Folytatódik a szerbiai és délvidéki állattenyésztés rohamos hanyatlása?

A haladó-szocialista-VMSZ-es rendszer tisztségviselői mindig azt hangoztatják, hogy támogatni és erősíteni fogják az állattenyésztőket, mert „hatékony állattenyésztés nélkül nincs eredményes mezőgazdaság, ezáltal pedig fejlett állam sem”.

A nagy szavak ellenére az említett agrárágazat válsága folyamatosan mélyül.

Elég megtekinteni a szarvasmarhák, sertések, juhok és kecskék számának alakulásáról szóló adatokat. Vagy éppenséggel a falvak állapotáról tanúskodó információkat.

Branislav Gulan újvidéki publicista és közgazdász, aki tanulmányokat és könyvet is írt a szerbiai agráripar (vissza)fejlődéséről, párhuzamot vont a szintén állattenyésztési válsággal küzdő horvátországi helyzettel.

Horvátországban pillanatnyilag 120 ezer hízóborjú tenyésztése zajlik. A horvátok ezzel meglehetősen elégedetlenek, ezért még 80 ezer borjút importáltak, hogy kielégítsék a szükségleteket.

Eközben Szerbia, amely számára nagy lehetőség nyílt, hogy jelentős mennyiségű borjúhúst exportáljon főleg Törökországba, erre a célra alkalmanként mindössze 3-4 ezer borjút tud biztosítani.

Az állattenyésztési válság enyhítéséhez Délvidéken legalább 100 ezer, valamint Közép- és Dél-Szerbia területén még ugyanannyi borjút kellene tenyészteni.

Szerbia évente 75 ezer tona borjúhúst tud kitermelni,

ami rendkívül kevés.

A sertéstenyésztésben még súlyosabb a helyzet.

Íratlan szabály szerint csak az az ország minősíthető fejlettnek, amelyben egy lakosra legalább egy sertés jut. A mintegy 6,5 millió polgárt számláló Szerbiában viszont átlagosan három lakosra jut egy sertés. Összehasonlításként: a 8 millió lakost számláló Hollandiában 32 millió sertést hizlalnak.

A juhtenyésztés Szerbiában alig létezik. Az ágazat rohamos hanyatlásáról tanúskodik például a dimitrovgrádi példa, ugyanis abban a városban húsz évvel ezelőtt 30 ezer állatot tartottak, mára pedig a juhok száma jelképes 300-ra csökkent.

állítja Branislav Gulan publicista.

(srbijadanas.net nyomán)