A rezsim kegyetlensége: gyermekek, nők és idősek Tito szávaszentdemeteri poklában

A második világháború után Tito jugoszláv kommunista diktatúrája a szerémségi Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica)  környékén két haláltábort hozott létre, amelyek német, horvát és magyar civil lakosság kiirtásának színterei lettek.

Radincin több ezer hadifoglyot tartottak évekig embertelen körülmények között, akik: ruhátlanul, éhezve, gyomokat rágva várták a halált. A másik, hírhedtebb tábor a Szvilara néven ismert egykori selyemgyár területén működött, ahol  a délvidéki, elsősorban szávaszentdemeteri németeket internálták. A táborban nők, gyermekek, aggastyánok sínylődtek, naponta szenvedve az éhezéstől, fagyhaláltól, kínzásoktól és kényszermunkától. Feljegyzések szerint a Szvilara táborban 2000 német  halt kínhalált, de a valós szám ennek többszöröse lehetett, mivel a kommunista rezsim szándékosan nem vezetett nyilvántartást az áldozatokról.

A borzalmakról szívszorító tanúvallomást tett Traudi Müller-Wlossak, a haláltábor túlélője is. 1986-ban az ausztráliai Canberrában rögzített visszaemlékezésében elmondta: „Azon az éjjelen a hideg földre feküdtem, iszonyú fájdalmak közepette, és magamat sirattam. Éreztem, hogy égek a láztól, miközben Luise hóval mosta az arcomat. A könnyek folytak az arcomon, és nem tudtam, hogy magamat vagy a körülöttem lévő embereket sajnáljam jobban. Minden reményt elvesztettem, hogy valaha is kiszabadulunk. Körülöttem mind új arcok voltak – nők, akiket marhaként gyűjtöttek össze Horvátországból, Bácskából, Bánátból és Szerémségből – akik valamilyen érthetetlen okból fenyegetést jelentettek a hatalomra. Ebből a helyből azért csináltak tábort, hogy kielégítsék beteges ambícióikat. Micsoda ár! Ezrek haltak már meg. Én csak egy újabb test leszek, amit innen kivisznek a halottaskocsin – sír nélkül, emlékmű nélkül, ima nélkül! Csak annyit tehetek, hogy magamban imádkozom, remélve, hogy imáim elég erősek lesznek ahhoz, hogy lelkemet az Úrhoz emeljék.”

A túlélők beszámolói szerint a gyilkos gépezet nem ismert kegyelmet: kisgyermekeket szakítottak el anyjuktól, tizenöt éveseket kényszermunkára hurcoltak, a halottakat pedig lovaskocsival, fényes nappal szállították el a város temetőjébe, elrettentő példaként az életben maradóknak.

Tito véres rezsimje alatt körülbelül 4000 német   lakost végeztek ki Szávaszentdemeteren.

Az áldozatok tömegsírjai máig megrázó emlékhelyek a kommunista terrorról.

(komunistickizlocini.net nyomán)