A magyar kormánymédia megkezdte a szerbiai tüntetések
Az újvidéki vasútállomás tragédiája óta Szerbiában folyamatos tüntetések zajlanak. Az utcákra vonuló polgárok jogos felháborodásuknak adnak hangot a felelőtlenség, a kormányzati elhallgatás és a rendszerszintű korrupció miatt.
A politikai feszültségek közepette nemrég Orbán Viktor is megszólalt: egy videóüzenetben biztosította támogatásáról Aleksandar Vučić szerb elnököt. Ez a kiállás egyértelmű politikai állásfoglalásként értékelhető – a magyar kormánymédia pedig ennek nyomán azonnal megkezdte a tüntetések lejáratását.
A támadások egyik példája a Magyar Nemzet április 18-i cikke, amely a XXI. Század Intézet Mindig péntek című műsorában elhangzottakat szemlézi. A lap „Kifakult a „színes forradalom” Szerbiában?” címmel számol be az adásról – már a cím is egyértelműen minősítő, és előre sugalmazza az elhangzó narratívát.
A műsorban Kosztur András és Bíró András, az intézet kutatói beszélgetése során több ténybeli tévedés is elhangzik – például a tragédia áldozatainak számát sem pontos mondják. Ennél is súlyosabb azonban, hogy a vendégek végig a szerb állami propaganda által sulykolt „obojna revulucija” vagyis a „színes forradalom” kifejezéssel hivatkoznak a tüntetésekre, mintha azok külföldről szervezett destabilizációs kísérlet részét képeznék.
Miközben a beszélgetők arról is értekeznek, hogy Vučić szerint „a forradalmi kísérlet véget ért”, így a műsorban már múlt időben tárgyalják a tüntetéseket – holott a felvétel készítésének idején is zajlottak és zajlanak demonstrációk: kerékpáros tüntetők Strasbourgba érkeztek, illetve napok óta blokád alatt állt a szerb közmédia épülete.
A beszélgetés során Bíró András több homályos, konkrétumok nélküli utalást is tesz amikor azt mondja, hogy:
„Bizonyos aktorok tovább akarják tüzelni a tüzet, és külső- és belső nyomást helyeznek a Vučić-rendszerre.”vagy amikor azt mondja: „Bizonyos álcivilszervezetek a saját érdekeikben mozgatják a szálakat.”
Ezek a mondatok konkrétumok és bizonyítékok nélküli sugalmazások, amelyek egyértelműen a tüntetések hiteltelenítését szolgálják.
A legdöbbenetesebb azonban, hogy az adásban a XXI. Század Intézet munkatársai kritikátlanul visszhangozzák a szerb kormánymédia legsúlyosabb lejáratási kampányelemeit is. Így például amikor a szerb lakájmédia a tüntető diákokat horvát usztasáknak és külföldi titkosszolgálatok által irányított hazaárulóknak próbálja beállítani – olyan vádak, amelyeket már a szerbiai közvélemény is rendre visszautasított. Ez a vádaskodás több helyen visszafelé sült el: a krajevoi polgármestert például épp azért dobálták meg tojással, mert „ustasázta” a diákokat.
Mindezek ellenére Bíró még a következő kijelentést teszi a tüntetések szervezése kapcsán:
„Horvátország bekapcsolódása az ügybe, vagy a horvát titkosszolgálat részvétele szintén kérdéseket vet fel, és ezzel kapcsolatban is egyre több bizonyíték lát napvilágot.”
A beszélgetés lényegében egyetlen irányba mutat: hogy a tüntetések mögött külföldi érdekek, titkos szolgálatok és NGO-k állnak. Ez a konspiratív narratíva szinte teljes egészében figyelmen kívül hagyja a tiltakozások valódi okait, a tragédia körülményeit, és a társadalmi elégedetlenség jogos hátterét.
A magyar kormánypárti média tehát – objektív tájékoztatás helyett – egyoldalúan, a szerb hatalom védelmében torzítja el a történéseket. Nemcsak a szerb tüntetők iránt tanúsít tiszteletlenséget, de saját olvasóközönségét is megtéveszti. A független újságírás és a korrekt külpolitikai tájékoztatás helyett propagandaeszközként működik, amelynek célja nem a megértés elősegítése, hanem a hatalmon lévők pozíciójának erősítése – határon innen és túl.
