Miért pont Szilveszter az év utolsó napja?
December 31-e az év utolsó napja és I. (Szent) Szilveszter pápa emlékünnepe.
Szent Szilveszter pápa a naptárban és az egyháztörténelemben egyaránt különleges helyet foglal el. A naptárban, mint a polgári év utolsó napjának védőszentje, az ó és új esztendő határmezsgyéjén áll s mintegy magasabb harmóniába fogja össze a múlt kudarcain kelt búsongásunkat és a jövőbe vetett reménységünket. Szent Szilveszter pápa ősi római családból származott, szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Apja halála után egy papra bízta anyja a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.
314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. Templomokat épített, szabályozta a templomok szentelésének rendjét, a templomok felszerelését.
Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, Szilveszternek élete végéig küzdenie kellett ezek ellen az eretnekségek ellen.
335. december 31-én halt meg. A Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el, I. Pál pápa azonban 761-ben átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított San Silvestro in capite nevű kolostorba. Alakját sok, szinte a mese határát súroló legenda veszi körül, már az 5. században tisztelték.
Szent Szilveszter pápa
Az ünnep tehát Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, mivel az év utolsó napján halt meg.
A mai napon a néphagyomány és a városi folklór óév-búcsúztató szokásai egyszerűen az év fordulójához kapcsolódnak. Az évkezdet minden népnél bizonyos jelképes elválasztó, szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár. Ilyen volt a magyar nép szokása szerint az óévet jelképező szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása (téltemetés), egy öregember-maszkot viselő legénynek játékos kikorbácsolása a faluból (télkiverés), az óév kiharangozása.
A bő termést biztosító, gonoszűző szokások közé tartoztak a lármás, álarcos felvonulások, kántálások. A szilveszteri, helyesebben újévi szerencse-jelképek: a kéményseprő, négylevelű lóhere, patkó, lencse, s főleg a malac szintén régi szokások túlélő tanúi.
