Az olcsó import teljesen tönkretette a délvidéki és szerbiai sertéstenyésztést?
A délvidéki és szerbiai sertéstenyésztők szerint az olcsó, tömegesen behozott hús és a kereskedők nyomása súlyos károkat okozott.
A korábbi évekhez képest mintegy 70 százalékkal kevesebb sertés található az országban – állítják a termelők.
Bora Šuljmanac, a Sid községi Latyarak településen működő sertéstelep tulajdonosa elmondta: példátlan, hogy pl. a húsvéti és május elsejei ünnepek idején nem tudtak malacokat eladni.
„Elképesztő mennyiségű hús érkezett be az országba. A sertéshús élősúlyban hónapokig mindössze 170 dinárba került kilónként, holott a reális értéke legalább 220–250 dinár lett volna” – nyilatkozta a Beta hírügynökségnek.
Dragan Glamočić mezőgazdasági miniszter korábban elismerte, hogy jelentősen csökkent az ország sertésállománya, ezért tavaly 50 ezer tonna sertéshúst és félmillió malacot kellett importálni. A kocalétszám is visszaesett, ezért a minisztérium végül felfüggesztette a húsimportot a hazai termelés megóvása érdekében.
Šuljmanac szerint az import legnagyobb része Spanyolországból érkezik – amely szerinte a legnagyobb „ellensége” a szerbiai sertéstartóknak. Mint mondta, a spanyol gazdák génmódosított szójából készült szójadarával etetik az állataikat – amit Szerbiában tilt a törvény. Ennek köszönhetően azonban a takarmány ára alacsonyabb, és így a spanyol hús is olcsóbb.
„Amint leállították az importot, azonnal emelkedni kezdett a sertéshús ára. Ma reggel például már 200–210 dinárt adtak érte kilónként, nem 170-et” – mondta Šuljmanac.
Hozzátette: a vágóhidak hatalmas nyomást gyakorolnak, hogy az illetékesek újra engedélyezzék az importot. „Megvesztegetnek, nyomást gyakorolnak – mindent megtesznek a saját érdekeikért. Nekik az alacsony árú import miatt folyamatosan nő a profitjuk, miközben mi éppen hogy túlélünk.”
Šuljmanac szerint a kereskedők visszaélnek a helyzettel, és zsarolják a kisebb gazdákat. „Nemrég 130 dinárt kaptam kilónként, míg másnak csak 115-öt fizettek. Amikor rákérdeztem, miért ilyen alacsony az ár, azt válaszolták: tudják, hogy az adott termelőnek nincs más vevője.”
Szerinte,
ha normalizálódna a helyzet, a hazai gazdák egy éven belül képesek lennének helyreállítani az állományt, sőt akár exportra is termelhetnének. A kereskedők azonban sokszor irreálisan magas árréssel dolgoznak, így a boltokban a hús drága, miközben a termelőktől szinte áron alul vásárolják fel.
Šuljmanac beszélt arról is, hogy a sertéspestis miatt a malacimportot a kelleténél hosszabb időre tiltották meg, ami tovább csökkentette a hazai sertéstenyésztést.
„Ma már szinte nincsenek sertések azokban a falvakban, amelyek régen nagy termelők voltak – Pecsince, Sasinc… Latyarakban minden háznál 50–150 sertést tartottak. Ma már legfeljebb tízen maradtunk, akik még nem adták fel. Korábban évente 6–7 ezer sertést hizlaltam, ma körülbelül 2000-et” – mondta.
Elmesélte azt is, hogy nemrég a dánok 70 euróért kínáltak malacokat, de a behozatali tilalom miatt a szerbiai gazdák nem tudtak vásárolni. Ehelyett a spanyolok vették meg őket, míg a hazai gazdák 500 euróért kénytelenek beszerezni egy-egy malacot – már ha egyáltalán találnak.
Šuljmanac hangsúlyozta: szükség van a malacimportra, mivel Szerbia kis termelő, és az intenzív sertéstenyésztés elindításához legalább egymillió eurós befektetés szükséges. „Ha lenne ennyi pénzem, biztos nem sertésekkel foglalkoznék” – jegyezte meg keserűen.
A sertéstartás visszaesése következményekkel járt más ágazatokra is – állatorvosok és takarmánygyártók is munka nélkül maradtak.
Jovica Rajić, a Sid községhez tartozó Bingula faluból, szintén megerősítette, hogy a sertésállomány körülbelül 70 százalékkal csökkent.
„Amikor a sertéshús kilója 230 dinárba kerül, akkor van némi nyereségünk, és tudjuk törleszteni a hiteleinket. De az utóbbi nyolc hónapban az árak 150–180 dinár között mozogtak az import miatt”
– mondta Rajić.
(beta.rs és 021.rs nyomán, fotó: Pixabay)
