A nagyszerb nacionalisták „sakkfigurája” Montenegró új elnöke
Jelentős fölénnyel megnyerte Montenegró függetlenedése óta a negyedik elnökválasztás vasárnapi, második, döntő fordulóját Jakov Milatović (aki sokak szerint kriptocsetnik és a Szerbiai Pravoszláv Egyház (Ἐκκλησίας Σερβίας) sakkfigurája – A szerk.) a szavazatok 100 százalékos feldolgozottsága alapján.
Az este 20 órakor befejeződött voksoláson a leadott szavazatok 100 százalékos feldolgozottsága alapján 58,9 százalékkal nyert a naiv crnagóracoknak a választási kampánya során 1000 eurós fizetéseket ígérő Jakov Milatović, míg Milo Đukanović leköszönő államfő 41,1 százalékon végzett. A szavazáson a választásra jogosultak 70,7 százaléka vett részt.
Ahogy korábban megírtuk, a “bitangnak” és „albán csetniknek” becézett Dritan Abazović kormányfő, a balliberális (ám kriptoszerb) Aleksa Bečić és pártja, a Demokratikus Montenegró, valamint a mélyszerb soviniszta Demokratikus Front, úgy, ahogy a párt vezetője, Andrija Mandić csetnikvajda már a választások első fordulójának éjszakáján felszólították a szavazóikat és a szimpatizánsaikat, hogy az elnökválasztás második körében Jakov Milatovićot támogassák. Milatović mellett több szerbiai jómadár politikus is kiállt, egyebek között Vojislav Šešelj háborús bűnös csetnikvajda, a Szerb Haladó Párt színe-java, Aleksandar Raković nagyszerb nacionalista és katolikusellenes történész, a „szerb világ” névre keresztelt Nagy-Szerbia koncepció ideológusa, a régióbeli neocsetnikek, a jugonosztalgiában szenvedő (komcsi pedigrés) balliberálisok, valamint a Montenegróban egyre nagyobb befolyásra törekedő Szerbiai Pravoszláv Egyház. A podgoricai Pobjeda a minap közzétette a Szerb Haladó Párt titkos dokumentumát, amely szerint Milo Đukanović választási győzelmének megakadályozása „stratégiai érdek”.
„Az első körben Belgrád taktikája az volt, hogy formálisan Mandićot, Milatovićot pedig titkosan, mint mérsékeltebb szerbbarát jelöltet támogassa, mindezt azzal a céllal, hogy megteremtse a Đukanović feletti végső győzelem feltételeit”
– írta a Pobjeda.
Milo Đukanović 32 éve volt hatalmon az országban. Volt már elnök 1998 és 2002 között, de miniszterelnökként négy ciklusban is szolgált: Montenegró 1991-es autonómiájától 1998-as elnökké választásáig, majd 2003-tól 2006-ig, 2008-tól 2010-ig és 2012-től 2016-ig. Emellett 1998 óta vezeti a Szocialisták Demokrata Pártját (DPS).
Fontos leszögezni: Még ha a Milo Đukanović ellen olykor elhangzó (de sohasem bizonyított) korrupciós vádakban lehet is némi igazság, tény, hogy a montenegrói lakosság sohasem panaszkodott, tüntetett az életszínvonal vagy akár a demokrácia hiánya miatt.
Továbbá az is tény, hogy Đukanović normális, harmonikus viszonyt ápolt az albánokkal, horvátokkal és a többi régióbeli népekkel, a békére törekedett.
Egyedül a délvidéki magyaroknak is annyi kárt okozó, Montenegró függetlenségét el nem ismerő mélyszerb soviniszták nem tudják őt megemészteni.
Miért lett volna fontos délvidéki magyar szemszögből nézve, ha Milo Đukanović nyert volna a montenegrói elnökválasztás második fordulójában?
Mint tudjuk, minden vélt vagy valós szerb győzelem az igencsak cudarnak bizonyult szerb nacionalizmus fokozódásával és nem ritkán zabolátlan nemzeti eufóriával jár.
Márpedig tudjuk, hogy a „szerb felsőbbrendűség” elhitetése, önszuggerálása hova vezetett a nem is olyan távoli múltban, és hogyan bánt el a „mennyei nép” a nem szerb közösségekkel, köztük az itteni magyarsággal is.
