Fremond Árpád alkalmatlan az MNT elnöki posztjának betöltésére!

Szeptember 3-ára virradóra ismeretlen tettesek megrongálták, gyakorlatilag szétverték Szabadka magyar, piros-fehér-zöld településtábla feliratát Palics bejáratánál és a békovai körforgalomnál.

Azóta kiderült, hogy nem egy, hanem „összesen három tábla tört ripityára”. Az adatot azonban nem az itteni sajtóból, hanem Füssy Angélának a Pesti Srácok.hu-ban közölt írásból kellett megtudnunk. Ez pedig arra utal, hogy szervezett rongálásról lehet szó.

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) alapította Magyar Szó a szeptember 4-ei címoldalán közölt hírnek – jellemzően elhagyva a magyar jelzőt – azt a címet adta, hogy „megrongálták a feliratokat”.

A hírből aztán megtudjuk, hogy a szerb nyelvű, cirill betűs feliratokat „épen hagyták”. A rongálás idején Szabadkán még folyamatban volt a városnapi ünnep.

A többnyelvű helységnév- és útjelző táblákon a nemzeti kisebbségi elnevezések lefestése és/vagy a táblák megrongálása tartományszerte nem mostani keletű. A szabadkai eset csak az ilyen jellegű nacionalista-soviniszta megnyilvánulás csúcsosodása. Jellemző, hogy az elkövetőket nem találták meg, vagy nem is keresték, annak ellenére, hogy nem kevés anyagi kár is keletkezett.

A mostani szerb nyelvű és cirill betűs „üdvözlőtábláknak” is nevezett helységnévtáblákat számos vajdasági helység bejáratánál, vagy éppen településen – Szabadkától Újvidékig és tovább – az idén kezdték kihelyezni. Zombor járás területén például „eddig legalább kilenc településen állítottak fel új település-feliratokat, zömében szerb nemzeti színekben, néhol csupa cirillel, néhol latin betűkkel, de a kisebbségek nyelvén sosem”.

Szabadkán is előbb a szerb nyelvű és cirill betűs táblát készítettek, majd – a közvélemény és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) követelésére – június 28-ára elkészült a magyar tábla is.

Aleksandar Vučić szerb államfő szeptember 1-jén, a Szabadka díszpolgára cím átvételekor – ami ugyancsak nagy felháborodásra adott okot – mondott beszédében „azt is kihangsúlyozta, hogy miután Pásztor István kezdeményezte a magyar nyelvű, magyar nemzeti színű Szabadka-feliratok kihelyezését, ő támogatta azt”.

– Mindent megteszünk annak érdekében, hogy újra új fényében díszeleghessen a Szabadka feliratú tábla, és hogy az elkövetők elnyerjék méltó büntetésüket – mondta Pásztor.

A Szabadkai Magyar Rádió Napindító c. műsorában – amit a VMSZ házi rádiójának is neveznek – Pásztor szeptember 5-én „azt találta mondani a sorok között, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK-nak) és a független vajdmagyar sajtónak (szerinte ellenzéki sajtónak) köze volna a táblarongálásokhoz Szabadkán”.

Ismereteim szerint Pásztor István (és fia, Bálint ugyancsak a honlapján) első alkalommal reagált a helységnévtáblák rongálása és egyáltalán a nemzeti kisebbségi jogok sérelme ügyében. Tálán azért, mert ez mostmár elérte Szabadkát is, vagyis a küszöbükig jutott!

Junior Pásztor azt üzente, hogy a tábla „rövid időn belül újra állni fog! És ahányszor csak kell újra és újra!”

Csonka Áron, a VMDK elnöke a Facebook oldalán reagált Pásztor István nyilatkozatára, miszerint „az állításai minden valóságot mellőznek!”

A kommentelők szerint – Pásztor Istvánnal ellentétben – a táblarongálással „ha Vučićnak üzentek volna, akkor a cirill betűs Szabadka feliratot tették volna tönkre.”

A Szabadkai Magyar Rádióban szeptember 5-én Pásztor is elismerte, hogy „politikai akcióról van szó, nem pusztán bűncselekményről”, és hogy „a magyar nyelvű Szabadka-feliratok megrongálása sokkal inkább politikai üzenet” (mint bűncselekmény – B. A.).

– Ha a szabadkai helyzetet vesszük górcső alá, egyértelművé vált, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt (SNS) alkotta koalíció tevékenységének a legjelentősebb eredménye, hogy – miközben a magyarok és szerbek közötti „hatalmas barátságról” szóló meséket hallgatjuk -, a valóságban ez a két nép nem együtt, csak egymás mellett él. Az egykori radikálisok és talpnyalóik teljesen megsemmisítették az egykoron létező harmonikus együttélést Szabadkán, helyette a két nemzet kapcsolatát kizárólag a kereskedelem és az érdekek szintjére süllyesztették. A koalíció azt a tényt, hogy ez a két nép különböző nyelveken beszél, kizárólag a „sajátjai” megszerzésére használja fel, így olcsó politikai pontszerzéssel biztosítanak maguknak különböző privilégiumokat – jelentette ki Öreg Anna köztársasági képviselő, a Szabad Polgárok Mozgalmának vajdasági elnöke azon aggasztó hírek kapcsán, amelyek Szabadkáról érkeznek.

Miért kellett Pásztor Istvánnak egyáltalán „kezdeményezni” a magyar nyelvű helységnévtábla kihelyezését és miért volt szükséges ehhez az államfő „támogatása”, amikor ezt a kérdést a szerbiai jogszabályok és a nemzetközi egyezmények már régen rendezték?

Szabadka város alapszabálya 9/1. szakasza értelmében „a városban egyenrangú hivatalos használatban van a szerb, a bunyevác, a magyar és a horvát nyelv, valamint írás”.

A városvezetésnek – ahol Pásztor fia (Bálint) a Községi Képviselő-testület elnöke – hivatali kötelezettsége lett volna, hogy (ha már táblakihelyezésre adták a fejüket), azt egyszerre tegye meg minden nyelven és írással – ami mindeddig nem történt meg!

Más kérdés, hogy ezekre a világító – sokak szerint giccses és költséges táblákra egyáltalán nem is volt szükség! Ezek azoknak kellettek, akik – suba alatt – az Aleksandar Vulin, a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség [Bezbednosno-informativna agencija – BIA] igazgatója nevéhez kötött „szerb világ” létrehozását szorgalmazzák. Ennek tudható be aztán, hogy Vajdaság-szerte gomba módjára elszaporodtak az ilyen helységnévtáblák, amelyek kihelyezésekor rendre elmaradt a nemzeti kisebbségi nyelvű helységnevek kiírása.

Az egyetlen magyar ellenzéki szervezetként létező VMDK a hivatalos szerveknél a nyelvhasználati jogszabályoknak alkalmazására tett kezdeményezései a jogsértő és a magyar közösség irritálását képező egynyelvű (szerb nyelvű cirill betűs) táblák ügyében mindeddig semmilyen konkrét eredményt nem hoztak.

– Ma (szeptember 5-én – B.A.) kaptuk kézhez az önkormányzati miniszter kabinetjéből az értesítést, miszerint a beadványunk alapján írásos utasítást adtak Zombor Város polgármesterének, járjon el a törvény és a felügyelőség rendelete alapján, és helyezze ki a magyar nyelvű táblákat – írja a párt közleményében.

Az Önkormányzati Minisztérium kötelezi ugyan – más egyebet nem is tehet – a községi szerveket, hogy a területükön hivatalos használatban lévő nyelveken is írják ki a települések neveit, aminek aztán az utóbbiak – „pénzhiányra hivatkozva” nem tesznek eleget, illetve elszabotálnak. A nemzeti kisebbségi jogok alkalmazásáért folytatott küzdelem eddigi módszerei – ezek szerint – eredménytelennek bizonyultak.

A táblarongálást az elsők között Tomislav Žigmanov kisebbségügyi miniszter ítélte el, aki „kiemelte, ez a cselekedet teljes mértékben ellentétes az integrációs politikával”. A korábban a kisebbségi jogok ügyében rámenős miniszterről egyébként semmit sem hallani, nem tudni, hogy mivel is foglalkozik. A horvát és a bunyevác nyelvű tábla elmaradást meg sem említette! (El sem kellett volna fogadnia a tárcát.)

Szeptember 4-én Szabadkára látogatott Tomislav Momirović bel- és külkereskedelmi miniszter és „az egész szerb kormány nevében utasította vissza a magyarellenes rongálásokat”.

Megszólalt – ismereteim szerint kisebbségi jogsérelem ügyében először – Brankica Janković szerb esélyegyenlőségi biztos is.

Janković közleményében rámutat, hogy „az Alkotmány és a törvények biztosítják a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvük hivatalos használatát”. A mondatból azonban kimaradt viszont az „egyenrangú” (használatát – B. A.) szó, s ez is mutatja, mennyire otthonos témában.

A VMDK fel is tette a kérdést, hogy „hol volt az esélyegyenlőségi biztos, amikor csak szerb nyelven tették ki a táblákat? Vagy hol volt/van, amikor az útirányt jelző táblákon a települések nevét csak szerb nyelven cirill/latin betűkkel írják ki?” – kérdezi a párt. De hol voltak a többiek is!?

– Janković emlékeztet, hogy – sajtójelentések szerint – júliusban ezt (a rongálást – B. A.) megelőzte a szabadkai cirill betűs üdvözlő felirat rongálása, a körforgalomnál, ami ugyancsak mindennemű elítélést megérdemel és az Alkotmány, valamint a törvény megsértését jelenti”.

Csonka Áron, a VMDK elnöke ezzel kapcsolatban a Pesti Srácok.hu újságírójának kérdésére elmondta, „korábban előfordult, hogy Palicsnál a szerb feliratból betű hiányzott. Arról azonban kiderült, hogy az égő égett ki a világtó testben és cserére vitték el. – A tények ellenére volt, aki abban feltétlenül valamilyen eseményt akart látni – tette hozzá.

Zoran Pašalić a köztársasági ombudsman (miért nem a tartományi is?) „élesen elítélte a szabadkai vandalizmust.“

A jogvédő közleménye végén kiemeli, hogy „Szabadka és a szerb állam minden polgáré, és a múlt hétvégén történt vandál cselekedet csúnyán sérti a magyar közösség (ugyancsak hiányzik az egyenrangú szó – B. A.) hivatalos nyelv- és íráshasználati jogait és a provokáció formáját jelenti, aminek nincs helye Szerbiában”.

Nyilvánvaló, hogy Szerbiában a nemzeti kisebbségi/közösségi jogok gyakorlati alkalmazása akadályokba ütközik, s ez rontja a nemzeti közösségek közötti viszonyokat is.

A táblarongálások a nemzeti kisebbségi jogsérelmek nem egyedüli, külső, de szemmel látható jelei. A nemzeti kisebbségi polgár számára az Alkotmány és a törvények által garantált (részarányos) foglalkoztatási és egyéb jogok nehezen elérhetők, mivel megkülönböztetésben részesülnek, a társadalom peremére szorulnak!

A hivatalos nyilatkozatok csak akkor nyugtatják majd meg a közvéleményt, ha az elkövetőket megtalálják és példásan meg is büntetik, a hatályos törvényeket pedig a gyakorlatban elkezdik végre következetesen alkalmazni.

Bozóki Antal

(fotó: Palics – Facebook)

bozokiantal.blogspot.com