Bozóki Antal: „Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!

– Szabadka városának bejáratait több mint egy éve ellepték az ízléstelen kinézetű, szerb trikolorba öltözött »üdvözlőtáblák«. A hivatalos nyelvhasználatot szabályozó törvény rendeleteinek figyelmen kívül hagyása miatt a városba látogatók csak szerb nyelven, cirill és latin írásmódban találkozhatnak velük. Üzenetük egyértelmű, még a sorok között is olvasható – írja a közleményben.
– A VMDKszabadkai képviselete úgy döntött, eleget tesz az elkeseredett és egyben dühös szabadkai lakosoknak, és egyeztetésre szólítja fel Szabadka város polgármesterét az ügy megnyugtató rendezésének érdekében.

Ha erre nem lesz hajlandóság, úgy vesszük számukra nem fontos a nemzetek közötti dialógus, ami további jogi és közéleti akciókra fog kényszeríteni bennünket – figyelmeztet a VMDK.
Ennek a jogsérelmi esetnek is helye lenne a State Department jelentésében. Úgy tűnik azonban, hogy a magyar politikai és civil szervezetek az utóbbi években nem tartanak semmilyen kapcsolatot a nemzetközi emberjogi szervezetekkel. Egyszerűen nincsen aki tájékoztassa őket a nemzeti kisebbségi jogsérelmekről és zaklatásokról.

Az közlemény egyik kommentálója arra hívta fel a figyelmet, hogy „sajnos ilyen nemzeti fény kavalkád van Gomboson és Nemesmiliticsen is. A kihelyezett útirányjelző táblákról Magyarkanizsa és Zenta községben ne is beszéljünk”.

Egy másik kommentátor azt tette szóvá, hogy a trafikban dolgozó hölgy, amikor megkérdezte, hogy „tud-e magyarul”, visszakérdezte tőle, hogy ő „tud-e szerbül”.
Ennek kapcsán feltette a kérdést, hogy „ő (mármint a trafikos dolgozó – B.A.) van miértünk, vagy mi vagyunk őérte?” A vevő valójában itt a többnyelvűség, konkrét esetben a magyar nyelv alkalmazásának a kérdését vette fel egy elárusítóhelyen, ahol az alkalmazottnak valamilyen szinten illene tudni/ismerni a környezeti nyelvet is.

A Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) Hivatalos Nyelv- és Íráshasználati Bizottsága is van. Hajnal Jenő MNT elnöksége alatt erről a bizottságról nem igazán lehetett hallani. Nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi, egypárti (Véemeszes) összetételű MNT-ben sem, vagy még nem találta fel magát, pedig – mint a fenti példákból is látszik, rengeteg tennivalója lenne.

A VMDK most – úgy tűnik – megelégelte a VMSZ vezető politikusainak (vagy ahogyan a párt fogalmaz: „helyi politikai zsoldosoknak”, Kern Imrének, Szabadka alpolgármesterének és Pásztor Istvánnak „a szabadkai kisebbségi párt elnökének”) az ígérgetéseit és „egyeztetésre szólította fel Szabadka város polgármesterét” az üdvözlőtáblák ügyében.

Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan követelte egy nemzeti kisebbségi jog érvényesítését, ez esetben a törvény által biztosított, az anyanyelv használati jogának gyakorlati alkalmazását, valamint „további jogi és közéleti akciókat” is kilátásba helyezett.

Kellemes meglepetés lenne, ha az MNT nyelvhasználati bizottsága is állást foglalna a kérdésben és a szabadkai közigazgatás, amelyiknek élén Pásztor Bálint, a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) pártelnökének fia van, összhangba hozná a körforgalmi táblákat a nyelvhasználati törvénnyel. Erre azonban aligha kerül sor.

Kíváncsian várjuk, a VMDK indít-e és milyen további „akciókat”, és hogy lecserélik-e a szabadkai „üdvözlőtáblákat”. A párt szavahihetősége forog kockán! „Aki á-t mond, mondjon bé-t is” – tartja a magyar közmondás!

BOZÓKI Antal