Az alvállalkozók rendkívül gyanús kiválasztása és az iratok hiánya alapján felmerül a kérdés: hogyan nyithatták meg egyáltalán az újvidéki vasútállomást?
A Belgrádi Jogi Kar professzora, Vanja Bajović szerint a rendelkezésre álló dokumentáció alapján nem lehet megállapítani, milyen módon választották ki az alvállalkozókat az újvidéki vasútállomás előtetőjének felújítására.
„Nem áll rendelkezésünkre a pályázati dokumentáció, nem tudjuk, hogyan választották ki az alvállalkozókat, és hogy a legszakavatottabb cégeket bízták-e meg a munkával” – mondta Bajović. Hozzátette, hogy a korrupció szempontjából is fontos egy szerződéses kitétel, amely kimondja: ha a beruházó a felügyeleti szerv engedélye nélkül belép egy munkafolyamatba, akkor a kivitelező felelőssége átszáll a beruházóra. „A dokumentációban nem találtuk meg a bizottság jóváhagyását, így felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért nyitották meg az újvidéki vasútállomást” – mondta Bajović.
A beruházó és a kivitelező közötti kereskedelmi szerződés 16. cikke előírja, hogy „az alvállalkozókat nyilvános pályázaton kell kiválasztani”.
„Mivel nincs meg ez a pályázati dokumentáció, nem tudjuk, hogyan választották ki az alvállalkozókat” – mutatott rá a professzor.
Kiemelte, hogy a kereskedelmi szerződés 84. cikke is rendkívül fontos.
„Ez a cikkely kimondja, hogy ha valaki meghal, megbetegszik vagy súlyosan megsérül, a felelősség a kivitelezőt terheli, kivéve, ha az eset a beruházó vagy a finanszírozó szándékos vagy gondatlan magatartása miatt következett be” – magyarázta Bajović.
Elmondása szerint ez azt jelenti, hogy
a polgári jogi felelősség vagy a kivitelezőt, vagy a finanszírozót terheli – az előbbi két kínai vállalat, az utóbbi pedig a Szerb Köztársaság Kormánya, illetve a beruházó, amely a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra.
„Bár ezek a szereplők harmadik személyek felé egyetemlegesen felelnek, a polgári jogi és szerződéses viszonyokban meg kell állapítani, hogy kinek milyen mulasztása volt” – hangsúlyozta Bajović.
Hozzátette, hogy ez a büntetőjogi felelősség szempontjából is fontos, mert ha az újvidéki vasútállomáson az előtető összeomlása során nem lett volna halálos áldozat, akkor „csak a polgári jogi felelősség lenne releváns”.
„Ekkor azt vizsgálnák, hogy a kivitelező vagy a beruházó-e a hibás. Ugyanakkor ennek megállapítása a büntetőeljárások szempontjából is fontos, mert így láthatjuk, hol mulasztott a kivitelező, és hol a beruházó. Végül pedig büntetőjogi felelősség csak akkor áll fenn, ha a konkrét vádlottak bűnössége megállapítható. Ez azt jelenti, hogy szándékosan vagy tudatos hanyagsággal kellett volna eljárniuk – itt súlyos bűncselekményekről beszélünk a közbiztonság ellen. Ha csak öntudatlan hanyagság történt, akkor nem lehet őket büntetőjogi felelősségre vonni, és ebben az esetben kizárólag polgári jogi felelősségről beszélhetünk” – magyarázta Bajović.
Hozzátette, hogy nem tudni, indult-e eljárás a viták békés rendezésére „a bizottság vagy a választott bíróság előtt”.
„Ez a kivitelező, a beruházó és a finanszírozó közötti kapcsolat kérdése” – mondta Bajović.
A kivitelező felelős az alvállalkozói mulasztásokért
A professzor rámutatott, hogy ha az előtető leomlását szakmai mulasztás okozta, akkor nem lehetséges, hogy csak bizonyos alvállalkozók feleljenek, míg a polgári jogi szempontból a fő kivitelező ne viselje a felelősséget.
„A szerződés egyértelműen kimondja, hogy a kivitelező felelős az alvállalkozó minden egyes cselekedetéért és mulasztásáért – márpedig ezek kínai cégek” – jelentette ki Bajović.
Hozzátette, hogy a előtető összeomlásával kapcsolatos esetleges korrupció kapcsán „a rendelkezésre álló és a nem hozzáférhető dokumentáció” alapján is számos bizonytalanság merül fel.
„Először is, amit már említettem – hogyan választották ki az alvállalkozókat? Noha a szerződés szerint ennek dokumentálva kellett volna lennie, ezt nem tudjuk. Ez azt jelenti, hogy nincs garancia arra, hogy a legszakavatottabb cégek végezték a munkát” – hangsúlyozta Bajović.
Hozzátette, hogy
az alvállalkozók első szintjén „öt kínai vállalat szerepel, amelyekről semmilyen szerződés nem áll rendelkezésre”.
„Nem tudjuk, mi volt ezen cégek szerepe. Mindegyikük kínai cégek leányvállalata, amelyek Szerbiában nulla százaléknyi alaptőkével rendelkeznek. Külföldi pénzügyi tranzakciók zajlottak, amelyeket nehezebb nyomon követni, így felmerül a kérdés, hogy ezek a cégek milyen szerepet játszottak a projekt megvalósításában” – fejtette ki Bajović.
A hazai alvállalkozók kapcsán a jogászprofesszor elmondta, hogy a rendelkezésre álló dokumentáció alapján itt is okkal lehet gyanakodni.
„Mivel van egy alvállalkozó, amely a teljes szerződés 71%-ában érintett, ez arra utal, hogy fantomcégek is lehetnek a háttérben, amelyeket minimális alaptőkével alapítottak.
Az ilyen cégeket általában pénzmosásra vagy pénz kiszivattyúzására hozzák létre, anélkül hogy valós szerepük lenne a projekt megvalósításában”
– mondta Bajović.
Hozzátette, hogy a korrupció szempontjából a kereskedelmi szerződés 61. cikke is fontos, amely kimondja, hogy ha a beruházó a felügyeleti szerv engedélye nélkül belép egy munkafolyamatba, akkor minden felelősség átszáll rá a kivitelezőtől.
„Ezért merül fel a kérdés – mivel a dokumentációban nem találtunk bizottsági jóváhagyást –, miért nyitották meg egyáltalán a vasútállomást” – zárta gondolatait Vanja Bajović.
(N1 nyomán, fotó: 021.rs)
