Az össz-szerb gyülekezet „vívmánya“: nagyszerb indulatok gerjesztése?
A tegnap Belgrádban megtartott ún. össz-szerb gyülekezeten Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság vezetői és a (szerintük) mintegy tízezres összegyűlt (vagy odaterelt) közönség szélsőnacionalista „művelődési“ műsorban gyönyörködhetett.
És boldoságban úszhatott, amiért a szerb nemzethez tartoznak.
Továbbra sem derült ki, miért volt egyáltalán szükség erre az összeröffenésre, amely leginkább amolyan „sajátos nemzeti önkielégítésnek“ minősíthető.
A gyülekezet után Vučićék és Dodikék egy 45 pontból álló határozatot írtak alá, amely kvázi arról szól, hogy Szerbiának és a boszniai Szerb Köztársaságnak el kellene mélyítenie a gazdasági, mezőgazdasági és művelődési együttműködést, de valójában értelmetlen közhelyektől és helyenként ellentmondásoktól hemzseg.
Szembeötlő, hogy a határozatban csak a szerbségről esik szó, a nemzeti közösségekről nem. De ugyanakkor említést tesz „a különböző vallású szerbekről”.
Az utolsó pont arról szól, hogy ápolni kell a jó viszonyokat a szomszédos országokkal.
Az egyik előző pont azonban a jasenovaci áldozatok múzeuma létsítésének jelentőségéről szól. (Így akarják ápolni a jó viszonyokat a horvátokkal? Ilyen provokációval?)
A határozatban arra is van utalás, hogy a szerbek milyen békeszerető nép.
(Ami nagyon „hiteles”, főleg miután Dodikék a napokban bejelentették az entitásuk elszakadását az egységes Bosznia-Hercegovintól.)
(Szerb média nyomán, fotó: tanjug.rs)
