Szándékosan nem épül vízgyár, mert valakinek megfelel, hogy a palackozott vizet forgalmazó cégek profitáljanak?
Mint ismeretes, a tartományi egészségügyi felügyelőség annak idején hivatalosan megtiltotta a nagybecskereki vízvezeték-hálózatból folyó víz ivásra és főzésre való felhasználását.
A tilalomra hivatalosan elsősorban a csapvízben talált magas arzéntartalom miatt került sor.
A polgárok évtizedek óta nem tudják használni (de azért fizetik) a csapvizet.
A Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalat 2011-ben határozatot hozott a víztisztítással kapcsolatos közbeszerzési pályázat kiírásáról.
A választás 2012-ben a német Wassertechnik társaságra esett. A vízgyár építéséről szóló, 26 millió eurós szerződést azonban a haladó többségű helyi hatalom felbontotta.
Az utána érkező városatyák a víztisztítást az olasz Zilio Társaságra bízták, amelyben azt követően megkezdődött a víztisztító berendezés építése.
Kiderült azonban, hogy a kommunális tevékenységről szóló törvény értelmében magáncégek egyáltalán nem is foglalkozhatnak víztisztítással.
Ezáltal az olaszok kiestek a játékból. Nem is kaphattak volna engedélyt az építéshez.
Ugyanakkor nem derült ki, mi lett a szerződésbe foglalt pénzzel. A haladó városvezetés nem bocsátotta az ellenzék és egyáltalán a nyilvánosság rendelkezésére a szerződés részleteit, vagyis az érintettek nem nyerhettek betekintést a dokumentációba.
A Tabloid folyóirat szerint
a csapvízben immár nemcsak arzén, hanem nagy valószínűség szerint fekália is található.
Felmerül a kérdés, vajon a víz legalább fürdésre alkalmas-e.
Akárhogy is, a polgárok évtizedek óta kénytelenek palackozott vizet vásárolni.
Hihetetlen, hogy a súlyosan megkárosított nagybecskereki polgárok tűrik ezt a szinte elviselhetetlen helyzetet.
Már jó ideje nem tiltakoznak, nem tüntetnek. Korábban akadtak ugyan petíciók, aláírásgyűjtések, de az illetékeseket ez nem hatotta meg.
A jelek szerint az emberek sajnos elfásultak, egyre kevésbé bíznak benne, hogy ebben a társadalomban akár nyomásgyakorlással is komoly hatás érhető el.