A (h)ősi múltunk lehelete ámulatba ejtette a Délvidéki Ősök Napja látogatóit
Lenyűgöző látvány fogadta a 3. Délvidéki Ősök Napja rendezvény látogatóit, amelyre ezúttal is Bajsán került sor.
A szervezők varázslatos időutazásként tárták a délvidéki közönség elé a legősibb múltunkat felidéző csodás nézedelmeket.
Lélegzetelállító programokkal: ősi magyar szálláshelyek – jurták bemutatójaval, íjászattal, gyermeklovagoltatással, sajátos kézműves foglalkozásokkal, honfoglalás kori íjak kiállításával kápráztatták el a nézőket.
Az (egyik) legnagyobb látványosságnak számító bravúros harci bemutatók és a vértes szablyavívó viadal őseink bátorságáról, ügyességéről, karakánságáról, lélekjelenlétéről tanúskodott.
A múlt mágikus leheletét árasztó nomád vonulás, lovas versenyek és lovas vetélkedők, hagyományőrző sportviadalok, a magyar-hun-avar örökséget bemutató tárlatok, népzenei és magyar táltos-zenei programok ámulatba ejtették a jelenlevőket.
A rendezvény szervezője: a Magyar Turán Alapítvány által létrehozott Magyar Turán Szövetség, illetve a szövetség délvidéki tagozata a Magyar-Turán Délvidék derék vezetői lelkesedéssel foglalták össze benyomásaikat.
A magyar összefogás ünnepe
Fehér József, a Magyar Turán Alapítvány egyik szervezője:
Ez a harmadik Délvidéki Ősök Napja és a minden idők legjobbjának ígérkezik. Minden ami eddig történt, csodálatos volt. Ezúttal az időjárás is ideális, nincs nagy hőség.
Egy különleges kiállításra hívnám fel a figyelmet. Apropója, hogy itt Délvidéken megtalálták egy honfoglalás kori nő csontvázát. Az arcrekonstrukciót a Magyar Természettudományi Múzeum készítette el. A tárlatot e köré szerveztük.
A jurtakiállítás keretében pedig készítetünk egy sajátos hangulatbemutatót, amelyből kiderül, hogyan élhettek az eleink a tizedik század környékén.
A Délvidéki Ősök Napja a nagy összefogás ünnepe, hiszen a Kárpát-medence minden szegletéből érkeztek ide hagyományőrzők és nézők egyaránt. Például a lovas bemutatót egy felvidéki hagyományőrző vezetőnk, Vermes István és csapata hajtja végre. Felvidékről érkeztek a Dalia iskola tagjai Kopecsni Gábor részvételével. Az Erdélyi Turán Hagyományőrző Egyesület résztvevői is különböző bemutatókat tartanak. És természetesen ki kell emelni, hogy a helyi erők, a Délvidéki Turán lelkes képviselői győnyőrű rendezvényt hoztak létre.
Rengeteget dolgoztak azért, hogy összehozhassunk egy közös ünnepet, és a résztvevők jól érezhessék magukat.
„A délvidéki magyarságot érdekli a saját származása, őseinek története”
Bíró András Zsolt antropológus, a Kurultáj – Magyar Törzsi Gyűlés főszervezője, a Magyar-Turán Alapítvány elnöke, a magyar hagyományőrzés meghatározó egyénisége több kérdésünkre válaszolt.
Ön többször járt Délvidéken. Milyen benyomásokat szerzett az itteni magyarokról? Mennyire érdekli őket a magyarság őstörténete, mennyire fogták fel a múlt megismerésének jelentőségét?
Viszonylag sokat járok Délvidékre, ami nem csak a munkámból adódik. Szeretem járni Karpát-medencét, szeretem a szép tájakat, Délvidék pedig különösen közel áll a szívemhez. A Magyar Turán Alapítványnak a kezdetek óta van egy olyan küldetése, hogy a magyarság kulturális egyesítésével olyan kiállításokra, konferenciákra és hagyományőrző rendezvényekre kerüljön sor, ahol a magyarsághoz való tartozást meg lehet élni.
Ahhoz, hogy ezt még jobban megéljük, azt kellene megérteni, mit jelent magyarnak lenni. Nemcsak Délvidéken, hanem minden elszakított területen probléma, hogy nagyon sok magyar ember valamilyen szinten asszimilálódik az adott ország közegéhez és kicsit elveszti az érdeklődését. A magyar nyelvű oktatásban sajnos nem szerepel olyan hangsúllyal a magyarság története, az ősmagyarság kultúrája, mint ahogyan az kívánatos lenne. Ezért itt Délvidéken az alapvető fogalmakat is részletesebben kell elmagyarázni.
Természetesen mindenhol vannak képzett, tanult, könyveket, cikkeket olvasó emberek, de ez csak egy réteg. Általában úgy kell felépíteni az előadásokat, hogy midenki megértse azokat. Ezért nagyon sok olyan dolgot kell elmagyarázni, mint például mi az, hogy magyar törzsek, mi az, hogy vérszerződés, továbbá a magyar honfoglalással és a hunok történetével kapcsolatos alapvetésekre is ki kell térni.
A mai korban ez azért is van, mert az emberek a rohanó világban sokkal kevesebbet olvasnak, mint régen, rövid videóklipeket néznek, nem szeretnek hosszú információkat végighallgatni, végignézni. Fontos felkelteni az érdeklődésüket. Arra törekszünk, hogy a fiatalokat is beemeljük ebbe a folymatba, hiszen a fiatalok a jövőnk.
A kérdés másik felére rátérve, szerintem a délvidéki magyarságot érdekli a saját származása, őseinek története, de kevés lehetősége van a színvonalas tájékozódásra.
Az interneten ugyan minden megjelenik, de nehéz eldönteni, mi a hiteles információ. Ezért fontos, hogy a természettudományi múzeumban dolgozó antropológusok, genetikusok, történészek elmondják a véleményüket, ismertessék kutatási témájukat, hogy első kézből tájékozódhassanak, igazodhassanak el az emberek a sok különböző verzió között. Tegnapelőtt egy előadásra került sor Topolyán, ahol a természettudományok, különösen az antropológia és a genetika szempontjából elmondtam az utóbbi évtizedek kutatásaink legfontosabb eredményeit, beleértve a saját kutatási eredményeinket is.
„Ezerötszáz éves csontokból is képesek vagyunk DNS-mintát venni”
Óriási mértékben bővült a lehetőségek tárháza a technikai fejlődés révén. Már a csontokból kivont DNS-analízis is lehetővé vált. Akár ezer-ezerötszáz éves csontokból is képesek vagyunk DNS-mintát venni, és azt összehasonlítani a ma emberével. Össze tudjuk hasonlítani különböző régiók genetikai típusáit.
A modern antropológia pedig az arc elemzésével nagyon sok összefüggést tud feltárni, képes egy adott időpontban különböző népességeket összehasonlítani. Ugyanakkor, ha egy adott régióból, helyszínről több adatunk van, meg tudjuk mondani, milyen típusú emberek éltek itt ötszáz, ezer, ezerötszáz, kétezer éve. Ha elég adattal rendelkezünk, azt is ki tudjuk deríteni mikor milyen típusok jelentek meg az adott földrajzi területen. Ily módon elég jól használható modelleket lehet alkotni. Tehát egy ilyen jellegű küldetésünk is van.
A magyarság történelme egy óriási, dicső történelem. A magyarság több mint ezerszáz éve rendelkezik államisággal. A magyarságnak van egy nagyon érdekes története a Kárpát-medencén kívül is: egy hosszú vándorlás, s az azt megelőző kialakulási folyamat. A mi történelmünk és a magyarság genetikai, kulturális öröksége elvezethető nagyon messzire keletre.
A sztyeppei lovasnomád civilizáció bemutatása is egy különösen érdekes feladat. A magyarság genetikája, antropológiája a mai napig őrzi azt a tényt, hogy őseink nagy része keletről jött. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma vagy csak egy típus lenne. Ugyanakkor mi magyarok olyan genetikai jellegzetességgel rendelkezünk, amilyen Európában másoknál nem észlelhető. Ez a mi különlegességünk. Ez egyáltalán nem egy mínusz, hanem kifejezetten plusznak tekinthető.
A magyar történelem úgy teljes, hogy az ezerszáz éves európai történelmünket nem kell magyarázni, hiszen az magáért beszél: ez a nemzet felvirágoztatta Kárpát-medencét, államot alkotott, és a mai napig él ebben a hazában. Őrizzük meg ezt a sajátos kultúránkat!
Azt szoktam mondani: csak az nem büszke a magyarságára, aki nem tudja mi az magyarnak lenni.
2013-ban, amikor emlékezetes előadast tartott a szabadkai Szabadegyetemen, egyebek között elhangzott: a vizsgálatok kimutatták, hogy a magyarokhoz genetikailag legközelebb állnak a torgáji kazakok, a bolgárok, az oszétek, az ukránok, a türkmének, a tadzsikok, a németek, a számik, az ujgurok és az oroszok. Tehát a tizes listán hat földrajzilag távol álló türk nép szerepel, ami azt bizonyítja, hogy a magyarság eredetének szálai sokkal messzebbre, akár Közép- és Belső-Ázsiába is elvezetnek. Vajon ezt azóta újabb kutatások is megerősítették?
Igen. Sőt, azóta annyival egészültek ki a kutatások, hogy ma már a honfoglalás kori csontokból kivont DNS-mintát összevethetjük a hun korból származó egyének DNS-mintájával.
Több esetben kapcsolat mutatható ki a hun kori és a honfoglaló kori leletek között is, tehát ott eltelt több száz év, de ez azt jelenti, hogy a hun birodalom szétesése után maga a hun nemzet, a hun népesség nem tűnik el, csak új neveken, új törzsi neveken, később a magyar törzsszövetségben tovább él. Nem lehet azt mondani, hogy ugyanazok, mert közben eltelik négyszáz év, és újabb türk törzsek, újabb más genetikai hatások érik, de a bázisában, lényegében kimutatható, hogy tulajdonképpen genetikai kapcsolat is van. Nem csak kulturális és legendabeli a hunok és a későbbi honfoglalók közötti kapocs.
Az Árpád-háznak is vizsgálták apai vonalon az eredetét és ott is kiderült, hogy nagyon messze az altájig visszavezethető.
Egy kis kiegészítés a kérdés kapcsán: nem a torgáji kazakokról, hanem a kazikisztáni madjar törzsről volt szó.
Nekünk nem ők a legközelebbi rokonaink, hanem nekik vagyunk mi a legközelebbi rokonai. Ez azért más, mert ők egy kicsi közösség és bennük találhatók azok a gének, amelyek a madjarokban is megvannak.
Ezzel szemben mi egy nagy közösség vagyunk és bennünk, mai magyarokban európai gének is vannak. Az a lényeg, hogy az apai vonalak viszgálata révén kiderült, hogy a magyaroszági magyarok egy része és a torgáji madjarok nagyobb része genetikai szinten találkozik. Ez valamikor egy közösség volt, de aztán szétáramlott a sztyeppén. Ott ők még őrzik ezt az elnevezést. Üzbegisztánban is van egy hasonló törzs, ott „dzs”-vel ejtik a magyar szót.
Együttműködés a délvidéki intézményekkel
Miért pont Bajsán tartják a Délvidéki Ősök Napját?
Nagyon sok barátunk van Délvidéken, ezért több évvel ezelőtt létrehoztuk a Délvidéki Turánt, amelynek a központja Törökbecsén taláható.
Ami Bajsát illeti, a volt téglagyár területe alkalmasnak bizonyult a rendezvény megtartására. Ez nem jelenti, hogy más települések ki vannak zárva, hogy a jövőben nem lehet ilyen rendezvényeket tartani máshol a Délvidéken, de itt indítottuk el az első ilyen nagyszabású rendezvényt. Úgy látszik, hogy kezdi egyre inkább magáénak érezni a délvidéki magyarság ezt az ünnepet.
Egyébként a Délvidéki Turán is egyre inkább gyarapszik. Egyre több helységből vonjuk be az embereket ebbe a közös ünnepbe és ebbe a közös szerveződésbe. A Délvidéki Turán a nagy bugaci ünnepben is nagy szerepet vállalt. Ezeket az ünnepeket már együtt valósítjuk meg. Sőt, a bajsai Ősök Napján felvidékiek, erdélyiek is jönnek, tehát a Kárpát-medencei magyarság is itt találkozik.
Akadt-e problémájuk a szerb hatóságokkal, amelyek általában nem nézik jó szemmel a magyar nemzeti öntudatot erősítő megmozdulásokat?
Tudtuk, hogy korábban voltak ilyen problémák, készültünk is rá, de nem volt semmilyen gond. A határon néha előfordul, hogy az ilyen magyaros pólókat viselő embereket alaposan megvizsgálják, félreállítják, de erre most nem került sor.
A helyi hatóságokkal nem volt semmilyen gond. A tudomány terén pedig kifejezetten jó az együttműködés. Kiemelném Raško Ramadanski régész barátunkat, aki az óbecsei múzeum régész igazgatója, vele közös tárlatot nyitottunk még áprilisban. Nagyon jó az együttműködésünk a szabadkai és a topolyai múzeummal, tehát az itntézményrendszereket is megpróbáljuk összekötni.
A szerbség őstörténetével is foglalkozik?
A Balkán őstörténete is érdekes. Azzal is foglalkozom. Ami a szerbeket illeti, ők egy szláv nyelvet beszélnek, de genetikailag inkább a régi trák és különböző illír pásztor törzsekhez köthetők. Csak átvették a szlávok nyelvét, később pedig az egyházi nyelv miatt ez vált náluk egyeduralkodóvá. A szerbek őstörténete is elég összetett. Nagy változások révén jutottunk el a mai szerbek kialakulásához.
Délvidéki zászló
Arra a kérdésre, vajon milyen nehézségekkel jár egy ilyen nagyszabású hagyományőrző rendezvény megszervezése, Link Lajos, a Magyar Turán Szövetség délvidéki koordinátora a következőt válaszolta:
Ha jó a vezetőnk és a csapat, amellyel együtt dolgozunk, és ha valamit szívből csinálunk, a nehézségek eltörpülnek, majd a végén kiszépülnek egy ilyen ünnepség fénypontján. Számomra megtiszteltetés, hogy Bíró András Zsolt abban a bizalomban részesített, hogy a délvidéki régiót, mint koordinátor irányíthassam.
Több hagyományőrző csapat működik és mindegyik önálló tevékenységet folytat. Számunkra fontos küldetés az is, hogy ezeket a hagyományőrzőket egy vesszőkötegbe fogjuk, mert külön-külön törékenyek vagyunk.
Az összefogás egy ilyen ragyogó rendezvényt eredményezhet. Markáns arculatot mutatunk a nagy Kurultájon, a nagy Őseink Napján, hiszen mindannyian közös zászló alá tudunk vonulni.
A délvidéki zászló, amit itt láttok, egy háromszög alakú harci zászló, amely az ősi szimbolikákat gyűjti egybe. Délvidék mindig a magyarság, a Nagyalföld alkotó része volt, de saját zászlóval nem rendelkezett, mint ahogyan Felvidék sem. A történelem során sajnos külön szakadtunk, de most a zászló révén is be tudnak azonosítani bennünket.
Bíró András Zsolt: Korábban külön megyék voltak, ennelfogva Délvidéknek nem volt szüksége külön zászlóra. Felvidék, Erdély, Székelyföld saját zászlóval rendelkezik, s fontosnak tartottuk, hogy Délvidéknek is legyen saját zászlaja.
A zászlót zöld mezőben alkottuk meg, egyrészt azért, mert a zöld a magyarság egyik színe, másrészt pedig a hatalmas bácskai és bánáti nagy mezőkre, az éléstárra utal. A rovásírás „zs” betűjére is hasonlít, egyúttal a torgáji madjarok törzsi jele is, de ugyanakkor egy életfát is szimbolizál, sőt, egy madarat is. A Hold és a Nap, mint a régi magyar szimbólumok is jelen vannak rajta. Ez így együtt a délvidéki zászló.
Mindenkit arra biztatunk, használja ezt a zászlót, amely nem egy politikai zászló, nem egy cégzászló, hanem a magyarság legrégebbi jelképeit tartalmazza, és ugyanakkor jól szimbolizálja Délvidéket.
