Többnyire ugyanazok uralkodnak Szerbiában, akik huszonnégy éve, október 5-én látszólag megbuktak (+a VMSZ)
Holnap lesz pontosan 24 éve az október ötödikei szerbiai forradalom kitörése óta.
Az akkori eseményeknek köszönhetően megbukott egy diktatórikus rezsim. Ma azonban ismét egy ahhoz (kísértetiesen) hasonló rendszerben szenved a szerbiai és délvidéki lakosság.
Slobodan Milošević balkáni mészáros nem volt hajlandó elismerni a 2000 szeptember 24-én megtartott szerbiai elnökválasztás eredményeit.
A központi demonstráció, amely az akkori rendszer bukását eredményzte, Belgrádban játszódott le, amikor Szerbia egész területéről érkeztek az elégedetlen polgárok. A rendőrök nem tudták megállítani a tömeget.
A rendszerváltás azonban nem tette boldoggá az átlagpolgárokat. Nem történt meg az elszámoltatás, a sötét erőkkel való leszámolás.
Az úgynevezett demokratikus tömböt ugyanakkor többek között gyanús erkölcsű, köpönyegforgató pártok alkották (többen a VMSZ-t is ilyennek látják).
Következtek a vadkapitalizmus, a gátlástalan protekcionizmus és a rablóprivatizáció évei, amelyek során rengeteg dolgozó került az utcára, a nyomor pedig egyre nagyobb méreteket öltött.
Ma pedig nagyjából ugyanaz a garnitúra gyakorolja a hatalmat,
amelyet a “demokratikus erők” nem számoltattak el október 5. után.
Tízenkét éve pedig folytatódik ugyanaz a gyűlöletkeltő, nagyszerb soviniszta retorika és magatartás, amely a kilencvenes éveket is jellemezte.
A vadkapitalizmus pedig egyfajta rabszolgatartó rendszerbe csapott át, amelynek következményeként felgyorsult az elvándorlás.
Sajnos ez a jelenség a délvidéki magyarságot különösen nagy mértékben sújtja.
A VMSZ-t azonban az említett tragikus folyamat nem zavarja abban, hogy következetesen kivegye zsíros részét a (mélyszerb sovinisztákból is álló) szerb hatalomból.
(fotó: espreso.co.rs, Youtube/Montage Belgrade)
