Péterréve: Antiszociális család tartja rettegésben a szomszédságát – Videó
Péterréve, avagy népies nevén Pecelló az utóbbi években főképp az elharapódzó közbiztonsági problémáiról vált ismerté, amely helyzet elharagosodása egyesek szerint a helyi és a Koszovóból oda települt/telepített cigányság arányának növekedésével erősödött fel.
Szerkesztőségünket a napokban egy elkeseredett család kereste meg, akik a település peremterületén, a falu úgynevezett „kisantalfalvi” részében élnek. Mint megtudtuk, a szomszédságukba egy éve költözött be az antiszociálisan viselkedő család, akik rettegésben tartják a szomszédságot, sőt a család egészsége is veszélybe került már a viselkedésük miatt.
A cigány felmenőkkel bíró família azután költözött a környékre, miután már a sokadik albérletükből penderítették ki őket, sőt minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi lakhelyükön is illegális lakásfoglalóként élnek, ugyanis az egykori tulajdonos öngyilkos lett és a megjelölt örököse még mielőtt örökölhetett volna, börtönbe került, míg a család többi tagja vidéken él és nem ismerik a körülményeket, amelyet az említett család véghez visz Péterrévén.
Az elkeseredett család a takarosan, önerőből és a saját munkájukkal felújított házban fogadott bennünket. Mint megtudjuk, a szomszédok felől már nem fest ilyen rendezett képet a házuk, mivel ott már a vakolatot és a szigetelést szándékosan megrongálták és a fémhulladékot amit gyűjtögettek, azt szintén az ő faluknak támasztva tartották, ezért a ház azon oldalát már szigetelni sem tudták, illetve, ahogy a család fő elmondta nem is érdemes, mivel a hungarocellt úgyis megrongálnák. Az egygyermekes családanya megkeseredve meséli, hogy a tűrőképessége a folyamatos lelki és fizikai terror hatására, mára cérnavékonnyá vált, ezért orvosi utasításra idegcsillapító orvosságokat kénytelen szedni a folyamatos stressz hatására.
Nem ők az egyedüli panaszosok. A szomszédos egyedülálló idős néni például többek között arra panaszkodott, hogy a falát már megbontották, a tetőt pedig kavicsokkal és egyéb törmelékekkel dobálják. A mindennapos hangoskodás, ricsaj és az ordibálás pedig a háromgyermekes családban már csak a hétköznapok elmaradhatatlan része, amelyben nagy szerepe van a folyamatos alkohol fogyasztásnak is.
A szomszédság már megpróbált mindent, jelentették a hatóságoknak és a helyi mezőőröknek is a beilleszkedést elutasító lakókat. A mezőőrség tagjai jelezték is, hogy sajnos már jól ismerik a családfőt, akinek nagyon megfelel a jelenlegi faluszéli lakhely, hiszen így fő bevételi forrásuk, a határ csak egy karnyújtásnyira van és a kis dőlőutakon könnyedén kijátssza a mezőrség néhány járőrét. A termőföldeken található elrabolható javak képzik a család jövedelmi forrását az év nagy részében.
Amikor az említett család hírét vette hogy a lakók „szervezkednek” még keményebb megfélemlítésbe fogtak. Ahogy azt nyíltan el is mondták, a céljuk az, hogy kiprovokáljanak valakit, hogy az erőszakosan lépjen fel ellenük, hiszen akkor szép kis kártérítés üthetné a markukat, az elszenvedett lelki bántódások és a fájdalomdíj jogcímén. Sajnos elmondható, hogy ezek a bűnözésből élő elemek a jogaikkal nagyon is tisztában vannak, de a társadalmi kötelezettségeiket annál inkább igyekeznek elhanyagolni.
Az utóbbi napokban azonban még ennél is rosszabbra fordult a helyzet, mivel az évszak és az időjárás nem teszi lehetővé, hogy a termőföldeket és az erdőt „dézsmálják”, így újabban az elektromos kábelekre specializálódtak, amelyeket régi, üresen álló házakból és egyéb épületek falaiból vésnek és tépnek ki, azonban a sárgarezet tartalmazó kábelekről el kell távolítani előbb a felesleges műanyag vagy gumi szigetelőburkolatot, amelynek a legegyszerűbb módja az égetés… A mindent elárasztó bűzös és fojtó füst ködként telepszik ilyenkor a környék házaira, erről felvételt is készítettek az ott lakók. Amikor ismét a hatóságok és tűzoltók riasztásával „fenyegették meg” a családot, akkor másnapra arra ébredtek, hogy az ablakpárkányaikat „valaki” emberi ürülékkel kente össze.
Péterrévén nincs állandó rendőri ügyelet és ha van is valaki az őrsön, akkor a rendőrök már csak vállvonogatással reagálnak a hasonló bejelentésekre. Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy mikor süllyedt le odáig társadalmunk, hogy egyes antiszociálisan viselkedő egyének normális, dolgozó, adózó, pusztán csak élni akaró családokat büntetlenül tarthatnak a napi terror szintjén, éppen azt a társadalmi réteget, amely eltartója és fenntartója az efféle szociális eseteknek. Mikor mondja ki valaki végre, hogy ebből elég és az elvárásokhoz kötelezettségek is párosuljanak? El kellene végre döntenünk, megengedjük-e, hogy a fejünkre nőjenek az egyre szaporodó hasonló esetek, vagy összefognak végre a közösségek és tövestül tépik ki az elburjánzó gazságot.
Sz. A.
