Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!

Tordán jelentősebb befektetés, munkahelyteremtés, az életkörülmények javítása még a láthatáron sincs!

A szórványhoz tartozó Torda túlnyomó többségében (még) magyarlakta falu jól szemlélteti a délvidéki/vajdasági magyar közösség sokszintű leépülését, az életkörülmények folyamatos rosszabbodását, a népességfogyást, az elvándorlást, a gazdasági hanyatlást, a mezőgazdaság és az állattenyészés helyzetének romlását az utóbbi évtizedekben.

Láttam, tapasztaltam szülőfalum múlt századi, hetvenes-nyolcvanas évekig tartó fejlődését, jólétét, majd kezdődő hanyatlását, ami az utóbbi években csak fokozódott. Nincs munkalehetőség, nincs jövedelemforrás.

A faluból még olyanok is külföldre távoztak, vállaltak állandó vagy időszaki munkát, akik sosem gondolták volna, hogy erre lesznek utalva. Zajlik a „csendes forradalom”.

(A 2011. évi népszámláláskor még 1458-an laktak a faluban.)

A település mostani állapota a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) és helyi szervezete politikájának a kudarca, mint ahogy a szélesebb közösség vonatkozásában is. Ha ez így folytatódik, félő, hogy Tordán – ne legyen igazam – egy-két évtized múlva leáll az élet és csak szellemfaluként vagy tanyaként fog létezni.

Hathatósan segíti ebben a Tordai Újság (amely szerkesztőségének is a tagja), a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „alapította” Magyar Szó napilap és a Pannon RTV is.

A faluról közölt, többnyire valamilyen alkalmi ünnepség, falunap, művelődési napok, kukoricafesztivál, a VMSZ tisztségviselőnek látogatásáról, stb. közölt írások, riportok azonban jobbára nem fedik, hanem átfestik és kiszínezik a valóságot – a Patyomkin-falvak mintájára.

Egyszerűen érthetetlen, hogy miért kell a nyilvánosságnak és a külföldre távozott tordaiaknak hamis képet mutatni/festeni a falubeli állapotokról! Kinek jó ez? Miért nem lehet szembenézni a valósággal, a problémákkal és elkezdeni a megoldásukat?

Dobai János a Tordai Újságban rendszeresen beszámol a „helyi közösség életéről”.

Az évente négyszer megjelelő újság legutóbbi, októberi (112.) számának harmadik oldalán írja: – Biztató, hogy az utóbbi időben leállt az elvándorlás (már lassan nem lesz, aki elmenjen – B.A.), sőt mi több örvendetes jelenség (sicc!), hogy

A cikkíró beszámol arról is, hogy „sikeresen megszervezték a falunapot”, „sikeresen lezajlott a kukoricafesztivál”, a Sportközpont udvarában „kibetonozták a már rossz állapotban levő aszfaltút egy részét” (!?), „az egyházközség megjavította a templom körüli kerítést is”, a helybeliek „megszervezték a Szent-István napi ünnepséget és részt vettek az aracsi emléknap megszervezésében”, „kitakarították a faluból kivezető utakat, hogy az aratásban részt vevők minél könnyben tudjanak közlekedni”, tartományi pénzekből „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat is a mosdóban”.

Az írásból megtudjuk, az Oktatási Minisztérium jóváhagyására volt szükség, hogy „a kis létszám ellenére is önálló első osztály nyíljon” (talán öt tanulóval – B.A.) az általános iskolában. A tanulók „beiskoláztatási csomagot és iskolatáskát kaptak a Magyar Kormány támogatásával”. „Az általános és középiskolás tanulók”, akik igényelték, „személyenként 100 000 Ft-os támogatásban részesültek”.

– A helyi közösség támogatást kapott a Tartományi Oktatási és kisebbségügyi Titkárságtól többnyelvű táblák elhelyezésére – írja Dobai. Nem említi viszont, hogy ez a „támogatás” milyen összegű, sem azt, hogy ezek a „többnyelvű táblák” hol kerülnek kihelyezésre. A faluban ugyanis már korábbról léteznek „többnyelvű” forgalmi és irányító táblák. Emlékezetem szerint ilyen célú támogatás már szerepelt a hírekben.

Vagy, hogy Bégaszentgyörgy község honlapja miért nem működik magyar nyelven is? Hogyan valósul meg a magyar nyelv hivatalos használata a községi közigazgatásban?

Dobai elmondja, hogy sikeresen pályáztak „a Bethlen Gábor Alapnál a nyílászárók cseréjére a kultúrotthonban”, és ahogy „hamarosan folytatódhat a civilotthon (az ún. ifjúsági otthon) felújítása” („a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával” – ismét az anyaországi adófizetők pénzéből – B.A.).

– Remélhetőleg hamarosan a község támogatásával sor került az iskola és a templom előtti járda felújítására – tette hozzá, amiről most a „Helyi Televízió” be is számolt. Mintha valami rendkívüli eseményről lenne szó! Ezt most a választási kampány eseménye?

A „polgármester” írásából azt is megtudjuk „hogy a helyi közösség küldöttsége (bizonyára Dobai vezetésével – B.A.) az elmúlt hetekben több alkalommal is részt vett a testvértelepülések és a környező települések falunapi és egyéb ünnepségein. A küldöttség tagjai ott voltak a bihartordai, balástyai, pacséri, magyarittabéi, magyarcsernyei és muzslyai falunapon, valamint az újszentesi és zsombolyai Barátok szomszédja rendezvényen”.

Torda a VMSZ egyik bástyája, „biztos szavazóbázisa” lett. Dobai János által, aki a néhai Pásztor Istvánt a Pannon RTV Közügyek november 18-ai műsorában „személyes barátjaként” említette (aki által tartományi tisztségeket töltött be). Rendszeresek itt a VMSZ vezető tisztségviselőinek többnyire propaganda jellegű látogatásai is.

Legutóbb (november 19-én) Juhász Bálint, a párt Intézőbizottságának elnöke és a Prosperitati Alapítvány Intézőbizottságának elnöke járt a faluban – szavazatszerzés céljából a december 17-ei választásokon, hogy az általa a közösség „tartóoszlopainak” nevezett gazdákat emlékeztesse, kinek tartoznak hálával, kire szavazzanak. Dobai, aki a párt községi szervezetének is az elnöke, és Lázár Jenő, a helyi pártszervezet elnöke ezt majd telefonon „megszervezik”. (Lázár a bégaszentgyörgyi hét tagú Községi Tanács és a Tordai Újság szerkesztőségnek is tagja.) Egyébként Tordán helyi szintű többpárti választás még nem volt, csak szavazás!)

Juhász elmondta, hogy a helységnek „több mint kétszáz nyertes pályázata és pályázója van”, és hogy 1,7 millió eurónyi támogatással közel 3 millió eurónyi fejlesztés valósult meg a faluban”.

Dobai azonban – a látogatásról készült tudósítás szerint – elszólta magát, mivel elújságolta, hogy „vannak, akik több alkalommal is (pályáztak – B.A.), és el lehet mondani, hogy 99 százalékban a tordai termelők nyertek is”.

Az egyik vendéglátó azzal is büszkélkedett, hogy a Prosperitati Alapítványnál „eddig öt kiírásban bizonyult sikeresnek”. Pontos kimutatás hiányában ezért csak találgatni lehet, hogy akkor hány tordai is nyert a Prosperitati pályázatán?

Ha másban nem is, de a Prosperitati sikeres a magyarok közti társadalmi különbségek növelésében! A lakosság túlnyomó többsége az Alapítvány „támogatásából” semmilyen módon nem részesült, de olyanok is voltak, akik a nyertes pályázat után külföldre távoztak. Ismereteim szerint a faluban egyetlen új munkahely sem nyílt ezekből a magyarországi pénzekből!

Mennyi családot tartanak el a faluban a külföldön munkát vállalók? Mennyien részesülnek szociális segélyben? A szociális segély fogalma és a kéregetés korábban ismeretlen volt a faluban!

Új munkahelyekkel, az életkörülmények javításával, a mezőgazdaság és az állattenyésztés helyzetének rendezésével itthon lehetne tartani a tordai lakosokat és nem csak azokat.

A faluban a szerbiai pénzekből történt legnagyobb befektetés, hogy „az iskolában felújították az illemhelyeket és lecserélték a nyílászárókat a mosdóban”, valamint hogy „felújították járdát” az iskola előtt és „részben” a templom előtt! (Miért nem olyan téglával rakták ki, hogy javítható, újrahasznosítható legyen?) Apró sminkelés! Csaknem minden más a magyarországi adófizetők pénzéből történt!

Ezzel szemben az ünnepségeken, látogatásokon, „arató- és főzőversenyeken” való részvételben nincs hiány.

A „sikeres pályázatoknak” köszönve „zavartalanul működhetnek” a civil szervezetek és lehetővé vált „a rendezvények megtartása”. Dobai falunapi tűzijátéka is. Amíg Magyarországról lesz pénz… Hova kerül(t) a tordai adófizetők pénze?

Dobai írásából látszik az is, hogy a Véemeszes vezetésnek semmilyen jövőképe, terve, de még csak halvány elképzelései sincsenek arról, hogyan lehetne a falut fellendíteni, élhetőbbé tenni!

December 17-én nem kell a VMSZ-re szavazni!

Bozóki Antal

(bozokiantal.blogspot.com)

fotó: zrenjaninski.com