Horvát történészek: „Horvátország 1918-ban rákényszerült a Szerbiával való egyesülésre; Sándor király diktátor volt”
A horvát történészek egy része szerint a Szerb-Horvát-Szlovén királyság 1918-ban történt létrehozása a horvát érdekek érvényesítése szempontjából tűnt a legkevésbé kedvezőtlen megoldásnak. Szerintük ugyanakkor a szerbek az első naptól kezdve elnyomták a horvátokat.
A horvát történészek egy része úgy véli, az egyesüles elmaradása esetében az antanthatalmak: az Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország horvát területtel „fizették volna ki” Olaszországot és Szerbiát, mint az első világháború győzteseit.
A délszláv államok egyesülésének ötlete nagyrészt a horvát értelmiséghez kötődik, a mai Horvátországban viszont sokan kétségbe vonják az elképzelés ésszerűségét.
„Ma már teljesen egyértelmű, hogy nem lehetünk elégedettek a két Jugoszlávia egyikével sem, amelyeknek részei voltunk”, hangsúlyozta Davor Marijan horvát történész.
Az egyesüléssel Horvátország elvesztette több évszázados intézményeit, mint amilyen a saját államisága, a szábor és a honvédség.
Szerbia a berendezés saját konceptumát erőltette rá a horvátokra.
Mario Jareb történész szerint mindaz, ami 1918 december elsejétől (amikor kikiáltották a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot) történt,
a horvát nép számára kifejezetten kedvezőtlen következményeket vont magával.
A horvát történészek számára Sándor király Aleksandar Karađorđević (I. Péter fia) diktátorként viszonyult a horvátokhoz.
(blic.rs nyomán)