Fremond Árpád esete a nemzetközi joggal: “Hol tart a kisebbségvédelmi keretegyezmény megvalósulása?“

Az Európa Tanács (ET) Nemzeti Kisebbségi Bizottsága delegációjának szerbiai látogatása során, június 27-én Szabadkán, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) székházában „kilenc nemzeti tanács képviselőjével, köztük az MNT „küldötteivel” (?? – B.A.) találkozott”.

A Magyar Szó tudósítása szerint „a rendezvény a kisebbségek képviselőinek lehetőséget adott arra, hogy ismertessék az elért eredményeiket, valamint beszámoljanak azokról a nehézségekről, amelyekkel a nemzeti tanácsok, illetve a kisebbségek tagjai szembesülnek a mindennapok során”.

Szabadkát követően a küldöttség tagjai Újvidékre utaztak, és ott szintén több nemzeti tanács képviselőivel találkoztak.

A szabadkai találkozót követően Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyilatkozott a média képviselőinek.

Fremond szavai szerint az ET küldöttsége a nemzeti kisebbségi tanácsok képviselőinek „általános meghallgatására érkezett Szerbiába, hogy áttekintsék, hol tart a kisebbségvédelmi keretegyezmény megvalósulása, a kisebbségek milyen nehézségekbe ütköznek”.

Az MNT (Véemeszes) elnöke „arról tudott beszámolni, hogy a szerb kormánnyal való együttműködésünk jó, de néhány olyan nehézséget is megemlített, amivel az elmúlt időben a testület találkozott”.

A „nehézségek” között említette „a névhasználatot”, mivel „érkezett panasz arra, hogy különböző dokumentumokat nem úgy adtak ki, hogy azokon a név magyar helyesírással szerepel”. A nyilatkozata szerint „tettek lépéseket ezen a téren, és haladnak a megoldás felé”.

– Az adott esetben bebizonyosodott, hogy az ügyintéző személye volt a probléma, nem a törvények. Ha valakinek a születési anyakönyvi kivonatában magyarul szerepel a neve, az állami intézmények kötelesek azt magyar helyesírás szerint írni. Beszéltünk arról is, hogy a tanárképzés terén is vannak nehézségeink, illetve a tankönyvek fordítása szempontjából sem gördülékeny a helyzet. A Tankönyvkiadó Intézet nem minden esetben tudja kellő időben elkészíteni a könyveket, illetve a fordításokat. Ezen a téren is szükség van előrelépésre, és ezen is dolgozik az MNT. Szóba került továbbá, hogy a közszférában a kisebbségek tagjainak elhelyezkedése is nehézségekbe ütközik. Fontos, hogy például rendőrnek vagy a közszférába egyéb területre is minél több magyar anyanyelvű fiatal jelentkezzen, és ezeket a személyeket az állam alkalmazza is, hiszen így tudjuk a közösséget megtartani, illetve képviselni – mondta Fremond Árpád.

Az MNT elnöke emellett azt is elmondta, hogy a közelmúltban egy újvidéki intézménynél kellett reagálniuk, ott ugyanis kiírták, hogy aki nem tud szerbül, annak fordítót kell magával hoznia. Ebben az esetben az MNT eljárást kezdeményezett, és értesítették a köztársasági jogvédőt is – olvasható a Magyar Szó cikkében.

Az ET nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezménye (ETS No. 157) 1998. február 1-én lépett hatályba, Szerbiára nézve 2001. szeptember 1-én. A ET tagországai közül csak Andorra, Monaco, Franciaország és Törökország nem részesei.

A Keretegyezmény „egy átfogó nemzetközi szerződés, amelynek a célja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme”.

„Rögzíti az egyének jogait, valamint az államok által betartandó kiegészítő kötelezettségeket”. Alkalmazását az ET Miniszteri Bizottsága ellenőrzi (24. cikk), a 18 független szakértőből álló Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsággal együtt.

A Keretegyezményt aláíró államok kötelesek a Főtitkárának „rendszeresen és minden alkalommal, amikor a Miniszteri Bizottság kifejezte e kérését, tájékoztatást nyújtani a végrehajtását érintő minden lényeges lépésről” (25/2 cikk).

Az ET Nemzeti Kisebbségi Bizottságának küldöttsége bizonyára azért utazott Szerbiába, hogy a nemzeti tanácsok képviselővel való tanácskozáson tájékozódjon a Keretegyezmény alkalmazásának kérdéseiről.

hogy Fremond Árpád – mielőtt Pásztor István néhai pártvezér jóvoltából a testület elnöki székébe ült – a VMSZ alelnöke, szürke katonája volt. Annak a pártnak, amelyik a hatalmat irányító Szerb Haladó Párt (SNS) stratégiai partnere, így – a 2014-től érvényes koalíciós szerződés béklyójában – képtelen a magyar közösség helyzetével kapcsolatos reális felmérésre, fogalmazásra és képviseletre.

Külön kérdés, hogy Fremond a delegáció érkezése előtt (osztálytanító pedagógusként) hallott-e a Keretegyezményről, tudomása van-e arról, hogy Szerbiának ezzel kapcsolatosan milyen nemzetközi jogi kötelezettségei vannak? Azt meg már feltételezni is túl merész lenne, hogy az MNT a találkozóra készített volna valamiféle helyzetelemzést ennek az egyik legfontosabb kisebbségvédelmi eszköznek az alkalmazásáról a magyar közösség vonatkozásában.

Tomislav Žigmanov kisebbségügyi miniszter március 6-i nyilatkozatából tudjuk, hogy a szerb kormány a keretegyezmény alkalmazásáról szóló legutóbbi (ötödik, az 1917-21-re vonatkozó) időszaki jelentését 2022. szeptember 1-jén fogadta el és küldte meg az ET szerveinek. Miért nem tűzte napirendjére az MNT ezt a jelentést és fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos álláspontjait, küldte meg az Európa Tanácsnak és értesítette erről a nyilvánosságot?

A miniszter akkor kiemelte, hogy „a nemzeti kisebbségek képviseletének kérdése a nemzetközileg vállalt kötelezettségeink része”, amelyek – egyéb nemzetközi egyezmények mellett – „a Keretegyezményből is erednek, és amelyek alkalmazásáról az állam köteles jelentéseket küldeni”. Foglalkozott azóta ezzel a kérdéssel bárki is?

Az MNT elnöke a szabadkai találkozón félénken és szégyenlősen – a sajtó szerint – csak „arról tudott beszámolni, hogy a szerb kormánnyal való együttműködésünk (mármint a testületé – B.A.) jó” és megemlített két-három „nehézséget”.

mivel jószerivel csak a magyarországi pénzek elosztásával, káderkinevezések jóváhagyásával foglalkozik, és azzal, hogy a sajtó az ő (Fremond Árpád) „politikai beállítottságának szájíze” szerint tájékoztasson, a VMSZ propaganda gépezete legyen.

Az MNT bábelnöke azt sem említette, hogy a legfrissebb népszámlálás szerint tíz év alatt Szerbiában 70.000 magyarral lett kevesebb, hogy megélhetési politikusok uralják a terepet, hogy

hogy a döntéshozatali szervekben a nemzeti kisebbségi közösségek számára nincs biztosítva a lakosságban való részvételükkel arányos képviselet, hogy az államigazgatási és az igazságügyi szervekben a nemzeti kisebbségek tagjainak „elhelyezkedése” nem hogy „nehézségekbe ütközik”, hanem egyenesen kiszorítják onnan őket, hogy Vajdaságban megszűnőben van a multikulturalizmus és, hogy nagyban folyik a „szerb világ” építése!

Szomorú, hogy a Vajdaságban őshonos magyar közösség nemzetközi egyezményekből eredő jogainak megvalósulásával nem törődik senki sem, hogy ezekért a jogokért már senki határozottan nem áll ki, pedig van Magyar Nemzeti Tanácsunk! Ahol a tisztségviselőknek ez a kötelességük lenne, ezért kapnak fizetést és előjogokat élveznek!

Az MNT a VMSZ megalkuvó, szolgalelkű politikáját követve képtelen, vagy nem akar a saját közösségének a helyzetével, problémáinak megoldásával érdemben foglalkozni!? Tisztában vannak-e azzal, hogy az ET Nemzeti Kisebbségi Bizottságának tagjai nem fognak a jogainkért küzdeni, ha mi azokat nem követeljük!

Az ET küldöttsége vajon megtudta-e, „hol tart a kisebbségvédelmi keretegyezmény megvalósulása” Szerbiában? De tudják-e a választ maguk az MNT hivatalnokai és állítólagos szakemberei?

Bozóki Antal

(bozokiantal.blogspot.com)

fotó: mnt.org.rs/