A normalitás és a szerb nacionalizmus erősödése között választ holnap Montenegró
Milo Đukanović hivatalban lévő köztársasági elnök és Jakov Milatović korábbi gazdaságfejlesztési miniszter méri össze erejét a montenegrói elnökválasztás második fordulójában vasárnap.
A két héttel ezelőtti első fordulóban a függetlenségi, polgári értékeket valló Milo Đukanović a szavazatok 35,37 százalékát szerezte meg, míg a balliberális Jakov Milatovićra (aki sokak szerint kriptocsetnik és a Szerbiai Pravoszláv Egyház (Ἐκκλησίας Σερβίας) sakkfigurája) a választópolgárok 28,92 százaléka adta a voksát.
A “bitangnak” és „albán csetniknek” becézett Dritan Abazović kormányfő, a balliberális (ám kriptoszerb) Aleksa Bečić és pártja, a Demokratikus Montenegró, valamint a mélyszerb soviniszta Demokratikus Front, úgy, ahogy a párt vezetője, Andrija Mandić csetnikvajda már a választások éjszakáján felszólították a szavazóikat és a szimpatizánsaikat, hogy az elnökválasztás második körében Jakov Milatovićot támogassák. Milatović mellett több szerbiai jómadár politikus is kiállt, egyebek között Vojislav Šešelj háborús bűnös csetnikvajda, a Szerb Haladó Párt színe-java, Aleksandar Raković nagyszerb nacionalista és katolikusellenes történész, a „szerb világ” névre keresztelt Nagy-Szerbia koncepció ideológusa, a régióbeli neocsetnikek, a jugonosztalgiában szenvedő balliberálisok, valamint a Montenegróban egyre nagyobb befolyásra törekedő Szerbiai Pravoszláv Egyház. A podgoricai Pobjeda a minap közzétette a Szerb Haladó Párt titkos dokumentumát, amely szerint Milo Đukanović választási győzelmének megakadályozása „stratégiai érdek”.
„Az első körben Belgrád taktikája az volt, hogy formálisan Mandićot, Milatovićot pedig titkosan, mint mérsékeltebb szerbbarát jelöltet támogatta, mindezt azzal a céllal tette, hogy megteremtse a Đukanović feletti végső győzelem feltételeit”
– írja a Pobjeda.
Fontos leszögezni: Még ha a Milo Đukanović ellen olykor elhangzó (de sohasem bizonyított) korrupciós vádakban lehet is némi igazság, tény, hogy a montenegrói lakosság sohasem panaszkodott, tüntetett az életszínvonal vagy akár a demokrácia hiánya miatt.
Továbbá az is tény, hogy Đukanović normális, harmonikus viszonyt ápolt az albánokkal, horvátokkal és a többi régióbeli népekkel, a békére törekedett.
Egyedül a délvidéki magyaroknak is annyi kárt okozó mélyszerb soviniszták nem tudják őt megemészteni.
Miért fontos délvidéki magyar szemszögből nézve, hogy Milo Đukanović győzzön a montenegrói elnökválasztás második fordulójában?
Mint tudjuk, minden vélt vagy valós szerb győzelem az igencsak cudarnak bizonyult szerb nacionalizmus fokozódásával és nem ritkán zabolátlan nemzeti eufóriával jár.
Márpedig tudjuk, hogy a „szerb felsőbbrendűség” elhitetése, önszuggerálása hova vezetett a nem is olyan távoli múltban, és hogyan bánt el a „mennyei nép” a nem szerb közösségekkel, köztük az itteni magyarsággal is.
Montenegróban is lassan „visszatérnek a kilencvenes évek”. Erről tanúskodik az a tény is, hogy egyre gyakrabban éltetik a stadionokban és az utcákon a népirtásért elítélt Ratko Mladić balkáni mészárost
