Ma Úrnapja van – az Oltáriszentség ünnepe
Szentháromság vasárnapjára következő csütörtökön az Oltáriszentség rendelésének emlékére és e szentség különös tiszteletére tartjuk az Úrnapját. Különlegessége az ünnepnek a körmenet, amikor négy virágsátrat emelnek a hívek, ahol négy oltárt helyeznek el.
Az Úrnapja mindig a Szentháromság ünnepe utáni csütörtökre esik és azt a csodálatos titkot ünnepli, hogy a kenyér és a bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak, az istenembernek teste és vére, istensége és embersége, valójában, igazán és lényegileg jelen van.
Ennek az ünnepnek kezdeményezője az ágostonrendi lüttichi Szent Julianna a 13. század közepén, akinek 1209 körül látomása volt: a teli holdat látta, amelyből egy darab hiányzott. Belső kinyilatkoztatásból megtudta, hogy a hold az egyházi évet jelenti, amelyből még hiányzik valami – az Oltáriszentség ünnepe. Látomását csak két évtizeddel később merte elmondani a lüttichi papoknak, köztük Jaques Pantaléon atyának, a későbbi IV. Orbán pápának, aki mint pápa 1264-ben az egész Egyházra kötelezően elrendelte, zsolozsmájának és az ünnepi misének megszerkesztésével pedig Aquinói Szent Tamást bízta meg.
Nemsokára az ünnep bevezetése után a körmenet is általános gyakorlattá vált. Körülbelül a 14. században Németországban szokásba jött a körmenet útján négy oltárt készíteni és ezeken állomást tartani. Elénekelték a négy evangélium kezdetét és mindannyiszor áldást adtak a legszentebb Oltáriszentséggel. 1820-ban ezt a szokást Róma jóváhagyta.
Nagy-Magyarországon az úrnapi körmenetről a 15. század elejéről van adat, az ünnepet magát pedig már a 13. században, majd a 14. század elején rendelték el.
A római szertartáskönyv szerint a körmenetet a szentséggel adott áldás fejezi be.
(Fotó: úrnapi körmenet a visszacsatolt Szabadkán, 1941-ben)
