105 éve szállta meg Szabadkát a szerb hadsereg
„105 éve szabadította fel a szerb hadsereg Szabadkát” – írja több szerbiai portál az november 13-ai emléknap kapcsán, de pontosan ki és mikor szállta meg Szabadkát, akitől fel kellett volna szabadítani?! Ez talány…
Mindenesetre, ami tény, hogy 1918 november 13-án a szerb hadsereg megérkezett Szabadkára vonattal, ahol ellenállás nélkül átvették a város felett az uralmat. Erre emlékeztek meg tegnap, amikor is a Puskin téren tartott ünnepség keretében megkoszorúzták a szabadkai „Anti-Trianon szobrot”, amely az 1918-ig elesett szerbeknek állít emléket. Nem csak a város, de a szobor is ebül szerzett, ugyanis az egy magyar honvédemléknek készült, ám azt a szerb hatalom konfiskálta és átalakította szerb emlékművé, amelynél máig emlékeznek. Vagyis az emlékmű így duplán szimbolikus jelentőségű.
Szabadka város az elcsatolása idején Magyarország második legnagyobb települése volt Szegeddel együtt, az akkor létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság legnagyobb városa, amely népesebb volt, Zágrábnál, Belgrádnál és a többi frissen oda csatolt régiós későbbi fővárosnánál. Majd csupán az idén közzétett népszámlálások idejére, vagyis 100 év kitartó munkájával tudták elérni, hogy 2023-ra már nem a magyar a legnagyobb nemzeti közösség a városban.
– A szerb hadsereget a szláv lakosság köszöntötte. Szabadka egyike volt azon északi területeknek, amelyek megfelelően fogadták a szerb hadsereget (lásd a fenti képen milyen „tömegessen” – a szerk.) és az évszázados egyesülési vágyat a Szerb Királysággal, majd az SzHSz Királysággal. Lelkes volt az élet ebben a városban, a magyar nyelvet és a magyar iskolákat akkor még nem szüntették meg. Éppen ellenkezőleg, minden nemzet megkapta a demokratikus jogot, hogy harmonikusan és közösségben élhessen – mondta el ünnepi beszédében Mile Tasić, a „Sveti Sava” Szerb Kulturális Központ igazgatója.
Tasić persze elfelejtette kiemelni, hogy Szabadkán a szerb csapatok megérkezésével azonnal eltávolították a magyar hivatalnokokat és nem lehetett magyar érdekképviselete az akkor félmilliós közösségünknek. Olyannyira, hogy 4 évig pártja sem volt a magyaroknak a demokratikus királyságban, aztán mire lett, pár év múlva a király diktatúra miatt meg a választásokat szüntették be.
Sokáig a magyar sajtó sem volt elérhető Szabadkán, úgy csempészték be Magyarországról a könyveket és újságokat. Míg az új szerb földreformban a magyar földesuraktól elvették a földeket, ezzel megszüntetve a mecenatúra rendszert és azt a szerb gazdáknak kiosztották, illetve telepes falvakat hoztak létre. Míg a magyar szegény parasztságot „kifelejtették” az újraosztásból. A köztéri szobrainkat, emlékműveinket, ledöntötték, a magyar jelképeket pedig leverték a középületekről, ezek a sérülések máig látszanak a szabadkai városházán is. Míg az oktatási törvények értelmében, akinek kicsit is szlávos csengésű neve volt, annak kötelező volt szerb iskolába járnia, függetlenül attól minek vallotta magát vagy egyáltalán beszélte e az államalkotó nyelvet a kisdiák. Így akarták „vissza szlávosítani” Szabadkát.
2023-ra kijelenthetjük, Szabadka szlávosítása és Balkanizálása sikeresen befejeződött. A kérdés, már csak az, megérte-e, jobb lett-e így?
