arra pedig végképp nincsen válasz a cikkben, hogy – község beavatkozó félként – miért nem intézkedett, amikor a perről tudomást szerzett?
Teljes tehát a zűrzavar „a színház- és moziteremmel, galériával és más közhasznú helyiségekkel rendelkező”, a település művelődési életét többnyire meghatározó épületegyüttes körül, amit „a temeriniek saját eszközökből és önkéntes munkával építettek az ötvenes években”.
A tulajdonjogi dokumentumok után nemcsak a „levéltárban” kell keresgélni, hanem a telekkönyvekben, illetve kataszterben. Minden tulajdonjogi változásnak ugyanis nyoma kell, hogy legyen a telekkönyvben és annak is, hogy ez a változás milyen jogi alapon történt. Törvényes jogalap nélkül ugyanis semmilyen tulajdonjogi változást nem lehet elvégezni.
A községi vezetőség „a kataszteri hivatal felháborodott munkatársától értesült” a tulajdonjognak a SPS-re való átírásáról – panaszkodik Pásztor Róbert.
A vezetőség nem is kaphatta „kézhez azt a bírósági határozatot, amely a telekkönyveztetés alapját képezi”, hiszen nem volt fél abban a perben, amelyik „2017 óta SPS” és az állam között folyt/folyik.
Furcsa az is, hogy a községi vezetésnek az utóbbi hat évben nem volt tudomása a perről. Mivel volt elfoglalva időközben „az önkormányzat jogásza, aki a kétezres évek elejétől foglalkozik a községi vagyon ügyeivel”? Neki nincsen valami felelőssége ebben?
A néhai, háborús bűnökkel vádolt Slobodan Milošević alapította SPS is bizonyára minden jogi eszközt bevet, hogy megtartsa a hatalmas értéket képező épületegyüttest.
A Danas napilap írása szerint „a szocialisták 80 ingatlannal rendelkeztek, amelyek közül 27 volt a tulajdonukban, további 53-at pedig használtak, amelyek társadalmi tulajdonban voltak”. – Ez a párt csak a 2019-es évben 47.341.396,00 dinár, illetve 402.905,00 euró összeghez jutott a bérbeadás alapján – írja a lap. Milošević pártja így tud máig a hatalom részese lenni! Az eset botrányos érdekessége azonban, hogy – amint ismeretes – a VMSZ a SPS-vel és a Szerb Haladó Párttal (SNS) közösen gyakorolja a hatalmat! Temerinben is.Ismereteim szerint a művelődési ház ügyében eddig sem a VMSZ nevű magyar-szerb vegyespárt – Pásztor Róbertnek, a temerini képviselő-testület elnökének pártja –, de a helyi székhelyű Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) sem hallatta a hangját.
A jogász képzettségű Guszton (másutt: Gusztony) András, 2008 és 2020 között Temerin község polgármestere, képviselő-testületi elnöke, stb. volt, a VMDP szervezetének valamikori agilis elnöke, most a véemeszes Magyar Nemzeti Tanács tagja részéről is – a kialakult tulajdonjogi problémával kapcsolatosan – csak ez a semmitmondó nyilatkozat hangzott el: „Bíznunk kell abban, hogy a helyzet számunkra pozitív végkifejlettel meg fog oldódni, s a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület a következő években is ezekben a helyiségekben folytathatja áldásos munkáját, ahogyan tette évtizedeken keresztül” (sicc!!). De ki fogja megoldani a problémát? Nem neki kellene ez ügyben fellépni az MNT-ben és a pártban, amelyiknek a színében a testületbe jutott? Mi történik, ha nem lesz „pozitív végkifejlet”? Minek is van az MNT-ben? Abban, hogy így alakult a helyzet neki nincsen felelőssége?
Ugyancsak temerini lakos Ökrész Rozália (1957), a VMSZ köztársasági képviselője, a parlamenti művelődési és tájékoztatási bizottság tagja is,aki ebben az ügyben is mélyen hallgat, mint általában a képviselőházi üléseken, amikor nem a SNS-t fényezi. Kit képvisel ő egyáltalán és mit tett – a zsíros fizetés és előjogok fejében – a vajdasági és a temerini magyar közösség érdekében? Nem kellene a visszahívását indítványozni?A mostani temerini „felháborodás” és „hatalmas viták” talán a Temerini Rádió 2016. december 1-jei – ugyancsak a községi képviselő-testület segédletével való – megszűnése/megszüntetése által kiváltott heves reagálásokhoz hasonlít. A Temerini Rádió felszámolása is „pótolhatatlan kárt okozott az ott dolgozóknak, valamint Temerin magyarságának és szerbségének”.
Csupán újságcikkre támaszkodva azonban nem lehetséges és nem is észszerű kibogozni a temerini Művelődési Központ épületének tulajdonjogi változásait. Azt a következtetést mégis le lehet levonni, hogy a váltakozó községi vezetőség folyamatosan nem viselt kellő gondot az épület tulajdonjogáról. Úgy viszonyult hozzá, mint Csáki szalmájához.
A magukat magyarnak nevező helyi pártok (VMSZ, VMDP) vezetői sem tettek éppen semmit a helyi magyar közösség helyzetének rendezése érdekében! A magyar közösségnek a település közéletéből való kiszorítása lenne/van folyamatban – e két párt tisztségviselői és képviselői segédletével? Az egyéni, a párt- és a koalíciós érdekek felülírták a közösségi érdeket?!
A község vezetőségének kötelessége és egyúttal felelőssége is a középület tulajdonjogának visszaszerzése. Az egyedüli biztató dolog a jogi szabály, miszerint a tulajdonjogi igény sohasem évül el, határidő nélkül érvényesíthető!
Nem elég munkacsoportot létrehozni „az épületegyüttes jogi hátterének felülvizsgálatára” – ahogy Pásztor Róbert mondja –, hanem munkacsoportot kell felállítani az eddigi mulasztások és a felelősség kivizsgálása is! (Érdekes lesz kivárni, hogyan fogja egy munkacsoport „felülvizsgálni” a bírósági határozatot.) Vagy Temerinben – pártalpon zsíros fizetésért – polgármester, képviselő-testületi elnök, az önkormányzat jogásza lehet akárki, de senki semmiért nem felel?
A SPS-t azonnal be kell perelni a tulajdonjog megállapítása céljából! Erről a kataszteri hivatalt is értesíteni kell és kérni a perindítás bejegyzését, az ingatlan eladása tilalmának bejegyzését a tulajdoni lapra!
A középület elvesztésének bizonyára a temerini magyar közösség művelődési életének további leépülése lesz a következménye!
Bozóki Antal
