Folytatódik a sertéstenyésztés hanyatlása Szerbiában és Délvidéken?
Egy ország fejlettségi szintje nagy mértékben függ a sertések számától (is). A közepesen fejlett oszágokban a lakosok és a sertések száma hozzávetőlegesen azonos (kellene, hogy legyen).
Vitomir Vidović, agráripari szakember, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának volt tanára rámutatott arra az adatra, miszerint Szerbiában 1866-ban ezer lakosra nem kevesebb mint 1 300 sertés jutott.
Ezzel szemben
a ma mintegy 6,5 millió lakosú Szerbiában mindössze kb. 2,5 millió sertés található. (Összehasonlításként: Dániaban egy emberre átlagosan hat sertés jut.)
A szerbiai és persze délvidéki sertéstenyésztési eredményeket jelentős mértékben befolyásolja az export-tilalom. Az elmúlt 3,5 évtizedben nem lehetett kivinni az EU államaiba és Oroszországba a sertéspestis ellen beoltott állatok húsát. A vakcináció ugyan megszűnt, de az állomány felújításához még évekre lesz szükség.
Ennél is komolyabb probléma, amely a sertéstenyésztőket (is) drasztikusan sújtjta: a megfelelő agrártámogatások hiánya.
Vidović szerint ilyen körülmények között sokat jelentene, ha tovább fejlődne a szövetkezeti rendszer, amelybe 20 ezer sertéstenyésztéssel foglalkozó család kapcsolódhatna be.
Az elmúlt néhány évben ugyan 830 szövetkezet alakult, de a mezőgazdaság minden ágazatában szükség lenne nagy szakosodott szövetkezetekre, amelyek a feldolgozóipart is magukba foglalnák, véli a tanár.
(magazin-tabloid.com nyomán, fotó: fwi.co.uk)
