A folyamatos elvándorlás romboló hatása
Lehetetlen pontosan felmérni, mekkora társadalmi, családi és egyéni veszteségekkel jár az elvándorlás szédületes üteme.
Ez azért sem kivitelezhető, mert a gyermekek, rokonok, barátok távozása nemcsak anyagi, szociális, gazdasági, egzisztenciális, nemzeti stb. kategória, hanem legalább annyira érzelmi, lelki csapást is jelent az érintettek számára.
Ha azonban ezt az érzékeny kérdést mégis rideg (de általában sokatmondó) számok által közelítjük meg, sokkoló eredményig jutunk el.
A Danas napilap kiemeli: a 2011-es évi népszámlálás szerint az azt megelőző évtizedben Szerbiát 150 ezren hagyták el. Az elvándorlók átlagéletkora 28,7 év volt. A távozók egyötöde rendelkezett főiskolai vagy egyetemi végzettséggel.
Mint azt a 2022-ben lezajlott népszámlálás adatai mutatják,
a haladó-szocialista-VMSZ-es rezsim elmúlt tizenegy évében az elvándorlás a fentiekhez képest is drasztikus mértékben felgyorsult.
Az új adatok rávilágítottak az említett politikai szövetség romboló tevékenységének szörnyű következményeire.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felmérése szerint 2015-ben vándoroltak ki legtöbben, szám szerint 60 ezren. Hangsúlyozni kell, hogy csak az uniós országokba távozókról van szó. Nem lehet tudni, hányan kötnek ki pl. Svájcban, Norvégiában, Kanadában, Ausztráliában stb.
A Fejlesztési és Innovációs Intézet kimutatása is úgymond érdekesnek minősíthető. Eszerint az állam és a család együtt az általános iskolai végzettség megszerzéséhez gyermekenként 13 572 eurót fektet be. A középiskolai tanulmányok folytatása és befejezése tanulóként 20 854 euróba kerül, míg az egyetemi tanulmányok 34 139 eurót igényelnek. A doktorátus megszerzéséhez vezető úton 54 576 euró elköltésére kerül sor.
Az elvándorlás során közvetett úton, szellemi kapacitás, vagy ha úgy tetszik, humán erőforrás formájában Szerbiából és Délvidékről „legjobb” esetben 300 millió euró, legrosszabb esetben pedig 1,2 milliárd euró távozik (többnyire) Nyugatra.
