A kommunista rémuralom Versecen: Titoék megölték, majd megcsonkították a bencés apátot

Karl (Adalbert) von Neipperg bencés apát sorsa a kommunizmus kegyetlenségének egyik megrázó példája. Egy ősi nemesi, grófi család sarjaként 1890-ben született, és a hitét követve a bencés rendbe lépett. A hit és az felebarát iránti elkötelezettsége és szeretete vezette.

Noha svájci állampolgársága révén elhagyhatta volna Jugoszláviát, a II. világháború után önként vállalta, hogy a súlyosan sebesült hadifoglyokkal marad a délvidéki Versec  kommunista koncentrációs táborában. Az ott uralkodó kegyetlen körülmények – éhezés, betegségek, kínzások – ellenére is lelki támaszt nyújtott fogolytársainak.

A verseci lágerben a történeti források szerint több ezer foglyot tartottak fogva, főként német származású személyeket, valamint a Tito-rendszer által ellenségnek tekintett csoportokat, köztük papokat és értelmiségieket.  A  foglyok embertelen körülmények között sínylődtek: hideg cementpadlón aludtak, éheztek, és a járványok pusztítottak közöttük. A rendelkezésre álló szemtanúi beszámolók és kutatások alapján a foglyok harmada életét vesztette a rettenetes körülmények, az éhezés, a betegségek és a rendszeres bántalmazás miatt. Ez a szám legalább 1000-1500 főre tehető, de egyes becslések szerint ennél jóval többen haltak meg. A szentéletű Adalbert apát minden erejével igyekezett tartani bennük a lelket: miséket celebrált, lelki vigaszt nyújtott. Noha dizentériával, tüdőgyulladással, diftériával és tuberkulózissal is megküzdött, rendíthetetlen hitét és derűjét mindvégig megőrizte.

A kommunista hatóságok számára azonban veszélyes volt: 1948. december 23-án a jugoszláv kommunisták kivégezték. Holttestét brutálisan megcsonkították, a hatóságok pedig azt hazudták, hogy „szökés közben” lőtték le. Valójában szándékosan gyilkolták meg, túl sokat tudott a táborban zajló rémtettekről, illetve, mert a titói rezsim ellenséget látott minden papban és értelmiségiben, aki a kommunizmus ellen mert szólni.

A német diplomácia és az egyházi szervezetek évtizedeken át küzdöttek, hogy földi maradványait Jugoszlávia kiadja. Csak 1989-ben engedték, hogy a heidelbergi Neuburg apátságba szállítsák. 1990-ben temették el, és neve bekerült a német katolikus vértanúk sorába.

(komunistickizlocini.net nyomán)