Tudta, hogy a szerb történelem legnagyobb „hőse” megölte a saját apját és a testvérét?
Karađorđe Petrović, az első szerb felkelés vezetője és a szerb történelem egyik legnagyobb hőse, számos hibával rendelkezett. Néhány hibája hatalmas kart okozott a szerb államnak és az embereknek, főként azoknak, akik a közvetlen környezetében voltak. Szerbia csatákat vesztett miatta és hősök nélkül maradt. Az emberek az életüket vesztették el. Azonban erről nem szívesen beszélnek a szerb történészek – írja a Dnevno.rs portál.
Karađorđe indulatos természetének és cudar jellemének első áldozata az apja, Petar volt. A “vozsd” (vezér) a délvidéki Szerémségben ölte meg őt, ahol a család akkoriban a törökök elől oda menekült.
„A szerbek kerülik megírni és nem szívesen beszélnek erről, mert nem illik bele a Karađorđéról szóló mítoszba. Még történészek is voltak, akik azt állították, hogy Karađorđe a mostohaapját ölte meg, nem pedig az apját, ezzel is próbálták enyhíteni tettét”
– mondta a Dnevno.rs-nek Dobrica Jovičić szendrői történész.
Mint írják, a gyilkosságnak bizarr oka lehetett. Egyszer Petar ugyanis vissza akart vándorolni a családi fészekbe, de Karađorđe és édesanyja, Marica Živković ellene volt a tervnek. Mivel az öreg Petar nem engedett, a fiatal Karađorđe anyja kívánságára agyonlőtte az apját. A holttestet feldarabolták és elásták a konyhában.
Az első szerb felkelés alatt Karađorđe szintén indulatos lett. Hazament, megverte a Marinko nevű testvérét, majd puszta kézzel felakasztotta őt. Ezután napokig megtiltotta a nővéreinek, hogy levegyék a kötélről és kegyelettel eltemessék Marinkót. Karađorđe heves természete miatt számos szerb hadvezér járt pórul.
„Az első szerb felkelés vezetője kegyetlen ember volt. Mai szemmel nézve, pszichopata volt. Bíróság nélkül és ítélet nélkül, indulatból és haragtól vezérelve gyilkolt. Sokan vannak, akiket minden indok nélkül megöletett csupán azért, mert éppen akkor magukra haragították a rosszkedvű vezért”
– mondta Jovičić történész.
Karađorđe így az urak és vajdák gyűlésén meggyilkolta az első politikai ellenfelét, Teodosije Marićević kenézt, aki ellentmondott neki. A szerb “vozsd” ezt hatalomátvételi kísérletként értelmezte. Kortársak írják, hogy a Karađorđe gyakran volt búskomor állapotban és napokig hallgatott. Amikor végre megszólalt, dühében üvöltözött, és brutális veréssel oldotta meg a vitákat.
Karađorđe ősei egyébként valószínűleg albánok voltak, akik a többnyire katolikus vallású klementinus (vagy másképpen kliment, këlmend ) albán törzs pravoszláv vallásra tért ágához tartoztak. A klementinusok ezen ága a šumadijai Rudnik faluban telepedett le 1739-ben. Gjin Marash Klimenti unokája az írástudatlan marhapásztor Karađorđe volt, a szerb királyi dinasztia őse, aki az első szerb felkelés (1804—1813) élére állt. E felkelést a törökök leverték, de csakhamar kitört a második (1815), a szintén írástudatlan disznópásztor – egyébként Karađorđe komája – Miloš Obrenović vezetése alatt, amely célt ért: Szerbia szuverén fejedelemség lett török függésben. Miloš azonban levágatta Karađorđe fejét, amivel megindult a két család között a 90 évig tartó irtó háború.
Karađorđe nevét ma Szerbiában települések, utcák, iskolák, a legmagasabb állami kitüntetés viseli, Belgrád központjában szobra áll.
