Miért fontos Vučićnak a srebrenicai népirtás tagadása?
A harminc éve történt srebrenicai népirtást számos nemzetközi bírósági ítélet dokumentált és megerősített – köztük a hágai Nemzetközi Törvényszék is, amelynek joghatóságát Szerbia elismeri.
A mai szerb hatalom szereplői azonban, akik már a kilencvenes években is aktívak voltak, továbbra is tagadják ezt a szörnyű bűncselekményt.
E politikai körök képviselői hosszú évek óta azt állítják, hogy a „gonosz Nyugat” a teljes szerb népet próbálja népirtóként megbélyegezni – ezzel próbálják lemosni magukról az akkori politikai felelősséget. A Danas napilapnak nyilatkozó közéleti szereplők ezt a narratívát abszurdnak és hamisnak tartják: senki sem vádolja a teljes szerb népet, csak maga Vučić terjeszti ezt a képtelenséget.
A srebrenicai tömegmészárlás a legjobban dokumentált háborús bűncselekmény a térségben – léteznek fényképek, videófelvételek a kivégzésekről.
A kérdés tehát az: miért próbál Vučić mindenáron nacionalista retorikával visszaszerezni támogatottságát, miközben ő maga is a kilencvenes évek politikai inspirátorai közé tartozott?
„Részt vett benne szívvel-lélekkel”
Vesna Pešić szociológus emlékeztet arra, hogy a szerb parlament még Boris Tadić elnöksége idején elfogadta a hágai ítéletek elismerését. – Ez akkor megtörtént, és törvényi erőre emelkedett. Vučić viszont nem hajlandó ezt elismerni, mert visszatért a radikális gyökereihez – mondja Pešić. Szerinte Vučić – aki korábban a Szerb Radikális Párt főtitkára és a Nagy Szerbia folyóirat szerkesztője volt – sohasem ítélte el a szerbek által Boszniában és Horvátországban elkövetett bűnöket.
– Amikor hatalomra került, kezdetben úgy tett, mintha előrelépett volna, de idővel előbújt belőle a radikális énje. A jelenlegi hatalom valójában a radikális párt folytatása – mondja Pešić, hozzátéve, hogy Vučić korábban nyíltan rajongott Ratko Mladićért, sőt, megpróbálta átnevezni a Zoran Đinđićről elnevezett sugárutat is Mladićra.
„Miért nem ismeri el? Mert gyűlöli a más népeket”
Pešić szerint Vučićot szélsőséges nacionalizmus vezérli, gyűlölet minden nem szerb nép – különösen a horvátok és a bosnyákok – iránt, és sosem volt hajlandó szembenézni a háborús múlt következményeivel. Ezért tagadja továbbra is a népirtást, amelyet – mint emlékeztet – a brit ENSZ-delegáció már évekkel ezelőtt nemzetközi szinten is elismertetett volna, ha Oroszország nem vétózza meg a vonatkozó határozatot.
A hazugság mint uralmi eszköz
Jovana Gligorijević, a Vreme hetilap újságírója rámutat: a srebrenicai népirtás nemcsak a legjobban dokumentált háborús bűncselekmény Európában az elmúlt hatvan évben, hanem egyben a leginkább meghamisított és manipulált is a szerb politikai térben. – Az igazság tagadása és torzítása az a mechanizmus, amellyel a radikálisok és nacionalisták évtizedek óta hatalmon maradnak – állítja.
„A nacionalizmus Vučić utolsó menedéke”
Janko Baljak rendező szerint Vučić mindig akkor nyúl a durva nacionalista retorikához, amikor meginog a politikai pozíciója. – A valóságot tagadva, saját népét hitegeti, miközben bárkit, aki nem ért vele egyet – egyetemistát, polgárt, politikai ellenfelet – ellenségként bélyegez meg: hol usztasának, hol a népirtás elismerése támogatójának – fogalmaz Baljak.
Nemzetközi elismerés – hazai tagadás
Az ENSZ Közgyűlése 2024. május 23-án elfogadta a srebrenicai népirtásról szóló határozatot, amely július 11-ét a megemlékezés nemzetközi napjává nyilvánította, és a népirtás tagadását bűncselekménnyé minősítette. A volt jugoszláv köztársaságok kivétel nélkül támogatták a javaslatot – egyedül Szerbia szavazott ellene.
Ahogy Vesna Pešić fogalmaz: „Vučić azt állítja, hogy megvédi a szerbeket attól, hogy népirtó nemzetként könyveljék el őket – miközben ő maga találta ki ezt a veszélyt.”
(danas.rs nyomán, fotó: aktuelno.me – régi kép)
