Komoly gondok az (épület)gondnokokkal…
A jelek szerint a haladó rezsim által a lakosság nyakába varrt úgynevezett hivatásos gondnok „intézménye” súlyos baklövés vagy szándékos macera volt (és még mindig az).
A lakhatásról és épületkarbantartásról szóló törvény szerint a bejegyzett tömbházaknak „rendelkezniük kell egy felelős vezetővel, hivatásos épületgondnokkal a tömbházak sikeres működésének érdekében”.
Az érintett polgárok kezdettől fogva fenntartással vagy nemtetszéssel fogadták ezt a törvényt, főleg annak tükrében, hogy a hivatásos gondnokok nem az adott lakóközösség soraiból kerültek ki, hanem „kívülről jöttek”.
Bebizonyosodott, hogy igazuk volt.
A Demostat ügynökség felmérése szerint ugyanis a lakók jelentős része úgy véli, a gondnokok szinte semmilyen (vagy gyatra) szolgáltatásokat nyújtanak a juttatásért, amit kapnak.
A járandóságukat „természetesen” az adott épület lakói biztosítják a helyenként drasztikusan megemelt „karbantartási számlán” keresztül.
A Demostat elemzése szerint a lakók nem értik a számlákkal felölelt tételeket, ami nem csoda, hiszen a hivatásos gondnokok hatásköre és feladatai homályosan lettek megfogalmazva.
Sokszor előfordult, hogy a gondnokok egyáltalán nem reagáltak (vagy ezt szakszerűtlenül és hanyagul tették) akkor, amikor az épületekben különböző problémák merültek fel.
Olyan is volt, hogy a felmerült jelenség miatt egyes épületek gyengébb idegzetű lakói megfenyegették, sőt, fizikailag is bántalmazták a gondnokot.
A fentiek tükrében a Demostat szakértői megállapították: ésszerűbb lenne, ha maguk a lakók (nem pedig az állam) bíznák meg az épület gondozásával a lakóközösség valamelyik tiszteletnek és bizalomnak örvendő tagját.
(beta.rs nyomán)
