Szégyen: Szerbia csak 50 ezer hektáron, Albánia pedig 370 ezer hektáron végzi a termőföldek öntözését
A Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint Szerbiában és Délvidéken mindössze 52 236 hektáron sikerült megoldani a megművelhető földterületek öntözését, ami katasztrofális eredménynek minősíthető.
Összehasonlításként: Albániában több mint 370 ezer hektáron végzik az öntözést. Ennek következményeként Szerbia, mint „mezőgazdasági ország” nagy mennyiségű gyümölcsöt és zöldségfélét importál Albániából.
Ez nemcsak Vučićék blamázsa, hanem ugyanúgy a VMSZ szégyene is, hiszen mindig a „kiváló vajdasági agrárszakértőivel“ dicsekedett, akik azonban a hatalom összetevő részeként semmit sem mutattak fel az elmúlt tíz évben.
Egyébként Szerbia mintegy 3,4 millió hektár termőfölddel rendelkezik. Ennek több mint fele Délvidéken található.
A termőföldek öntözését országos szintén az összterületek mindössze 1,4 százalékán végzik.
(Világviszonylatban a területek átlagosan 17 százalékának az öntözése biztosított!)
Szerbia nyolc évvel ezelőtt hitelezési szerződést kötött Abu-Dzabi Fejlesztési Alapjával, amelynek értelmében 100 millió dollár kölcsönt kapott (nem tudni, mekkora kamat mellett) kizárólag az öntözőréndszerek létesítésére és fejlesztésére.
Az öntözés problémája azonban korántsem oldódott meg, mi több, alig mozdult el a holtpontról.
Csak találgatni lehet, az “illetékesek” mire költik, hogyan és kivel forgatják az arab pénzeket.
Szó esett róla, hogy a szerb állam több helyen elvégzi a földek ún. tagosítását, vagyis egybevonását, hogy ezzel is egyszerűbbé és hatékonyabbá váljon az öntözés, de nagy kérdés, mikor fejeződhet be az említett eljárás.
Külön problémát jelent, hogy a délvidéki talajban levő szerves anyagok tartalma mintegy két évtized alatt 5 százalékról 3 százalék alá esett van, ami lesújtó jelenségnek minősíthető.
Az agrotechnikai intézkedések hiányában a talaj összetétele és minősége sajnos egyre silányabb, ami beláthatatlan következményekkel járhat a termelésre nézve.
A probléma egyik oka a jószágállomány zsugorodásában keresendő.
Az elmúlt három évtizedben ugyanis a haszonállatok száma évi szinten 2-3 százalékkal csökkent.
Az állam szinte semmit sem tesz az állattenyésztés megmentése érdekében. Ebből kifolyólag a megművelhető földterületek zömén nincs lehetőség elegendő istállótrágya alkalmazására.
Ez a tény közvetlenül kihat a talajminőség folyamatos romlására.
(euronews.rs, danas.rs és makroekonomija.org nyomán, fotó: ilovezrenjanin.com)
