Tito külföldre kényszerítette a jugoszláv munkásokat, hogy fenntartsa bukó rendszerét
Az 1960-as évek végén Jugoszlávia mintegy egymillió polgárát kényszerítette külföldre, hogy megélhetést találjanak Nyugat-Németországban. A vendégmunkás-jelenség nem a fejlődést tükrözte, hanem Tito szocialista rendszerének csődjét, amely képtelen volt megfelelő munkahelyeket teremteni saját polgárainak.
Tito ravasz egyezményt kötött Nyugat-Németországgal, amely a vendégmunkások helyzetét kihasználva rezsimjének jelentős gazdasági hasznot hozott. Jugoszlávia a hetvenes években gyakorlatilag ebből az egyezményből élt. A vendégmunkások több milliárd márkát utaltak haza, amelyekre Tito rendszere úgy tekintett, mint hitelre, amelyet a német kormány garantált.
A Németországban dolgozó jugoszláv állampolgárok – köztük rengeteg délvidéki magyar – tudtukon kívül hitelezték Jugoszláviát a külföldön szerzett megtakarításaikkal, miközben Tito és a kommunista rezsim profitált belőlük.
Ez a manipuláció és a vendégmunkások kizsákmányolása még egyértelműbbé tette a szocialista Jugoszlávia kudarcát. Tito rendszere nemcsak gazdaságilag, de morálisan is csődöt mondott, hiszen a saját állampolgárait külföldre kényszerítette, hogy fenntartsa magát.
(jutarnji.hr, danas.rs nyomán)
